Látod ott fenn azt a sok nyelvet? A Global Voices történeteit ezekre a nyelvekre fordítjuk le, hogy mások számára is elérhetővé tegyük a civil média híreit a világon.

Oroszország: Bloggerek írták a választások előtt

Ez a poszt az Oroszországi választások 2011/12 sorozatunk része.

[Az eredeti írás 2012. március 3-án, a választás előtt jelent meg.]

1999. december 31-én, amikor az oroszok az újévet ünnepelték, ezt a valláson és a politikán túlmutató ünnepet, Borisz Jelcin [en] elnök rádióbeszédet mondott és bejelentette, hogy Vlagyimir Putyin [en] lesz a megbízott elnök. Mielőtt befejezte, még hozzátette: „Megbocsátást kérek álmaitokért, melyek nem váltak valóra. És megbocsátást kérek reményeitekért is, melyek nem igazolódtak.”

Az 1999 szeptemberi pusztító házrobbantások [en], valamint a második csecsen háború [en] utóhatásaként Putyin egyetlen témája a 2000. évi orosz elnökválasztáson [en] az észak-kaukázusi terrorizmus elleni fellépés volt. Ezen túlmenően Putyin nem kampányolt és nem csatlakozott egyetlen politikai párthoz sem. Viszont a 11 jelölt közül elsőként végzett a szavazatok 53%-ával – és ezzel elkezdődött a „Putyin-korszak”.

Tizenkét évvel később Putyin úr jelöltsége sokkal viharosabbnak tűnik, mivel a tiltakozók utcára vonultak, hogy a a 2011 decemberi parlamenti választások [en] szabálytalanságaira emlékeztessenek.  A közvélemény-kutatási adatok még mindig azt sugallják, hogy a vasárnapi választásokon [en] Putyin rendelkezni fog a többség támogatásával.

Vladimir Kara-Murza a World Affairs Journal blogposztjában bemutatta a március 4-i választások összefüggéseit [en] Vasárnapi szavazás, Putyin vagy Oroszország címmel:

Hétfőn a moszkvai Bolsoj Színházban Krzysztof Penderecki lengyel zeneszerző megjelent Rodion Shchedrin Holt Lelkek c. operaelőadásán. Az előadás közben, amikor a nézők észrevették Pendereckit a páholyban, elkezdtek pfújolni. A legendás zenész meghökkent, mert nem értette ennek az ellenséges viselkedésnek az okát. Csak később magyarázták meg neki, hogy a közönség összetévesztette Vlagyimir Hurovval, Oroszország Központi Választási Bizottságának elnökével — akire valóban megtévesztő módon hasonlít.

Ahogy a vasárnapi elnökválasztás közeledik, a nyilvános csalódottság Vlagyimir Putyinnal szemben egyre nyilvánvalóbbá válik. A hétvége során moszkvaiak ezrei alkottak élőláncot az egyik 10 mérföldes sugárúton — az 1989-es, függetlenséget követelő „Balti Út” példájára — hogy tiltakozzanak Putyinnak a hatalomba való visszatérése ellen, és hogy szabad, korrekt választásokat követeljenek. Szentpéterváron a politikai spektrum teljes skáláját képviselő emberek ezrei vonultak keresztül a városon „békés forradalmat” követelve. A rezsimmel szembeni hozzállást kevésbé politikai módszerekkel is kifejezik: egy Egyes Csatorna (orosz tévécsatorna – a ford.) „áltudósítást” sugároz a jövőből Putyin letartóztatásáról és bírósági tárgyalásáról Moszkvában, ami azonnali online siker lett, egy hét alatt ötmillió letöltéssel. […]

Sean Guillory, a Sean's Russia Blog gazdája bemutatta [en] a Putyinnal szemben induló jelöltek hátterét:

[…] Valóban, az orosz elnökválasztás minden volt, csak nem szokványos. Biztos, hogy néhány kiegészítéstől eltekintve a hivatalos szereplőgárda ugyanaz, mint a korábbi versenyek során.  A Kommunista Párt rendíthetetlen harcosa, Gennagyij Zjuganov még mindig a „lojális ellenzéki főnök” szerepében; annak a Kommunista Pártnak egyre korosodó arca, amely rendelkezik szervezeti erőforrásokkal, hogy politikai alternatívája legyen Putyinnak, de híján van a jelenlegi politikai feltételekhez való alkalmazkodás képességének, a „leninista akaratnak”. Az alkalmazkodás azt kívánná, hogy Zjuganovot ejtsék és cseréljék le az öregedő választói bázist, amit a KPRF (Kommunista Párt) maradi politikusai és tagsága még mindig vonakodik megtenni. Zjuganov ellentéte Vlagyimir Zsirinovszkij, egy másik örökéletű „lojális ellenzéki.„” Zsirinovszkij a bohóc ebben a nagy előadásban, botrányos és komikus elemekkel gazdagítíva a sovány drámát. Bizonyos értelemben Zsirinovszkij a tükre az egész folyamatnak, bohóc a cirkuszi előadásban. Aztán ott van Mihail Prohorov, az újonc a szereposztásban. Prohorov egyfajta „Hodorkovszkij lájt” (mivel az igazi Hodorkovszkij, aki kevésbé rugalmas, a belátható jövőben börtönben lesz). Prohorov egy oligarcha, aki gazdagságának nagy részét a Borisz Jelcint a vereségtől az 1996-os elnökválasztáson megmentő „kölcsönök a részvényekért” modell szerint szerezte, és aki Hodorkovszkijtól eltérően nem csak megértette a játékszabályokat, hanem azok szerint is játszik. De a legnagyobb kérdés Prohorovval kapcsolatban nem a múltja, hanem az, hogy vajon ő a Kreml projektje-e vagy sem? Gyanítom, hogy egyfajta keverék. A róla The New Yorkerben írt Julia Ioffe profilt [en] elolvasva vele kapcsolatban egy dolog világos, az, hogy Prohorov legnagyobb hibája, hogy egy hitvány féreg. Aztán a sor végén ott van az Igaz Oroszország jelöltje, Szergej Mironov. Az ő jelöltsége csak egyetlen kérdést vet fel: ki ő? […]

A választási eredményekkel együtt a szólásszabadság is egy harsogó téma volt az elmúlt hónapokban.

A Protect Journalists (Védd az újságírókat) blog bemutatja [en], hogy milyen következményekkel járt az orosz mediára, hogy nyilvánosságot biztosított a 2011 decemberi parlamenti választások körüli visszaélések miatti tiltakozásoknak:

[…]  December 12-én [en] Alisher Uszmanov orosz nagytőkés, a Kommerszant Kiadó tulajdonosa – amely a Kommerszant független gazdasági napilapot és néhány más hírkiadványt ad ki – bejelentette, hogy kirúgta Makszim Kovalszkijt, a népszerű Kommersant-Vlast (Kommerszant-hatalom) hetilap   főszerkesztőjét. Demjan Kudrjavcev, a kiadó ügyvezető igazgatója bejelentette, hogy lemond. A hír nagy port kavart, mivel Kovalszkij és Kudrjavcev vezető újságírók és őket tekintik a Kommerszant és kiadója atyjainak.

Kommerszant lefejezésének oka bizonyosan az újság parlamenti választásokkal kapcsolatos tudósítása volt. A szavazás után egy héttel a Kommersant-Vlast hírei a csalásról szóltak, ami az elmúlt évtizedben Oroszországban példátlan nyilvános erőszakhoz és tiltakozáshoz vezetett. De Uszmanov – akit Putyin belső köreihez tartozónak hisznek – talált egy formális okot az újság megbüntetésére. December 12-i számában a Kommersant-Vlast nyilvánosságra hozott egy képet; egy londoni, a Jabloko pártra leadott szavazólap volt, amin egy kézzel írt, Putyint sértegető felirat volt látható. Uszmanov nyilvánosan megdorgálta a lapot az „elfogadhatatlan nyelv használatáért” és azt mondta, hogy ez etikátlan volt és „a huliganizmus határait súrolta”. Az újság eltávolította a képet honlapjáról, de az továbbra is terjedt a közösségi hálózatokon, beleértve a  Kommerszant tudósító Oleg Kasin Twitter oldalát.

Kovalszkij és Kudrjavcev eltávolítása felháborította a kollégákat a Kommerszantnál. Két nappal később több tucat, Uszmanov-kiadványoknál, köztük a Gazeta független weblapnál dolgozó újságíró írt alá és publikált egy nyílt levelet „Gyávaságra vagyunk kényszerítve” címmel. Veronika Kucyllo, a  Kommersant-Vlast régóta szolgáló szerkesztő-helyettese bejelentette lemondását az Uszmanov-döntéssel szembeni tiltakozásául.

Másik fontos témája volt e választási időszaknak a civil média katalizáló szerepe Oroszország politikai aktivitásában. Még ha a fő hírforrásokhoz képest nehezebben cenzúrázhatók is, nem teljesen mentesek a cenzúrától, ahogy a Global Voices szóvá is tette [en] a „Miért tiltakoznak most az oroszok?” című posztban.

Egy „A férfi, akitől Vlagyimir Putyin legjobban fél” című, a Wall Street Journal blogján megjelent poszt  azt jósolja [en], hogy a blogger és korrupcióellenes aktivista,  Alexej Navalnij [en] hatással lesz az elnökválasztásra:

[…] A korrupcióellenes blogger és aktivista, Alexej Navalnij a kellős közepén lesz ennek az egésznek — ahogy ott volt az elmúlt hónapokban Oroszország váratlan politikai ébredésénél. Oroszok tízezrei hagyják maguk mögött a félelmet és az apátiát, hogy tiltakozzanak a decemberi csalásvezérelt parlamenti választások és Putyin hatalomhoz való ragaszkodása ellen. Az ellenzéki figurák zsúfolt színpadáról a mozgalom karizmatikus és friss arcaként kiemelkedett Navalnij.

A következő időszak jó tesztje lesz neki és az ellenzéknek. December után a nagy demonstrációk sorozata a nagyvárosokban megmutatták, hogy ott milyen kevesen támogatják Putyint, és hogy mekkora az általános frusztráció a politikai stagnálás és az elszámoltathatóság hiánya miatt. Ezek a megmozdulások nem kényszerítettek ki semmilyen számottevő kormány engedményt. Meggyengülése ellenére Putyin új feltételeket és valószinűleg energiát kap ahhoz, hogy megfordítsa lecsúszását és megakadályozza a bukását. […]

Tolik Belenko orosz nyelvű LiveJournal blogja tartalmaz [ru] egy linket egy „Nashi” nevű Putyin-párti ifjúsági csoport bejelentéshez [ru], mely azt tervezi, hogy a választások utáni civil elégedetlenséget megpróbálja ellensúlyozni:

Március 5-én néhány ezer „Nashi” és „Steel” aktivista kimegy az utcára Moszkvában, hogy megelőzzenek minden, a társadalom destabilizálását célzó illegális tevékenységet az orosz elnökválasztást követően.

Tolik_belenko LiveJournal felhasználó is megosztotta a Nashi bejelentés linkjét ya.ru oldalán [ru]. Az olvasók hozzászólásai némileg vészjóslóak voltak.

Johnny TraHvoltin írta [ru]:

Ez már egyszer megtörtént, bár nem velünk, hanem Kínában, amikor [Mao Cetung – en] kivezényelte a Vörös Gárdát [en] az utcára a rend fenntartása érdekében. Hogy végződött? Olvasd el a történelemkönyvekben.

Szvetlana írta [ru]:

Még nincs holnap. Miért találgassunk? Úgyis meg fogjuk látni.

Ez a poszt az Oroszországi választások 2011/12 sorozatunk része.

Indítsd el a beszélgetést!

Szerzők, kérünk, hogy bejelentkezés »

Szabályok

  • A hozzászólásokat moderáljuk. Ne küldd el a hozzászólásodat egynél többször, mert azt hiheti a gép, hogy spam.
  • Tiszteld a többi kommentelőt. A gyűlöletbeszédet, obszcenitást és személyes sértéseket tartalmazó hozzászólásokat nem publikáljuk.