Ez a bejegyzés a Londoni Olimpiai Játékok 2012 kiemelt tudósítás-sorozatunk része.

Egyetlen sportsztár sem váltott ki olyan heves vitákat Kínában, mint a gátfutó Liu Xiang (Liu Hsziang). A 110 méteres gátfutás korábbi világcsúcstartója és 2004-es olimpiai bajnoka úgy esett ki [en] a londoni olimpiáról, hogy a versenyen egyetlen gátat sem ugrott át.

Achilles-sérülés

Mint az első kínai olimpiai bajnok atléta, a 2004-es athéni olimpia után Liu azonnal nemzeti hős és számos reklám ismert arca lett. Egy olyan versenyszámban tudta végre hallatni a hangját Kína, amelyet hagyományosan észak-amerikai és európai sprinterek uralnak.

A 2004-es szenzáció után azonban Liu nem tett eleget a kínai elvárásnak és nem nyert ismét olimpiai aranyérmet az atlétikapályán. A 2008-as pekingi olimpián az előfutam előtt Achilles-ín sérülése miatt lépett vissza, egymilliárd kínai rajongónak okozva ezzel csalódást.

A 2012-es londoni olimpia sokak szerint a jóvátétel lehetősége lett volna számára, de augusztus 7-én egy ugyanolyan Achilles-sérülés miatt kiesett az előfutam során.

Ahelyett, hogy azonnal távozott volna, mint ahogy négy évvel ezelőtt tette, Liu egy lábon végigugrált a pálya mellett [en] és megcsókolta olimpiai karrierjének lehet, hogy utolsó korlátját, mielőtt tolókocsiba segítették. Lentebb lokjoe2011 Youtube-ra feltöltött videója látható Liu Xiang olimpiai számáról:

http://www.youtube.com/watch?v=_MqYWqi2fbY

A kínai netezők reakciói

Az eset azonnal heves vitákat váltott ki a Sina Weibón, a meghatározó kínai közösségi portálon. Néhányan azt valószínűsítik, hogy Liu színészkedett, ezzel pedig arra a jelentre utalnak, amikor Liu visszament megcsókolni az utolsó gátat. Egy hongkongi hírigazgató a következőt írta Weibo profilján [zh] (a bejegyzést azóta törölték):

@酱缸外的秦枫 四年，一运动员，男性，上海人，成熟了：08年苦肉加悲情，直接退赛了，今年依旧苦肉计，但知道演场戏！

Mások részvétet tanúsítottak és támogatásukról biztosították Liu Xiangot. A népszerű blogger, Li Chengpang is együttérez a gátfutóval [zh]:

@李承鹏 大多数人一生没踩过塑胶跑道，全国不足五千人练跨栏，很多县城连正经田径场都没有…让刘翔承担13亿人56民族的担子，太累。这跟举国不足万人练足球要国足夺冠一个道理。金牌不是硬道理，普及才是硬道理。哪天奥运吸收麻将为比赛项目，无论裁判怎么坏、外媒怎么黑，我们一定是冠军。刘翔，生活还要继续。

Néhányan Liu bukását a véget nem érő reklámoknak, interjúknak és politikai állásfoglalásoknak tulajdonítják, melyek felemészthették az energiáját:

@师北宸 刘翔是拿你我缴税的钱训练；他们拿钱的时候没有征得我们的同意，也没有公开数额；刘翔是全国政协委员。调侃他，批评他，在你们为他“心疼落泪”的时候冷静指出它，还有比这更负责的表现么。

Sőt számos netező úgy gondolja, hogy az atlétának magára kellene vállalnia a felelősséget a teljesítményéért, tekintve, hogy ingyen edzették, az adófizetők pénzén.  A Tianya BBS-en a netezők félelmüknek is hangot adtak. Xiaofeng canyue 1984 [zh] például ezt mondta:

如果刘翔是靠自己，那他不欠谁的，谁也没权力对他说三道四问题是，他花的是纳税人的钱他一年光吃特供的钱，就能在山区给1000个孩子解决一年的午餐钱这还不算别的，别的更是大头，花的全是纳税人的钱花纳税人的钱，纳税人当然有权力对他要求拿出成绩.

Néhányan arra világítottak rá, hogy Kína „juguo tizhi” rendszerében (szó szerint: össznemzeti sportrendszer [en]) a sportolókon túl nagy a nyomás, miközben az aranyérmekért hajtanak.

@陆天明体育总局的领导你们在干什么？让大家心目中的英雄最后以这样的状态结束运动生命，你们到底怎么想的？我想全国人民一定不会轻饶了你们在这件事上的责任。必须追究这些当官的责任！！把一个运动员使到这个份上，让他出这种丑，举世皆无。残忍之极！！刘翔，你太悲哀了！！！ 在我们的体制下，运动员只是个棋子！！ 我只希望在再被各种各样的身外之力量绑架，真正发挥自己的天才，做一回自己！！

Az „össznemzeti” sportrendszer

Miután Liu Xiang visszalépett a 2008-as pekingi olimpiáról, a híreket az állóképességére vonatkozó aggodalom uralta. Műtétje volt az Egyesült Államokban, majd 2010-ben tért vissza a sporthoz, miután megváltoztatta a kezdetektől használt technikáját. Az elmúlt hónapokban hát- és lábfájás akadályozta, illetve – habár gondos orvosi ellátásban volt része – az Achilles-sérülése még mindig fennállt.

Augusztus 9-én, csütörtökön Liu egy neves magánkórházba került, ahol megműtötték a jobb Achilles-ínját és a jelentések szerint a műtét rendkívül sikeres volt [en]. Valójában néhány blogon már napokkal Liu Xiang esése és bukása előtt megjegyezték, hogy Liu nincs a legjobb formájában és számítanak a bukására. Mások azon csodálkoztak, hogy az edzője miért titkolta el az igazságot az egészségügyi problémáiról.

A kínai össznemzeti sportrendszer átfogó kritikát kapott a nyugati médiától. A bloggerek számos, a kínai olimpikonokhoz kötődő botrányt kapcsolnak össze azzal, hogy az ország elvakultan és minden áron érmeket akar szerezni. Miután a tartományi és állami csapatok kiválasztják a fiatal tehetségeket, edzőiskolákba zárják őket, megfosztva őket majdnem minden idejüktől, mely alatt az életben használatos más készségeket is elsajátíthatnának.

Kínai hivatalosságok, akik bíznak a rendszerben, hogy az bajnokokat nevel majd és növeli a nemzeti büszkeségérzetet, a bírálatok ellenére felháborodtak a kritikán. Xu Guoqi, a Hongkongi Egyetem professzora és a kínai sport szakértője rámutatott arra [en], hogy „amíg a kínaiak nem elég magabiztosak a világban és amíg a rendszernek legitimitási gondjai vannak, a juguo tizhi folytatódni fog.”

Ez a bejegyzés a Londoni Olimpiai Játékok 2012 kiemelt tudósítás-sorozatunk része.