Ez a poszt az Európa válsága [en] tudósítás sorozatunk része.
A 2011-es évre az európai adósságválság és annak globális gazdasági hatásai miatt fogunk emlékezni. De azt sem felejtjük majd el, mindez milyen súlyos következményekkel járt a mindennapi életre nézve. A világháborúk utáni gazdaságtörténet korábban példa nélküli válsága 2007-ben kezdődött. Európa az 1930-as évek óta most éli legsötétebb napjait.
A téma növekvő fontossága és közösségi médiabeli elterjedtsége miatt az elmúlt hónapokban virágzásnak indult a „gazdasági blogolás” (és twitterezés). Olyan vélemények, gondolatok és reakciók tűntek fel a neten, melyek megpróbálják értelmezni, milyen jövő vár az eurózónára [en].
Az áfaemelések, a fizetés, a nyugdíj és a juttatások csökkenése miatt egyes alapvető áruk nehezebben elérhetővé válnak. Az Indiában blogoló Deepankar Basu ezt írja a Sanhati indiai gazdasági oldalon [en]:
Ezek a [megszorító] intézkedések visszafogják a kiadásokat és növelik az adókat, hogy csökkenjen az államháztartási deficit. Az állam költéseinek korlátozása és az adónövelés mértéke ebben a pillanatban a lehetséges legrosszabb politikai állásfoglalást tükrözi, a korlátozás csak növeli a keresletet és még mélyebb recesszióba taszítja a gazdaságot.
Államadósság, bóvli minősítés, tüntetők lepik el az utcát
A válság, úgy tűnik, három országból indult ki: Írországból, Görögországból és Portugáliából. De gyorsan átterjedt Spanyolországra és Olaszországra is.
Mivel a nemzetközi hitelminősítők határozzák meg (minősítik) minden nemzet fizetőképességét (azt, hogy képes-e törleszteni államadósságát), úgy tűnt, a minősítők kardja lebegett Európa jövője felett. A hatalom, mellyel államok sorsát befolyásolják, komoly vitát gerjesztett Európa-szerte, sokan megkérdőjelezték az elemzések hitelességét.
Portugáliában például nagy felfordulást és vegyes reakciókat [en] váltott ki az emberekből, amikor a független amerikai pénzügyi intézet, a Moody's „bóvlinak” minősítette a portugál államadósságot.
A legnagyobb tüntetések májusban voltak. Az egész Spanyolországban kezdődött a 15M [május 15.] mozgalommal, amelyet főként a Democracia Real Ya [es] ifjúsági szervezet koordinált, különösen aktív online jelenléttel és a korrupció, a munkanélküliség és a kétpártrendszert favorizáló politikai struktúra elleni tömegtüntetések szervezésével.
Az acampadas, amely a madridi Nap téren született [en], gyorsan „megfertőzött” más városokat is [en], köztük Barcelonát, Sevillát és Malagát. Néhány héten belül hasonló mozgalmak aktivizálódtak más európai országokban [en] és világszerte is, később pedig megjelent az Occupy Wall Street mozgalom.
Néhányan – a fősodratú médiát is beleértve [es] – hamar párhuzamot vontak az úgynevezett spanyol forradalom és az arab tavasz között.
Como si se tratara de la plaza Tahrir, en Egipto, escenario de las protestas populares[es]. El caldo de cultivo del derrocamiento de Hosni Mubarak. Esto es distinto pero puede ser el embrión de algo. Quién sabe.
A spanyol mozgalommal való szolidaritás hamarosan megjelent Görögországban is [en], amely az első ország volt az Európai Unióban, ahol megérezték az IMF/EKB megszorításainak hatását. A megszorítások elleni görög tüntetések voltak a legerősebbek. Júniusban békés tüntetéseket rendeztek a Szintagma (Alkotmány) téren, majd amikor a tüntetők körülvették a parlamentet a megszorítási intézkedéscsomagról [en] szóló szavazásra kijelölt napon, a megmozdulás a rendőrség és a tüntetők erőszakos összecsapásába [en] torkollott.
A tüntetések Spanyolországban és Görögországban is egész nyáron zajlottak. De csak késő ősszel hoztak fordulatot az európai adósságválság számára a PIIGS országokban, azaz Portugáliában, Írországban, Olaszországban, Görögországban és Spanyolországban meghozott nagyobb reformok és megszorító intézkedések.
„Vér és könnyek”: megszorítás receptre
A pénzügyi piac nyomása és az Európai Bizottság javaslatai néhány kormányt arra késztettek, hogy a költségvetési hiányokat megszüntető megszorító intézkedéseket léptessenek életbe. A recept hasonló minden országban: a szociális kiadások, támogatások csökkentése, újabb adók bevezetése, áfaemelés és a válság árát megfizető állampolgárok bérének befagyasztása.
Spanyolországban a gazdasági fellendülés tervéről folytatott intenzív társadalmi vita 2011 szeptemberében újabb tüntetéshez vezetett, amikor a #reformazo-t (#nagyreform) bejelentették. Spanyolország, majd Olaszország is úgy döntött, változtatásokat eszközöl alkotmányán, hogy korlátozza az állami kiadásokat (költségvetési stabilitás). Spanyolországban országszerte tüntetéseket rendeztek [en] a Nap téri csoportok [es] és a 15M mozgalom azon intézkedés ellen, amelyet a Valódi demokráciát most! gazdasági puccsnak [es] nevezett.
Görögországban októberben korábban példa nélküli tüntetés [en] tört ki az Ohi napi (a „nemet mondás napja”) felvonuláson, mert a görög állampolgárok dühösek voltak [en] a könyörtelen és hatékonytalan megszorítási intézkedések miatt [en], amelyek végül a bankok és az európai politikusok megegyezésére veszteségleírásban (haircut) tetőztek. Sokan attól félnek, ez az ország új külföldi „megszállásának” kezdete.
A megszorítási forgatókönyv hatása különösen súlyosan érintette Görögországot, ahol nőtt az öngyilkosságok és a bűncselekmények száma, és ahol a szociális és egészségügyi ellátás egyre drágább. Jelentések szerint magas összegű (az ezer eurót, kb. 295 ezer Ft-ot is elérheti) a közkórházakban a szülés ára, és ez csak egy példa arra, milyen kedvezőtlen társadalmi hatásai vannak a mostani válságnak.
De az ingatlanlufi, a pénzügyi válság és a magas munkanélküliségi ráta robbanékony koktéljának áldozatairól is szólhatna a krónika. Több ezer család került utcára. Spanyolországban óriási kampányt indítottak [en] az ingatlanspekuláció és a kilakoltatás ellen, miközben a kilakoltatott családokat kihasználatlan épületekbe kezdték telepíteni.
Az utcán és a neten mozgosítanak
A gazdasági ügyek és azok európai országokra gyakorolt hatásai mellett a demokratikus részvétel és az állampolgári jogok is beköltöztek a közbeszédbe. Az, hogy a megszorítások elleni tüntetéseken és demonstrációkon tömegesen vettek részt az emberek – online és az utcákon is –, új jelenségnek számított az európai politikai színtéren.
Sokan, például Portugáliában is [en] rámutattak, hogy létezik alternatíva az Európai Bizottság, az IMF és az Európai Központi Bank felülről kiadott utasításai helyett: Izland direkt demokrácia [en] gyakorlata lehetne a követendő modell. Mivel Izland visszautasította a nemzetközi segélyt, sokan úgy vélték, lenne más megoldás a mostani válságra a hitelezők kifizetésére szolgáló, tíz éven át tartó komoly költségvetési megszorítások helyett.
De egy másik probléma is felbukkant az utóbbi hónapokban három, kormányát döntően átalakító európai ország miatt. Míg Spanyolországban [en] a változás az előrehozott választások eredménye volt, a görög és olasz miniszterelnököt az államfő jelölte ki a választók jóváhagyása nélkül.
Silvio Berlusconi lemondása [en] Olaszországban különösen fontos volt nem csak az ország számára, hanem az egész Európai Uniónak, hiszen meg kellett nyugtatni a pénzügyi piacot, hogy az államadósság kamatait ellenőrzés alatt tudják tartani. „Berlusconi búcsúbulija” után nem sokkal az olasz és az európai közösségnek is szembe kellett néznie a szomorú valósággal, amellyel együtt kell élniük.
Ahogy nőnek Európa pénzügyi problémái, a megszorítás átveszi az uralmat, a válság mélyül és a közgazdászok (talán minden korábbinál súlyosabb) recessziót jósolnak, 2011-re úgy emlékezhetünk vissza mint az európai gazdaságtörténet „elveszett évére”.
Ez a poszt az Európa válsága [en] tudósítás sorozatunk része.