Egy videó [1], amelyen az látszik, ahogy az etióp miniszterelnök, Meles Zenawi hozzászólását bekiabálásokkal zavarják meg a legutóbbi G8-csúcs élelmiszerbiztonsági tárgyalásán Washingtonban. A videó vitát gerjesztett az autoritárius rezsimekben dolgozó újságírók szerepéről.
Abebe Gellaw etióp aktivista és újságíró bekiabálása látható a videón [2] [en]: „Szabadságot, szabadságot, Meles Zenawi egy diktátor, aki emberiség elleni bűnöket követ el!” Meles Zenawi miniszterelnök otthon többnyire a kormánypárti sajtó beszámolóinak fényében tündököl, itt szemmel láthatóan meglepettnek és felháborodottnak látszik.
A videóval kapcsolatos eszmecsere során [3] [en], a Facebookon Abiye Teklemariam párhuzamot vont a kései román diktátor, Ceausescu és Meles Zenawi között:
Sok vezetőt láttam már, akiket a tiltakozók bekiabálásaikkal félbeszakítottak. Ők általában különösebb erőfeszítés nélkül leplezik a meglepettségüket és a haragjukat. Egyesek valóban elnyerik a szimpátiánkat szerénykedő humorukkal, és a bekiabálót megillető szólásszabadság iránti hamis elköteleződéssel. Meles Zenawi viszont teljesen összezavarodott, és mérgesnek látszott. Reakciója hátborzongatóan emlékeztet Ceausescu hírhedt pillanatára, amikor a román diktátor hatalomra emelkedése után először szembesült azzal, hogy az egyébként kifogástalanul engedelmes emberek lehurrogják beszéde közben. Ez a videó nagyon sokat elmond!
Mesfin Negash hozzászólása [4] [en]:
Micsoda tapasztalat MZ-nek! Még soha nem láttátok a megdöbbent, zavart és mérges MZ-t közönség előtt. Abebe Gelaw újságíró SZEMÉLYESEN nyilvánította ki eltúlzott véleményét. Meg kell nézni MZ nagy pillanatát! NYILVÁNOS FIGYELMEZTETÉS: kifejezetten javasoljuk, hogy ezt ne próbálja ki vagy rögtönözze otthon, különben…! [lol]
Ugyanakkor Daniel Berahane nem gondolja, hogy Meles Zenawi miniszterelnök valóban megdöbbent volna. Megosztott egy másik videót [5] „[vágatlan] Meles Zenawi méltóságteljes reakciója Abebe Gelaw beugatása közben” címmel.
Daniel még tett egy erőfeszítést Abebe Gellaw bekiabálásának elhiteltelenítésére egy képzeletbeli interjúval [6] [en] Barack Obama elnök és Meles Zenawi miniszterelnök között:
Barack Obama:…ha már Etiópiáról beszélünk, fel kell vetnem némi aggodalmat az újságírókról, ha nem bánja. Tudja, leveleket kapok kongresszusi képviselőktől és jogvédő csoportoktól, akik azt állítják, hogy…
Meles Zenawi:(megköszörüli a torkát) Elnézést, Obama. Nem tudom követni. Milyen újságírókról beszél… az olyanokról, mint akit korábban bekiabálni látott?
Barak Obama:(horkant) Igaza van. Rendben. Beszéljünk Szudánról, mit javasol a…
[Meles Zenawi magában azt mondhatta: Köszönöm, Abebe Gelaw, hogy ezt elintézted nekem.]
Facebook kép az etióp politikai foglyok szabadon engedéséért. A képet az Ethiopia Mitmita Facebook oldal engedélyével tesszük közzé.
Al Mariam, egy Amerikában élő akadémikus és blogger szerint [7] [en] Zenawi saját gyógyszerének hatásából kapott ízelítőt:
Zenawi felháborodott, meghökkent és teljesen összezavarodott. Olyan volt, mintha 90 millió etióp sorakozott volna fel, hogy vádlón rámutasson és egyként kiáltsa: „Meles Zenawi! Maga egy diktátor!…” Abban a pillanatban Abebe dicsőségesen szerzett érvényt honlapja, az addisvoice.com jelmondata, „A hang nélküliek hangja” valódi jelentésének. Ironikus, hogy a hang nélküliek hangja elnémította azt az embert, aki milliókat hallgattatott el!
[Zenawi] arckifejezése merő hitetlenséget tükrözött. „Ez Abebe Gellaw? Nem lehet! Azt hittem, hogy már rég lesitteltem a Kality börtönbe Eskinder Nega, Reeyot Alemu és Woubshet Taye mellé. Mi a fenét keres ez itt?!?”
Hallelujah Lulie úgy véli [8] [en], hogy az újságírók nem kampányolhatnak, hiszen ezzel kikezdenék szakmai integritásukat:
A tényszerűség nem egyenlő a közömbösséggel. Megértem a status quo támogatását szolgáló objektív híradással szembeni kritikát. Ugyanakkor a hazafias és a pártfogó újságírás ugyanilyen rossz irány. Az objektivitás nem jelentheti, hogy behunyjuk a szemünket a jogtalanság láttán, és úgy teszünk, mintha egyformán kezelnénk a zsarnokot és az elnyomottat. Megértem Abebe frusztrációját, amely arra késztette, hogy azt tegye, amit tett, de újságírói szempontból nézve e cselekedet hitelesítésére tett minden erőfeszítés képmutató, részrehajló és manipulálja az általunk hirdetett szabályokat és alapelveket, hogy illeszkedjenek saját politikai céljainkhoz. Az, hogy támogatják a Melesre kiabáló Abebe „újságírót”, és az Újságírók magyarázkodnak, hogy ezt professzionálisnak állítsák be, felveti bennem a kérdést, vajon hiba-e, ha megkérdőjelezem az autoritárius rendszerek újságíróinak professzionalizmusát és objektivitását? Hogyan hihet el az úgynevezett „alulinformált” vagy „semleges” hallgatóság bármit, amit Abebe és a hozzá hasonlók jelentenek Etiópiáról? Képesnek kellene lennünk arra, hogy az eseményeken és a szenzációs reakciókon átlépjünk, inkább a kultúra megteremtése és az értelmes alapok lefektetése miatt kellene aggódnunk.
Abiye nem ért egyet [9] [en]:
Értelmes vitatéma lehet, hogy az újságíróknak kell a pontos információkat szállítani, és hogy a nyílt és hangos ellenzékiség egy csoporttal szemben nem illeszkedik ehhez a feladathoz. De az a vita a jó újságírás határairól — vagyis az igazság pártatlan felderítéséről — azzal a feltevéssel kezdődik, hogy a jó újságírásnak van tere. Ez egy másodrangú vita. Diktatúrákban ennek az előfeltevésnek nincs érvénye. Az újságírás ezekben a rendszerekben gondosan kimunkált szélhámosság, amit azért játszanak, hogy a szánalmas eredményt igazolják. A szólás- és információszabadság értelmezhető szintje, a cenzúra elleni szabályozás és gyakorlat, illetve az újságíróbarát környezet nélkül az igazság pártatlan vizsgálata lehetetlen. Ez felvet egy alapvető vagy-vagy kérdést azoknak, akik a jó újságírást szeretnék gyakorolni: folytatják a munkájukat, mintha lenne erre valódi tér (ami nem igaz), vagy harcolnak azért, hogy megváltoztassák a körülményeket (ami komoly politikai aktivizmust jelent)? Számomra nyilvánvaló a válasz. Az újságírók rendszerellenes politikai aktivizmusa a diktatúrákban az, ami a jó újságírást lehetővé teszi.
A Meles Zenawi miniszterelnök vezette etióp kormányt otthon és külföldön egyaránt elítélik az újságírókkal szembeni elfogadhatatlan bánásmód [10] [en] miatt. Endalk ebben az írásában bemutatja [11] [en] az etióp újságírók helyzetét.