[Az eredeti bejegyzés 2011. október 27-én jelent meg. Az oldalon található linkek angol nyelvű oldalakra mutatnak, ahol más nyelvű oldalról van szó, külön jeleztük.]
Julie Kertesz, azaz Kertész Júlia 77. születésnapját és magát az életet ünnepli. A nyugdíjas, ámde igen aktív Julie önmagát mesemondóként [1] és fotósként [2] írja le. Emellett rengeteget blogol [3], videókat készít [4] és nemrég kezdett el stand-up komikusként [5] fellépni.
Erdélyben született (akkoriban Magyarország, később Románia része), harmincévesen Franciaországba költözött, 2008 júliusa óta pedig Londonban él [6].
A fényképmegosztó Flickr oldalon egyik követője, Patrick Barry Barr [7] szerint ő „követendő példa bármilyen korú ember számára, aki teljes és aktív életet kíván élni, folyamatos tanulással és tevékenykedéssel”. Patrick Barry Barr ezt mondta [2] róla 2005-ben:
Julie70 [2] korát meghazudtoló lendülettel rendelkezik, ahhoz képest, amit gondolnánk a hetvenes éveikben járó emberekről, és csodálom a lelkesedését, hogy milyen élvezettel ismerkedik idegen emberekkel és osztja meg velük lelkesedését. Én 67 leszek május 11-én, és ha felnövök, olyan akarok lenni, mint Julie Kertesz.
[8]Önarckép – Julie Kertesz
Júlia imád tanulni és soha nem is hagyta abba a tanulást – még akkor sem, amikor azt tiltotta a romániai kommunista rendszer [9]. Amikor Párizsban dolgozott, kétgyermekes anyaként tért vissza az iskolapadba csak azért, hogy 43 évesen ledoktoráljon fizikából.
Ahogy élettörténetéről szóló blogbejegyzésében [10] is írja, van élet a 70 után is [11]:
Nem adjuk fel! Mindannyian teszünk valamit, hogy jobban éljünk, vagy azért, hogy életben maradjunk.
Sajnos találkoztam olyan idős emberekkel is, akik úgy néznek ki, mint akik már feladták, sőt néhány egészen fiatal is van közöttük.
Magányosan a metrón. Csak nézzék meg őket a párizsi metrón! Mennyire más az a férfi, akivel tegnap találkoztam, aki a piacon dolgozik. És közülünk is sokan, akik a lehető legteljesebb életet éljük.
Rendben, már elértünk egy bizonyos kort, de belül nem érezzük öregnek magunkat!
Júlia másokat igyekszik inspirálni a Flickr-en, a blogjain és a személyes történetmesélésen keresztül. A Merj magadon nevetni [12] [fr] című blogbejegyzéshez küldött hozzászólásában egy olvasó nagyrabecsülését fejezi ki [13] [fr] Julie erőfeszítései iránt:
[…] tu sais Julie, tu es Une Sage, je le pense. Tu m'aides souvent dans des moments compliqués, je me dis “attends, l'effet Julie va se produire, ça va aller”.
A bölcsesség forrása talán az, hogy mindig készen áll arra, hogy megtapasztaljon valami újat [14]. Az alábbi videón [15] Júlia a negyedik nyelvét használja arra, hogy elmesélje, milyen élményeket gyűjtött 25 és 70 között:
Hetvenévesen Julie felfedezte a fotózást [2]. 2006-ban létrehozta [16] az !afterclass! csoportot [17], egy mesterkurzust a Flickr-en, ahol 2500 ember jött össze, hogy fényképezést tanuljon. Létrehozott egy olvasóközösséget [18], elindította a „soha nem leszünk túl öregek [19]” csoportot és a „már nem vagyunk idegenek [20]” csoportot:
Nem idegenek többé. Találkoztam velük, beszéltem velük. Emlékszem rájuk.
Ez utóbbi csoport arra készteti az embereket, hogy közeledjenek másokhoz és minden kapcsolatfelvétellel egy gyönyörű emberi lényt fedezzenek fel. Kattints az alábbi képekre, és fedezd fel azokat az elbűvölő történeteket, melyeket Júlia fedezett fel azáltal, hogy idegenekkel „emberi kapcsolatba” lépett. [21]