Látod ott fenn azt a sok nyelvet? A Global Voices történeteit ezekre a nyelvekre fordítjuk le, hogy mások számára is elérhetővé tegyük a civil média híreit a világon.

Costa Rica: Elhunyt Carmen Naranjo, író és politikus

[Az eredeti bejegyzés 2012. január 7-én jelent meg.]

Január 4-én elhunyt Carmen Naranjo, az 1928-ban Cartagóban, Costa Ricában született író. A '60-as, '70-es években politikusként került a köztudatba, ami akkoriban ritka dolognak számított Latin-Amerikában. 1974-ben kulturális és ifjúsági miniszter lett, ő volt az első nő, akit a Spanyol Nyelv Costa Ricai Akadémiájának tagjává választottak. A costa ricai kulturális élet kiemelkedő alakjaként lett a Costa Ricai Művészeti Múzeum igazgatója és az EDUCA Costa Ricai Egyetemi Kiadó főszerkesztője.

Többek között olyan kitüntetésekben részesült, mint a X. Bölcs Alfonz érdemrend nagykeresztje (Spanyolország, 1977) és a Gabriela Mistral-emlékérem (Chile, 1996). Legalább három regényét tartják számon a costa ricai irodalom alapművei között: Los Perros no ladraron (A kutyák nem ugattak, 1966), Diario de una Multitud (A sokaság naplója, 1974) és az Ondina (1983).

Carmen Naranjo

Carmen Naranjo in 2008, photo by Julia Ardón, used with permission Carmen Naranjo 2008-ban. Közzétéve a kép készítője, Julia Ardón engedélyével.

Carmen Naranjo nem csak azoknak a nőknek a megtestesítője, akik képesek egy hagyományos társadalomban is fontos pozíciókat elérni, hanem egyben úttörő is volt a kultúráról, irodalomról, írásról vagy a médiáról és kommunikációról alkotott nézeteivel. A ma már törvény által biztosított nemek közötti egyenlőség korai szószólója volt Costa Ricán. Ma Costa Ricának Laura Chinchilla személyében megvan az első női miniszterelnöke.

Amikor egy 2008-as interjúban Ailyn Morera [es] megkérdezte tőle, hogy mivel járult hozzá a kultúrához, azt válaszolta:

He encontrado que lo fundamental es trabajar en términos universales dentro del país para que la cultura aunque sea un milímetro crezca en todo el territorio. Por eso encuentro que es indispensable que la cultura tenga medios modernos de comunicación. Considero la radio fundamental y también la televisión, las fuentes que fluyen del Internet y todas esas cosas que le permiten a la gente comunicarse y tener fácil acceso a la cultura, y al conocimiento universal. Todo lo que fortalezca el conocimiento debe ser implementado por eso es tan importante que las universidades se proyecten para valorar lo que las comunidades tienen y desarrollarlo. No se necesita sacar a la gente de sus sitios sino llegar a ellos y lograr encender la espiral del desarrollo.

Úgy vélem, azért, hogy a kultúra legalább egy millimétert is nőjön ebben az országban, alapvető fontosságú nagyban gondolkodni. Ezért gondolom, hogy létfontosságú, hogy a kultúrának modern kommunikációs eszközök álljanak rendelkezésére. Úgy gondolom, hogy a rádió és a televízió, illetve az internet mint forrás és minden olyan eszköz, ami a kultúrát és az univerzális tudást könnyen elérhetővé teszi az emberek számára, alapvető fontosságú. Bármit, ami a tudást erősíti, használni kell. Ezért olyan fontos, hogy az egyetemek terjeszkedjenek, értékeljék közegüket, közösségüket és segítsenek fejleszteni azt. Nem kell az embereket kényszeríteni arra, hogy elmozduljanak, ott kell őket elérni, ahol vannak és beindítani a fejlődés pozitív spirálját.

Calderón Guardia kormányának összeomlása után, az ötvenes évektől a nyolcvanas évek elejéig tartó változásokat elszenvedő costa ricai társadalomnak Carmen Naranjo meghatározó írója volt. Carmen idejében az országot a konzervatív társadalom és merev társadalmi osztályok jellemezték. A legfőbb irodalmi karakter a méltóságos és komoly vidéki férfi volt. Az egyszerű bölcsesség és józan paraszti ész figurája, amely a felsőbb osztályok ideáját táplálta saját eredetükről és rendeltetésükről.

Carmen Naranjo a városi középosztály nézőpontjából írt, kihívva a képzeletbelit, akit egy végérvényesen változó társadalom dédelgetett. A fiatal, városi embernek egy új és változó társadalom nyomásával kellett megbirkóznia, ahol a politikát új ideák kezdték átitatni és fiatal, ambiciózus politikusok irányították. Az ő irodalma a szakítás, protestálás és modernizáció irodalma volt.

Ahogyan Alfonso Chase-t, Naranjo barátját és írótársát Michelle Soto idézte a La Naciónban [es]:

La aparición de Carmen Naranjo como poeta en los años 60 fue una revelación, pero también un rompimiento con la tradición literaria costarricense. Ya el campesino no era tan Magón ni tan Aquileo. Carmen era totalmente urbana y era una hija de la Segunda República. […]Era una mujer para ahora. Hubiera sido muy interesante en estos momentos porque este es el tiempo de los indignados.

Carmen Naranjo megjelenése mint költő a hatvanas években nagy meglepetés volt, de ugyanakkor Costa Rica irodalmi tradícióival való szakítás is. A paraszt többé nem volt olyan, mint Magón [Manuel González Zelezdón [5]] vagy Aquileo [Aquileo J. Echeverría [6]. Magón és Aquileo az a két szerző, akik a costa ricai bukolikus irodalom parasztjának karakterét megalkották]. Carmen teljesen városi volt és a második köztársaság lánya […] A jelen nője volt. Ma, a felháborodás korában nagyon vonzó lenne.

Benedicto Víquez az El arte literario y su teoría [7] nevű blogjában ír Carmen Naranjoról [es]:

Sus personajes son innominados, se convierten en voces llenas de angustia, luchando por encontrarle sentido a la vida y la muerte, rescatando los instantes de felicidad en su larga lucha por sobrevivir en una sociedad llena de prejuicios, superficialidad, vacuidad y alienante […]

Az ő karakterei névnélküliek voltak és gyötrelemmel teli hangokká váltak, azért küszködve, hogy értelmet adjanak az életnek és a halálnak, visszaszerezzék az öröm pillanatait egy elidegenedő társadalom előítéleteinek, felületességének és ürességének hosszú csatái után.

Végül az El arte literario y su teoríában[7] Víquez ezt írta Naranjo Los perros no ladraron című regényéről [es]:

Los personajes viven directamente la burocracia de la ciudad, se enfrentan crudamente a ella, en vivo, sufren la impotencia para resolver las más insignificantes diligencias, tales como buscar trabajo, ser atendidos por un empleado ante una solicitud, tan simple como pagar un recibo, sacar una cita, subir en un ascensor, caminar por la ciudad, aspirar a un ascenso, etc.

A szereplők a város bürokráciáját közvetlenül a bőrükön tapasztalják meg, szembesülnek húsbavágó durvaságával, olyan jelentéktelen ügyek megoldhatatlanságának impotensségétől szenvednek, mint például az álláskeresés, hivatalnokok figyelmének elnyerése egy kérvény benyújtáskor, vagy olyan egyszerű dolgok okoznak problémát, mint egy csekk befizetése, egy találkozó megszervezése, liftet hívni, gyalogolni a városban, fizetésemelést kérni és így tovább.

 

Indítsd el a beszélgetést!

Szerzők, kérünk, hogy bejelentkezés »

Szabályok

  • A hozzászólásokat moderáljuk. Ne küldd el a hozzászólásodat egynél többször, mert azt hiheti a gép, hogy spam.
  • Tiszteld a többi kommentelőt. A gyűlöletbeszédet, obszcenitást és személyes sértéseket tartalmazó hozzászólásokat nem publikáljuk.