Románia: „Tüntetés cunami” a megszorítások és a korrupció ellen

[Az eredeti poszt január 19-én jelent meg.]

A Romániában öt napja [en] tartó tüntetések [en] után a rendőrség most a keletkezett károkat igyekszik felmérni és összesíteni, hány fegyvert koboztak el és hány embert tartanak benn a rendőrőrsökön. A román netezők megpróbálták elmagyarázni, miért mentek az emberek az utcára, mi volt a hatóságok válasza és mi lehet a tüntetések eredménye.

Január 15-én Radu Tudor újságíró mindent elsöprő cunamihoz hasonlította [ro] a tüntetéseket:

Bukarestben, Brassóban, Temesváron, Pitestiben, Déván, Nagyszebenben, Jászvásárott, Kolozsvárott és más fontos román városokban tüntetők ezrei követelték hangosan és világosan a Boc-kabinet és Basescu elnök lemondását. A demokratikus és relatíve becsületes megoldás erre az óriási feszültségre a kormányzó hatóságok és az övéktől eltérő véleményen lévő emberek között az előrehozott választás lenne.

[…]

A többség fejében már eldőlt: a Basescu-Boc-rezsimnek mennie kell. Ez kétségbeesett összetűzéseket eredményezett a „huligánokkal”, aminek a célja részben az volt, hogy kompromittálják a tüntetések legitimitását és elriasszák az embereket attól, hogy az utcára menjenek. Az erőszakos szakítás a jelenlegi vezetők és az emberek közt csak egyféle ítélettel zárulhat. Az átlagpolgárok részéről már megindult a politikai változást sürgető cunami. Mindent elsöpör az útjából. Különösen azt, ami felül van.

Bukaresti tüntetők román zászlót lengetnek, Dr. Raed Arafatot támogató és Basescu-ellenes jelszavakat kiabálnak. Fotó: ANDREI IONIȚĂ, szerzői jog által védve © Demotix (13/01/12).

Alina Mungiu-Pippidi politikai elemző ezt írja [ro] a Romania Curata korrupcióellenes oldalon:

[…] Már itt volt az ideje a tüntetéseknek. De amikor a kollektív fellépés spontán, vezetők és tervezés nélküli, akkor azt kockáztatjuk, hogy megint megtörténik, ami a [89-es] forradalomkor – a legitim tüntetést ellopják, kicsavarják, kihasználják és mások húznak hasznot belőle anélkül, hogy valójában bármit is változtatnának a fennálló állapotokon.

Traian Basescu megérdemli, ami történik. Letérni az alkotmányos útról azért, hogy kiüthessen egy embert, aki már sikeresen bevezetett egy reformot – Raed Arafat –, egy jövőbeni reform nevében, amellyel kapcsolatban a Világbank, az IMF és román szakértők is kifejezték kétségeiket, Ceausescuéra emlékeztető tévedhetetlenségi szindrómát mutat, amivel [Basescu] elvetette az államfőt megvédeni képes egyetlen őrét. És ez az őr a törvény és az igazságosság, amely a jóakaratból fakad. Senki nem tévedhetetlen, bárki követhet el hibát, de legalább azt be kell tudnia bizonyítani, hogy jóhiszemből tette.

[…]

Ezután a hét után a civil társadalom tiszta ellenállásba ment át és ereje, illetve az ellenállás területi kiterjedése hirtelen megnőtt. A kérdés az, hogyan tudnánk intézményesíteni egy ilyen ellenzéket és felhasználni arra, hogy tisztességes választásokat tartsunk […], és a választások után felügyeljük azokat, akik hatalmon vannak. […]

A megszorítások és a romló életszínvonal elleni tüntetések negyedik napja. Bukarest, Románia. Fotó: GEORGECALIN, szerzői jog által védve © Demotix (16/01/12).

Radu Lungu újságíró válaszolt [ro] arra a kérdésre, amelyet sokan feltettek az utóbbi napokban: „Miért mentünk utcára?”

Mert ami a társadalmunkban történik, az a mi dolgunk. Mert valóban úgy éreztük, hogy már nem szabad országban élünk. Ahogy minden fiatalt az én generációmból, aki egy kicsit emlékszik a kommunizmus napjaira vagy még meg sem született akkor, minket is manipulált a média és a politikai osztály. Azt mondták nekünk, hogy ami a társadalmunkban történik, ahhoz nincs közünk és a tanult emberek nem keverednek a köznéppel. Hogy nekünk nem ugyanazok a problémáink, hogy az országunkban semmi nincs jól és ez a dolgok rendje. Hogy felszólalni a dolgok rendje ellen éretlenséget jelent és tanulatlanságot. Hogy külföldön fogunk élni úgyis és meg fogunk szabadulni ettől a lehetetlen országtól. […] Látni akartuk a saját szemünkkel, hogy mi történik, így kimentünk az utcára kamerákkal – sajnos futócipőt nem vittünk, de a forradalmi divatot útközben is felveszi az ember.

Radu Lungu visszaemlékszik arra, mit élt át Bukarest belvárosában:

Egy ponton a tüntetők lementek az útra. A csendőrök felsorakoztak és körülzártak egy embercsoportot, visszanyomták őket a járdára. Sokan az óvárosból jöttek buliból vagy a helyi kioszkok előtt álltak és csak bennragadtak, a csendőrök által visszatartva. Volt valaki, aki sajttal a zacskójában próbálta a rendőrségnek magyarázni, hogy magának vette és nem azért, hogy erőszakos célokra használja. Az emberek meg akarták mutatni a rendőröknek a személyijüket, de ők megtagadták tőlük ezt a jogot. […] Embereket tartóztattak le olyan címen is, hogy „most nem mehetnek el”, de erre nem kaptak semmilyen magyarázatot. Az emberek folyamatosan kérték, hogy motozzák meg őket, azonosítsák őket a büntető törvénykönyv 550-es törvénye szerint. Sajnos ezt a jogi vitát a csendőrökkel már csak az őrsön tudták lerendezni. […] Mindennek ellenére a rendőrök az őrsön nem ütöttek meg agresszív hangnemet. Többen mondták nekünk, hogy rossz helyen voltunk, rossz időben. Jobb nyugton maradni, aláírni pár papírt, fényképezkedni és aztán elmehettünk haza. A beszámolómat nyugalomra és erőszakmentességre való felhívással szeretném zárni. Én magam megpróbálok a lehető legtöbb emberrel kimenni az Egyetem térre az 550-es törvény másolataival, melyekből 60-at odaadunk a csendőröknek az Egyetem téren. Először arra gondoltam, az egész büntető törvénykönyv másolatait vigyük ki, de aztán rájöttem, ha lenne pénzünk ilyen értelmiségi dolgokra, akkor valószínűleg egyáltalán nem mennénk már ki az utcára.

Egy férfit a földre fektet a rohamrendőrség, mielőtt letartóztatják. Több mint ezer tüntető csapott össze a rendőrséggel, akik könnygázzal oszlattak. Fotó: ALEXANDRU DOBRE, szerzői jog által védve © Demotix (15/01/12).

Január 17-én Basescu elnök kérésére Raed Arafat visszatért helyettes államtitkári pozíciójába a sürgősségi ellátórendszer koordinátoraként az egészségügyminisztériumban. Radu Tudor újságíró ezt a gesztust így értelmezte: „hivatalos beismerése annak, hogy Basescut is le lehet győzni”.

Miután nyilvánosan megszégyenítette Raed Arafatot és távozásra kényszerítette, ezen a napon a tévedhetetlen Basescu politikailag meghalt. De az elégedetlenség óriási hulláma már megindult. Basescu fél, hogy [az ellenzék] átveszi a hatalmat az elégedetlenség felett és erre alapozta Raed Arafat visszahívását. Ez nem jelent sem tiszteletet, sem elismerést számára, csak a félelmet mutatja attól, hogy az ellenzék húz hasznot a nemzeti felháborodásból, amely az utóbbi napokban több tíz román városban megmutatta magát. Raed Arafat visszahelyezése nem visszavonása a fizetéscsökkentéseknek, nem adja vissza a munkát, nem állítja meg az árak növekedését, nem csökkenti az áfát és nem szabadítja meg az embereket azoktól az aggályoktól, melyeket ez a politikai rezsim keltett bennük. Raed Arafat visszahelyezése annak a gondolatnak a győzelme, hogy Basescu és bandája legyőzhető. […]

Indítsd el a beszélgetést!

Szerzők, kérünk, hogy bejelentkezés »

Szabályok

  • A hozzászólásokat moderáljuk. Ne küldd el a hozzászólásodat egynél többször, mert azt hiheti a gép, hogy spam.
  • Tiszteld a többi kommentelőt. A gyűlöletbeszédet, obszcenitást és személyes sértéseket tartalmazó hozzászólásokat nem publikáljuk.