Kelet-Timor nyersanyagairól, zenei- és tánchagyományairól ismert. A „kultúra” ünnepe az 1975–1999 közötti indonéz megszállással szembeni ellenállás fontos eleme volt, és Kelet-Timor függetlenedésével számos kultúrális projekt indult el. De ami fölött elsiklik a figyelem az a helyben rendelkezésre álló anyagokra alapozott erős kézműves kultúra és kereskedelem.
Ismerje meg a „Tatoli ba Kultura” [1] [en] projektet! A név azt jelenti, hogy „[a] Kultúra átadása”. A támogatási projekt szerepe a kiterjedt kutatásokat és előkészületeket követően a kreatív iparágak iskolájának kialakítása lesz:
A projekt célja, hogy létrehozzon egy intézményt az őshonos kultúra megőrzésére és támogatására, valamint az, hogy elősegítse az innovációt az oktatásban alkalmazott kreativitással.
A projekt koordinátora, David Palazón [2] [en], a spanyolországi Barcelonából származó művész azt mondja:
A kultúra átadása
Véletlenül jöttem ide [Kelet-Timorra] hogy kicsit megpihenjek pályámon, végezzek némi önkéntes munkát, aztán egyik dolog követte a másikat.
Csapatával keresztül-kasul utazta az országot, hogy a timori anyagi és előadói kultúrát kutassa, amiről magával ragadó videókat, képeket és audió posztokat tett fel a Tatoli ba Kultura „média térképre” [3] [en], amely gyorsan nagyszerű gyűjteménnyé vált.
[3]
Ezeknek a lenyűgöző videóknak egyike a régióra jellemző hangszerekről szólt. Vegyük például az Ataúro-szigetről származó Rama nevű hangszert:
A timori kontextus eléggé különleges – állítja Palazón:
A Kultúra nem ugyanazt jelenti, mint a nyugati világban. A timoriak számára a kultúra mindazon dolgok összessége, melyek a múltból erednek, vonatkoztatási pontok annak megértéséhez, ők honnan jönnek. A leggyakrabban azt a kérdést teszem fel, amikor terepmunkát végzek: Miért így csinálod? És a válasz mindig az, hogy: „Mert az őseink is így csinálták, és ezt generációk adták tovább egymásnak.” Nyilvánvalóan sokféle befolyás érte őket Indonéziából, Kínából, Portugáliából stb. (…) melyek a kultúrában gyökeret eresztettek és gyakorlatilag teljesen beágyazódtak.
Az innovációval kapcsolatban ezt mondja:
Timor még mindig nagyon függ a mezőgazdaságtól, a fővároson kívüli gazdaság nagyon függ a családtól, a család javaitól, attól, hogy miket tudnak elcserélni, a családtagoktól és azok jövedelmétől, és attól is, ahogyan a jövedelmeket elosztják azok között, akiket hagyományaik és hitük szerint választanak. Tehát bizonyos – nem politikai – értelemben nagyon konzervatívak, mivel a dolgok megváltoztatása olyan nagy kockázatot hordoz, amit sokan nem vállalhatnak fel […] Mindazonáltal a hagyományos rendszeren belül az emberek sokkal progresszívebbek.
Végül, Palazón azt reméli, hogy a kreatív iparágak iskolája egyebek mellett munkahelyeket fog generálni a „kreatív osztály” kiemelkedésével, hozzájárul a kisvállalkozások fejlődéséhez és felfuttatja a turizmust.
A Tatoli ba Kultura projektet a Griffiths Egyetem (Queensland, Ausztrália) és számos intézményi adományozó támogatja. Palazón idézi a Griffiths Professzorát, Tony Fry-t, aki azt mondja: „Timornak két nemzeti erőforrása van: az olaj és a kultúra. Az olaj nem tart ki örökké, de a kultúra igen.”