A moziba járás nemrég még a bengáliak kedvenc időtöltése volt. Szokás volt hétvégén vagy ünnepnapokon moziba menni, a populáris kultúrához hozzátartozott az újonnan bemutatott mozifilmek csillagainak utánzása, az általuk diktált divat követése.
De a filmkedvelő bengáliak ma már nem járnak moziba, a vidéki mozik egymás után zárnak be, s helyükön új bevásárlóközpontok épülnek. A rendelkezésre álló adatok alapján az elmúlt évtizedben több száz mozit zártak be [1] [bn]. Míg korábban megközelítőleg száz mozit építettek évente, ezek száma mára mindössze 30-40-re csökkent [2] [bn].
Darashiko sokat foglalkozik a mozi-témával blogján. A bangladesi filmipar jelenlegi állásáról a következőképpen nyilatkozik [3] [en]:
A Shyamoli Cinema Hall mára már csak egy emlékmű. Tizennégy emeletes bevásárlóközpontot építenek a helyén.
A bangladesi filmipar legrosszabb korszakát éli. 1990-91 között a mozik száma körülbelül 1230-ra volt tehető. De ez 2010-re lecsökkent 742-re. Dhakában 44 moziból 33 a túlélésért küzd. Hatalmas épületeket emeltek a bezárt filmszínházak helyén. Olyan nagy nevek, mint a Gulistan, a Shyamoli, a Naz, a Lion, a Star, a Shabistan és a Tajmahal mozi merültek feledésbe. Minőségi forgatókönyvek hiányában és középszerű színészi teljesítménnyel is sikerült a filmiparnak évi 100 filmmel előállnia. 2010-ben ez szám 63 volt, az egyik legalacsonyabb teljesítmény az elmúlt évtizedben. És a helyzet egyre csak súlyosbodik. 2011-ben az első 6 hónapban mindössze 19 mozi nyitotta meg kapuit, és csupán 300 millió taka (kb. 720 millió Ft) befektetésből. Az újságok arról cikkeznek, hogy ebben az évben csak 45 film fog készülni, jövőre pedig csak 30.
De miért zárnak be sorra a filmszínházak? Miért nem jár a közönség moziba? Megh Roddur [4] [bn] így ír erről:
Természetesen szeretnék moziba menni, hogy filmeket nézzek. Sajnálom, de az igazság az, hogy a filmek többsége nem felel meg az ízlésemnek. Miért kellene furcsa jelmezes, sekélyes témájú filmeket néznem? Miért kellene olyan filmekre beülnöm, melyek témája ismétlődik? Miért kellene olyan másolatokat néznem, melyeket a „másolás-beillesztés” módszerével készítettek?
Az épület a szobor mögött valaha a híres Gulistan Cinema Hall volt. Ma ruhapiac. A fotót Ranadipam Basu készítette.
Egy vendég blogger a Sachalayatan oldalon gyerekkori emlékeiről mesél, arról, milyen volt, amikor moziba mentek a családjával. A blogger [5] [bn] a forgalmazókat hibáztatja a filmszínházak alacsony látogatottsága miatt.
Ma már nem nézünk filmet a családdal a moziban. Nem a rossz minőségű filmeket hibáztatom emiatt. Ehelyett a felelősséget a mozi környezetére helyezném. Manapság is készülnek még jó filmek. De ilyen környezetbe mégsem mehetünk el megnézni őket a családdal.
Lekhajoka Shamim [6] [bn] az ipar haldoklásának három okát jelöli meg:
A hazai mozi alacsony színvonala, a trágár filmek és a filmszínházi légkör az okai a nézők alacsony számának.
Valaha a moziba járás gondolata izgalmas volt. Sokan érdeklődtek iránta. Russel Ashraf [7] [bn] a következő történetet meséli erről:
A nagybátyám és én elmentünk megnézni az Aguner Poroshmoni című filmet. Azt hittük, nem kell tömegnyomorra számítanunk, és pár perccel a kezdés előtt érkeztünk. De sajnos az érkezesünkkor a sor már az utcáig kígyózott. Mit lehet tenni? Sorba álltunk a jegyekért és a vetítővászon előtti sorba sikerült jegyet szereznünk. Három napig nem tudtam megmozdítani a nyakamat a fájdalomtól!
A filmipar megóvása és a nézők moziba való visszacsábítása érdekében a kormány az indiai mozifilmek tilalmának feloldása mellett határozott (megjegyzés: az indiai filmeket 1965-ben tiltották be Bangladesben). Ezt a lépést élesen kritizálták az interneten.
Balaka mozi az új dhakai piac mellett. Fotó: Ragib Hasan
Nazrul Islam [8] [bn] a következőket írja egy blogposztban:
Nem a hindi nyelvű filmek utálatáról van szó, de a kormánynak tartózkodnia kellene az olyan szerencsétlen döntésektől, mint hogy megóvja ezt a haldokló iparágat.
Természetesen akadnak, akik támogatják a filmek importját. Fahmidul Haque blogger [9] [bn] a következőket írja:
Szerintem a lakosságnak joga van ahhoz, hogy hazai és külföldi filmeket egyaránt megtekinthessen, mégpedig különböző fajtákat. Ne korlátozzuk ezt a jogot azáltal, hogy a hazai filmipar megvédése érdekében nem engedjük be a piacra az indiai filmeket!
A számtalan kritika hatására a kormány úgy döntött, hogy visszavonja az indiai filmek tilalmának feloldását. Kallol Mustafának [10] [bn] egyedi javaslata van arra, hogyan lehetne felvirágoztatni a filmipart:
Kormányzati támogatására van szükségünk, pénzügyi felelősségvállalásra, az ipar intézményesítésére és arra, hogy külföldi filmeket is kötelezően mutassanak be (ne csak indiaiakat) minden moziban havonta legalább egy héten.