Hogyan tudjuk biztosítani, hogy az internet fejlődése a demokráciának megfelelő irányba halad? A közösségi média erőteljes hatást fejtett ki a közel-keleti régió felkelései során és más helyeken is, de hogyan kerülhető el, hogy ugyanezeket az eszközöket a kormányok cenzúrára és megfigyelésre használják – gyakran a nyugati tech vállalatoktól érkező inkább több, mint kevesebb segítséggel? És végül: hogyan juthatnánk el odáig, hogy a technológia passzív „felhasználója” helyett olyan „netpolgárként” gondoljunk magunkra, aki sajátjának érzi és felelősséget vállal a közös digitális jövőért?

Ezek a kérdések határozzák meg Rebecca MacKinnon Consent of the Networked: The Worldwide Struggle For Internet Freedom [en – „Konszenzus a hálón: Globális küzdelem a szabad internetért”], a Global Voices társalapítójának könyvét. (Rebecca MacKinnon a Global Voices Advocacy oldalon havonta kétszer megjelenő Netizen Report [en] szerzője is, a Netizen Report magyarul megjelent kiadásai itt olvashatók.)

Átfogó és időszerű munka ez a könyv, mely felszólítja az összes bloggert, Twitter és Facebook felhasználót, valamint az internetes aktivistákat általában arra, lépjenek fel együtt azért, hogy a technológia szabályozása az egész világon támogassa az állampolgárok jogait. Pozitív hangú, de szigorú elemzés, amelynek végső üzenete, hogy vegyünk részt a küzdelemben, melyet mindnyájunknak van lehetősége és ereje befolyásolni – akár kicsiben is. De csak akkor, ha igyekszünk megérteni, milyen bonyolult erők munkálkodnak a folyamatban és azt, mi hogyan segíthetünk alakítani őket.

A könyv öt nagy fejezetből áll (Változások, Irányítás 2.0, A demokrácia kihívásai, A kibertér uralkodói, Mit kell tennünk?), amelyekben megjelenik egy sor esemény az elmúlt évtizedből és a közelmúltból, szól az arab tavaszról és az egyiptomi kormány megfigyelési gyakorlatairól, a nyugati demokráciák magánszférával és felügyelettel kapcsolatos politikájáról, valamint „Facebookisztán” és „Google-ország” felvirágzásáról. A könyvhöz tartozik egy kiegészítő honlap [en] is, melyen a témával kapcsolatos fejlemények és további források találhatók.

A Global Voices hálózata megjelenik itt-ott, olykor idézetek és hivatkozások formájában. A könyv előszava például röviden bemutatja a közösség indulását, fejlődését és kulcsszerepét a közelmúltbeli események alakításában:

Amikor elkezdődtek a tüntetések 2010 végén Tunéziában, majd a demonstrációk hulláma szétterjedt a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 2011 elején, a Global Voices önkéntesei éjjel-nappal dolgoztak azért, hogy több nyelven is szolgáltassanak információt arról, mi történik. A honlapunkon, Twitteren, Facebookon és a közösségi média más felületein keresztül.

A könyv első része a technológia, társadalom és üzleti szféra között létrejött kapcsolatokat mutatja be, melyek elősegítették az internet fejlődését és a „digitális javak” felvirágoztatását. Ide értve az innovatív gyakorlatokat, a digitális aktivizmus megjelenését és az emberek hatalommal való felruházását. Ez egy izgalmas környezet, melynek a felsoroltak ellenére szembesülnie kell az „Irányítás 2.0″-val, azzal „hogyan teszik lehetővé a tekintélyelvű kormányok számára az állampolgárok ellenőrzését és manipulációját az internetes és távközlési cégekkel kiépített homályos és aligha elszámoltatható kapcsolatok.”

Kína [en] első számú esettanulmányként tűnik fel a könyvben, részletes leírással kifinomult cenzori rendszeréről és a mostanában történt fejleményekről, melyek a tekintélyelvű felügyelet fenntartását szolgálják, miközben lehetővé teszik „a magasszintű és élénk online vitát, tanácskozást bizonyos keretek között.”

A könyv hasonló – olykor rosszabb – helyzetről számol be Iránban, Pakisztánban és Szíriában, majd átnyergel a nyugati demokráciákra, melyek sajnos hajlamosak arra, hogy imitálják a tekintélyelvű rezsimek gyakorlatait, akár alattomos, körmönfont módokon. Ezalatt a szerző azt érti, hogy a tech vállalatok ugyanolyan homályos és kevéssé elszámoltatható kapcsolatokat építenek ki a kormányzati szervekkel és képtelenek „(…) felelősen használni hatalmukat az állampolgárok politikai élete felett, abból pedig, ahogyan a hatalmukat gyakorolják a felhasználókon, hiányzik a számonkérés lehetősége.”

Kép a © Shutterstock.com oldalról

Ebben a témakörben többek közt a következő példákat hozza a szerző: WikiLeaks, magánszférával kapcsolatos panaszok a Facebookon, a „Nagy Testvér” Apple és az internetsemlegesség. Ide tartozik még a jelenleg is zajló szellemi tulajdon versus szólásszabadság és megosztás vita. (Lásd a SOPA és PIPA elleni globális küzdelmet [en] és a nemrég indult szelektív cenzúrát [en] a Twitteren.) Megemlít még kevésbé ismert ügyeket, például azt a 2011-es kezdeményezést, mely „egységes európai kiberteret” hozna létre és Európa határain kívül tartaná a „tiltott tartalmakat”.

Végül, a könyv utolsó fejezete megpróbál választ adni arra a kérdésre, hogy „Mit kell tennünk?”. Egy Netpolgár-központú internet fejlesztését ajánlja, bemutatva azt a néhány törekvést, mellyel kormányok, egyes cégek és egyre több aggódó állampolgár igyekszik tenni a kibertér szabadságának fenyegetettsége ellen, különféle új kezdeményezéseken és mozgalmakon keresztül. A javaslatok tartalmazzák a vállalati átláthatóság növelését, a vállalatok és a felhasználók/ügyfelek/egyéb érintettek közti kapcsolatokhoz tartozó eljárásmódok fejlesztését és az állampolgárok igényeiből kiinduló információs környezet kiépítését.

A szabad internetért folytatott küzdelem [en] itt és most zajlik: az arab országokban, Kelet-Ázsiában és a nyugati országok területén. Közös harc ez, mely mindannyiunkat érint, netezőket, állampolgárokat világszerte. Figyelnünk kell, hogyan alakulnak a dolgok és biztosítanunk kell azt, hogy az internet a szólásszabadság és a politikai véleménynyilvánítás szabadságának hajtóereje marad – ahelyett, hogy az elidegenítés, a cenzúra és az elnyomás eszközévé válna.