Nem ez az első alkalom, hogy Mumbai városát terrortámadás éri. 1993 óta Indiának ez a nyüzsgő nagyvárosa számos bombatámadás áldozata volt. A 2008 -as mumbai terrortámadás emléke a mai napig sokakat kísért, főleg Indiában.

2011. július 13-án szerda este 7-kor három irányított bomba robbant a Javeri Bazaarban és a Dadar kerületben lévő  Operaházban. Ezek mind forgalmas helyek. A Javeri Bazaar Mumbai város déli részének forgalmas piaca, amelyet egymillióan látogatnak naponta.  Az eddigi jelentések szerint a robbantásnak legalább 21 halottja van, és többen megsebesültek. Mumbaiban azonnal fokozott készültséget rendeltek el, mert a város polgárai terrorveszélynek vannak kitéve.

Eddig egyetlen szervezet sem vállalta a felelősséget a robbanásért. A közösségi média jelen volt most is, akárcsak a 2008-as támadás alkalmával. Dina Mehta például volt olyan gyors, hogy folyamatosan friss hírekkel szolgált és ismertette, hol és milyen segítségre van éppen szükség. A bloggerektől ezúttal azonban sokkal átfogóbb képet kapunk:

 

 

 

 

@Dina: mumbai segélylista – nyílt dokumentum segítség felajánlásához városszerte https://spreadsheets.google.com/spreadsheet/lv?hl=en_US&key=tE-okpwwYgQavia5opgZSEA&toomany=true #mumbaiblasts

A fent említett tweetben „Mumbai Help” néven szereplő dokumentumot Nitin Sagar kezdte szerkeszteni. Ez és néhány másik lista a mumbaii lakosok elérhetőségét tartalmazza, és összesíti, milyen segítségeket tudnak felajánlani. A halottak és sebesültek online listája néhány órán belül elérhető lesz. BloodAid-véradás a Twitter oldalán keresztül.

Egy Ushahidi közösségi információs lista is elérhető az interneten Mumbai Unites néven. A Wikipedia cikket is folyamatosan frissítik. A kereskedelmi médiában is olvashatók a legújabb hírek, például a  Wall Street Journal, a Guardian, a Reuters, valamint a the Mid Day tweetjei.

Az emberek elborzadtak a világhálón keringő képek láttán:

 

 

 

 

 

AnandWrites: a legelső képek #MumbaiBlasts. Tragic. Click only if prepared: http://bit.ly/qRopPX + http://bit.ly/ohA1of

Harini Calamur a POV nevű blogon a televíziós bejátszást kritizálja:

Nyugodtan beszélgettünk éppen mindenféléről, filmekről meg az élet dolgairól, amikor csörgött a telefon. Mumbaiban bombatámadás volt — egyszerre három. Bekapcsoltuk a TV-t. Néhányan – „újságírók” üvöltöttek, ordítottak. Szinte berezonált a készülék (átkapcsoltunk másik adóra – ott is ugyanez ment). Szemtanúk nyilatkoztak. A harmadik alkalommal JKD képes volt arra, hogy tökéletesen közvetítse egy szemtanú szavait. Akkor (JKD) feltett egy nagyon fontos kérdést  – azt, miért nem árulják el, hogy pontosan hol történt a támadás, ehelyett a baromság helyett? Dadarban pontosan hol? A Jhaveri Bazaarban hol? Hol ??

Harini így folytatja:

Ha egy olyan társadalomban élünk, amely többé-kevésbbé nyitott és jobbára szabad — meg kell érte fizetnünk — mert mindig lesznek olyanok, akik akár erőszakkal el akarják rontani a hangulatot, meg akarják törni a lelkünk.

A szerző pozitívan írt a válságkezelési menedzsmentről:

Adódnak majd természetesen válaszra váró kérdések. De ma — néhány apróságot leszámítva — egyetértés van.

Egy másik szerző, Dilip D'Souza a Death Ends Fun oldalán leírja, hogyan folytatódik az élet a városban a robbantás okozta felhajtást követően.

Élőben olvashatjuk a reakciókat a Twitteren (#MumbaiBlasts). Vagy a Storify collage of Tweets oldalán, amelyet a Global Voices Görögországban, Tesszalonikiben élő szerzője, Asteris Masouras indított el.