[1]Monashosh képe a Flickr-ről
[A cikkben szereplő hivatkozások angol nyelvű oldalakra mutatnak, a kivételeket jelezzük.]
Ismerkedj meg Khaled Alaa Abdel Fattah-val, aki december 6-án született két egyiptomi cyber-aktivista gyermekeként: édesanyja Manal Bahey al-Din Hassan [2], édesapja pedig Alaa Abd El-Fattah [3], aki jelenleg börtönben van [4]. [A fordítás megjelenése idején Alaa-t már kiengedték a börtönből — a szerk.] Khaled a fiatal Khaled Said [5] után kapta a nevét, akinek erőszakos halálát a rendőrök okozták. A fiatalember szimbóluma és inspirálója lett a 2010-es tüntetéseknek, melyek 2011 elején végül megbuktatták Mubarak rezsimjét.
Eközben az internetközpontú aktivizmus a világ egy másik részén, Oroszországban [6] fiatalok egy új generációját – akiknek jó része korábban soha nem vett részt tüntetéseken [7] – vitte az utcára [8], hogy tiltakozzanak az ellen a választási eredmény ellen, melyről úgy gondolták, hogy a hatalmon lévő párt érdekének megfelelően „alakult”. Egy blogger azt nyilatkozta a TIME magazinnak [9], hogy röplapokat terjesztett Moszkva-szerte a választás előestéjén, arra kérve az embereket, hogy az Egységes Oroszország [Putyin és Medvegyev pártja] ellen szavazzanak, ezzel kockáztatva, hogy a párt támogatói megtorlásban részesítik az akció miatt. Az egyik röplapon a következő állt:
„Egy napon a gyereked meg fogja tőled kérdezni: apa, hol voltál, amikor a szélhámosok és a tolvajok kirabolták a hazánkat?”
Az olyan emberek, mint Alaa, vagy a szíriai blogger Razan Ghazzawi [10] [hu], akit a jordániai határon tartóztattak le (és azóta szerencsére elengedtek [11] – hu), illetve Ali Abdulemam [12] bahreini blogger, akinek február óta bujkálnia kell, mind egy olyan világért harcolnak, melyben saját gyerekeik szabadon kimondhatják, amit gondolnak, és anélkül vehetnek részt ellenzéki mozgalmakban, hogy a bebörtönzéstől kellene tartaniuk. De mi a helyzet velünk, többiekkel? Hogy megismételjük az orosz blogger kérdését:
Mi magunk mit teszünk azért, hogy majd a gyerekeink is tudják használni arra az internetet, amire mi: harcolni a jogaikért és a hatalom szemébe mondani az igazságot?
Az internet szabadságáért és irányításáért folyó harc egyre kiélezettebb, ahogyan azt a közelmúlt eseményei is mutatják:
Felügyelet: Az elmúlt időszak egyik legnagyobb, megfigyeléssel kapcsolatos híre, hogy a WikiLeaks elindította a SpyFiles [13]t. Az oldal dokumentumok tárháza azokról a vállalatokról, melyek megfigyelési technológiákkal [14] kereskednek világszerte [15]. Azoknak a híreknek a hatására, hogy nyugati vállalatok megfigyelési technológiákat adnak el nem demokratikus országoknak, az Európai Unió Tanácsa megtiltotta a Szíriába irányuló exportját [16] (PDF) az olyan felszereléseknek és szoftvereknek, melyeket az internet és a telefonos kommunikáció monitorozására lehet használni. Washington DC-ben a Képviselőházban bemutatták [17] a Global Online Freedom Act [18] [Globális Online Szabadság Törvény] egy új verzióját, amely megtiltaná [19] amerikai vállalatok számára a megfigyelési technológiák elnyomó rezsimek által kormányzott országokba irányuló kereskedelmét.
Az előző hónapban [20] hírt adtunk a CarrierIQ szoftver [21] körüli botrányról, mely bizonyos okostelefonokon a felhasználók tevékenységét naplózza. Az AT&T és a Sprint elismerte [22], hogy használják a CarrierIQ-t. Természetesen valaki rögtön létrehozott egy alkalmazást [23], melynek segítségével meg tudod nézni, hogy az androidos telefonodon fut-e a Carrier IQ.
Az indonéz kormány csatlakozott azokhoz a kormányokhoz [24], amelyek azt követelik a BlackBerryt gyártó RIM-től, hogy a BlackBerry Messenger szervereit az adott országon belül működtessék (megkönnyítve ezzel a belföldi felügyeletet), máskülönben az összes BBM és más internetszolgáltatások országon belüli lekapcsolásával kell számolniuk.
Szerző jogok: Egy világszerte vívott [25] harc kezd el kibontakozni a szemünk előtt. Az egyik oldalon állnak azok, akik a szellemi tulajdon védelméért semmilyen árat nem tartanak túl magasnak, a másikon pedig az a csodálatos szövetség, melyet a szólásszabadság és az emberi jogok ügye iránt elkötelezett csoportok, internetes aktivisták közösségei, plusz az internet mérnökök globális közösség plusz az internetes ipar alkot. Ennek a háborúnak a frontjai [26] jelen pillanatban az Egyesült Államokban húzódnak. A Kongresszus előtt lévő két törvényjavaslatról van szó: a Stop Online Piracy Act [27]ről (SOPA) és a Protect IP Act [28]ről (PIPA), melyek létrehoznák (ahogy ezen sorok szerzője ezt máshol kifejtette) a „Nagy Amerikai Tűzfalat [29]”, arra kényszerítve a weboldalak működtetőit, hogy felügyeljék és cenzúrázzák saját felhasználóikat. Az ellenzők a Dajaz1.com ügyét [30] hozzák fel példának arra, hogy a SOPA és a PIPA miért veszélyes. Eközben jó példaként arra, hogy az új törvényi szabályozásnak köszönhetően hogyan éleződhet ki a cenzúra és a cenzúra kijátszásának „fegyverkezési versenye”, programozók egy csoportja kiadott [31] böngészőkhöz egy új, az internetes cenzúrával megbirkózó kiegészítőt. Nemrég kétpárti törvényhozók előálltak egy alternatív javaslattal [32] a SOPA és a PIPA helyett: ez az OPEN [33]. A Techdirt egy részletes elemzést [34] közölt: röviden, ez a javaslat jobb, mint a SOPA és a PIPA, ugyanakkor az online szólásszabadság szempontjából ennek is megvannak a maga hibái.
Egyéb frontok: az Európai Bíróság úgy döntött [35], hogy az internetszolgáltatóktól nem lehet kérni [36] az internetes forgalmat szűrő rendszerek beépítését az illegális zenemegosztás megakadályozása érdekében.
Ausztrál internetszolgáltatók előálltak a „Terv az online szerzői jogok megsértésének problémája ellen [37]”(pdf) elnevezésű javaslatukkal. A javaslat három fázist (oktatás, figyelmeztetés és felderítés) különít el azoknak a felhasználóknak a kezelése során, akik részt vehetnek az illegális fájlmegosztásban. A javaslatról az Ars Technica közölt elemzést [38].
A Google elkezdte hozzáadni a feketelistájához azokat az oldalakat, melyek feltételezhetően részt vesznek az illegális fájlmegosztásban [39].
Eközben az ENSZ Emberi Jogok Főbiztossága által rendezett közmeghallgatáson egy szakértő [40] nagyobb szakpolitikai hangsúlyt kért az emberek azon jogának, hogy részesüljenek a tudományos fejlődés eredményeiből.
Cenzúra: A cenzúráról szóló hírek számában sosem mutatkozik visszaesés. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) [41] egyik javaslatát, melyet a szervezet 56 tagjának több mint fele támogatott, néhány állam megvétózta – köztük Oroszország, ahol a mostani parlamenti választások tisztaságát figyelő [42], illetve az ellenzéki pártok által támogatott [43] népszerű weboldalakat [44] támadás érte.
Magyarország egy éve vezette be az új médiatörvényt [45] a média felügyeletére, beleértve az internetet is. A thaiföldi kormány a királyról szóló megjegyzéseket cenzúrázott a Facebookon [46]. Törökország kormánya bevezetett [47] egy új, az internetes tartalmak szűrésére szolgáló rendszert. Az indiai kormány azt várja el [48] az olyan internetes vállalatoktól, mint a Google vagy a Facebook, hogy cenzúrázzák a „becsmérlő, uszító vagy rágalmazó” tartalmaikat.
Kína kormányközeli médiájában továbbra is olyan cikkek jelennek meg [49], melyek a „rosszindulatú internetes pletykák” visszaszorítását követelik, előrevetítve, hogy az újabb várható kormányzati akció nem csupán egy rosszindulatú pletyka lehet.
Még több elnyomás (kiegészítésként a poszt elején leírtakhoz): Vietnám egyik bloggerének, Pham Minh Hoangnak a büntetését csökkentették [50] a nemzetközi felháborodás hatására, de még így is három év házi őrizet vár rá.
Egy diákot Azerbajdzsánban bebörtönöztek egy Facebook üzenet miatt [51]. Egy bahreini Twitter felhasználót 66 napra zártak börtönbe [52], miközben más bahreini aktivisták fenyegető üzeneteket kaptak Twitteren [53]. Zimbabwéban a Media Monitoring Project munkatársait őrizetbe vették [54]. Egy amerikai blogger börtönbe került [55]Thailföldön felségsértés miatt.
Nemzeti politika: Az Egyesült Királyság a kiberbiztonság erősítését tervezi a lehetséges fenyegetések kivédése érdekében, ám a stratégiák közt a cenzúra is szerepet kaphat [56]. A Harvard Egyetem professzora és az online jog szakértője, Susan Crawford amellett érvel [57], hogy az Egyesült Államok kormányának inkább egy „foltozásszerű”megközelítést kellene alkalmaznia a kiberbiztonság kérdésében ahelyett, hogy megpróbálna egy mindenre kiterjedő törvényt alkotni, melynek nem kívánt mellékhatásai lennének az állampolgárokra nézve.
A netpolgárok ereje: Szaúd-Arábiában a netezők az online aktivizmus eszközéhez fordultak [58], hogy felhívják a figyelmet a al-Katifban zajló tiltakozásokra. Az Egyesült Államokban az Occupy mozgalom tagjai létrehozták az Occupy Research wiki oldalt [59] „adatbázisok megosztására és információ-megosztásra arról, hogy az Occupy mozgalom kutatói hogyan tudnak együttműködni a mozgalommal kapcsolatos adatok gyűjtésében, megosztásában, elemzésében és vizualizálásában.”
A kibertér uralkodói: a Facebook egyezségre jutott [60] az Egyesült Államok kormányának Szövetségi Kereskedelmi Bizottságával a személyes adatok védelmének kérdésében. Az Occupy mozgalom tagjai a Facebookhoz intézett petíciójukban [61] az adatkezelési gyakorlat megváltoztatását kérik, mivel az szerintük káros az aktivistákra nézve.
Aktivisták az Egyesült Államokban petícióval fordultak a Google-hoz [62], hogy az lépjen ki az Egyesült Államok Kereskedelmi Kamarájából, mely állításuk szerint olyan „gonosz” cégek befolyása alatt van, melyek az egyszerű polgárok érdekeinek a rovására nagyvállalatokéit érvényesítik.
A Verizon arra kérte a Google-t, hogy a Galaxy Nexus telefonhoz ne mellékelje a Google Walletet, azt az online fizetőprogramot, mely a Verizon saját fizetési rendszerének a riválisa lehet. Ez a kérés ugyanakkor sértheti az FCC-szabályokat [63].
A Twitter megvásárolt egy start-up céget [64], mely elsősorban a személyes adatok védelmével kapcsolatos technológiákra összpontosít.
Internet-irányítás: Annak ellenére, hogy jópár ipari szereplő ellenezte, illetve, hogy a Szenátusban is kérdéseket vetett fel [65] az intézkedés, az amerikai kormány megerősítette [66], hogy mind az ICANN internet-irányítási modellje, mind az új, generikus legfelső szintű domainek (gTLDs) [67] a jövő év elején életbe lépnek.
Publikációk és források:
- Global Information Society Watch: 2011 – Internet jogok és demokratizálódás [68]
- Electronic Frontier Foundation: A globális cenzúra gyenge pontjai [69], A szólásszabadság csak annyira erős, mint a leggyengébb láncszeme [70], illetve A WikiLeaks hatása a külpolitikára, az újságírásra, és az első alkotmánykiegészítés [71]
- John Palfrey és Jonathan Zittrain: Jobb adatok a jobb internetért [72]. A szerzők amellett érvelnek, hogy jobb adatokra van szükségünk arról, mi történik az online világban, ahhoz, hogy az internet-politika jobb döntéseket hozhasson.
- Citizen lab: A Blue Coat mögött [73] (frissítés).
- Centre for Internet and Society, Bangalore: Digitális bennszülöttek és politika [74].
- Family Safety Online Institute: Az online biztonság állapota 2011 [75] (pdf)
- Harc a bérkommentelőkkel: a titokban fizetett posztolók felismerése [76] [Kínában].
Események: a digitális kor állampolgárainak jogaival kapcsolatos rendezvényekről lásd a Global Voices rendezvénynaptárát [77].
TÖBB: ha kéthetente megjelenő kiadásaink nem elégítik ki az információéhségedet, kövesd a #netfreedom [78] Twitter hashtaget és a netizenreport [79] könyvjelzőt a Diigón.
MEGJEGYZÉS: ez a kiadás nem jöhetett volna létre a Weiping Li [80]től kapott jelentős segítség nélkül.
Iratkozz fel az angol nyelvű Netizen Reportra e-mailben! [81]