- Global Voices Magyarul - https://hu.globalvoices.org -

Észak-Korea: A változás jelei vagy marad minden a régiben?

Kategóriák: Dél-Korea, Észak-Korea, Civil média, Nemzetközi Kapcsolatok, Politika

Ez a bejegyzés a Nemzetközi kapcsolatok és biztonság [1] [en] kiemelt tudósítás-sorozatunk része.

Kim-Ir-Szen [2]

Falfestmény az idősödő Kim Ir Szenről Észak-Koreában. A fotó forrása yeowatzup Flickr fiókja (CC-BY).

Kim Dzsongun újévi üzenetében egyebek mellett hangsúlyosan kiemelte a Koreák közti kapcsolatok fontosságát. Miközben ezt számos megfigyelő Észak-Korea 2013-ban tervezett nyitásának jeleként értékelte, több blogger és disszidens ezzel nem ért egyet, és úgy véli, hogy Kim beszéde valójában ugyanazt az üzenetet hordozta, amit az elmúlt fél évszázadban már megszokhattunk.

Az észak-koreai vezető beszéde jó fogadtatásra talált több nyugati és dél-koreai médiumban is. A The New York Times például egy Dél felé történő barátságos közeledésként értékeli [3] [en] azt. Érdeklődésüket különösen felkeltette a beszéd azon részlete, ahol a következő hangzik el: „Az Észak és Dél közötti szembenállás befejezése a kulcs ahhoz, hogy véget érjen a nemzet megosztottsága és végrehajthassuk az újraegyesítést.” Valóban, hasonlóan értékelhetjük Kim azon gondolatát is, miszerint „az alapvető feltétele az északi-déli kapcsolatok fejlesztésének és a nemzeti újraegyesülés felé való közeledésnek, hogy becsüljük meg és hajtsuk végre az északi-déli közös nyilatkozatokat.”

Mások ennél egy kicsit mélyebbre ástak. Dél-Korea Egyesítési Minisztériumának blogjában kulcsszavak gyakorisága alapján elemezték [4] [ko] a beszédet. Eszerint az „egyesítés” szót 22 alkalommal használta az észak-koreai vezető, sokszor ráadásul a „gyakran, sűrűn” szó társaságában. A blog következtetése szerint ez illik az utóbbi 3 év megnyilvánulásainak sorába, előrevetítve, hogy Észak-Korea fokozatos nyitása már nincs messze.

Több elemző érdeklődését az újévi üzenet formájának megváltozása is felkeltette. Ahelyett ugyanis, hogy Kim Dzsongun (apjához hasonlóan) az észak-koreai nyomtatott sajtóban hozta volna nyilvánosságra azt, inkább egy televíziós beszédet tartott, nagyapját követve. Ez pedig a North Korean Leadership Watch blog [5] [en] véleménye szerint tovább erősíti azokat a véleményeket, miszerint Dzsongun nagyapja nyomdokain járva kíván népszerűbbé válni és támogatást szerezni az ország lakossága körében. Az ország alapítójáról ugyanis azt tartják, hogy imádta őt a nép, miközben fiának, Kim Dzsongilnek sokkal inkább félelemből, mint tiszteletből engedelmeskedtek. Néhány cikkben egyenesen arról elmélkedtek, hogy szándékosan szedett fel némi súlyt és alakítja egyéb módon külsejét nagyapjához hasonlóra.

Több észak-koreai disszidens ugyanakkor meglehetősen szkeptikusan szemléli Kim barátinak gondolt közeledését a déli szomszéd és a nemzetközi közösség felé. Joo Sung-ha, a kommunista diktatúra elitjének egykori tagja például arról ír blogjában [6] [ko], hogy az ország egyetemistái az újévi beszéd szövegének betanulására lettek kötelezve, ez az intézkedés pedig arra sarkalja őt, hogy Kim beszédét „valótlan szarságnak” titulálja.

Joo számára a most elhangzott üzenetek is ismerősen csengenek:

Ugyanezen szép szavak már a 2010-es újévi szövegben is elhangzottak, amelyben olyan mondatok szerepeltek, mint: „Meg kell nyitnunk az utat a Koreák közti kapcsolat fejlesztése előtt. Előre kell mozdítanunk a megbékélést és az együttműködést a két ország között.” Ezen mondatok alapján nyolc Észak-Korea szakértő egy közös jelentésben jutott arra a következtetésre, hogy: „Az ország erős hajlandóságot mutat arra, hogy javítsa a Koreák közötti kapcsolatokat és a gazdasági együttműködést.” Mégis, mindezen szavak ellenére alig három hónap telt el a Chonan hadihajó megtámadásáig, és még ugyanebben az évben vette ágyútűz alá Észak hadserege a Jonpjong-szigetet, háborúhoz hasonló feszültséget okozva ezzel.

(…)

Ugyanez zajlott le 2006-ban is, mikor Észak-Korea vezetése azt állította az újévi üzenetben, hogy a jövőben inkább praktikus megközelítést alkalmaz politikájában, és kerüli a szélsőséges intézkedéseket. Ehhez képest 2006 októberében hajtotta végre első nukleáris tesztjét.

Több blogger fejtett ki hasonló véleményt. Stephan Haggard a Peterson Institute for International Economics blogjában [7] [en] azt írja, hogy nem volt semmiféle „rejtett üzenet” Kim beszédében, és hogy a javasolt változtatások az ország gazdaságának irányításában csupán a meglévő szocialista rendszer fenntartását célozzák. A legrosszabb mégis az, hogy úgy tűnik, Phenjan semmit nem ajánl fel a Koreák közötti párbeszédért cserébe:

A beszéd egy enyhén reménytelinek tekinthető megjegyzéssel záródik. Ha ez egy ajánlat a kölcsönösségre, akkor ki kéne használni. De mi van ugyanakkor az asztalon? Tiszteletben tartva a gazdasági és külügyi politikát, a szlogenünk jöhetne a Jerry McGuire-ből: „mutassátok a pénzt!”

Kim újévi beszédének fogadtatására a Szenuri Párt nemrégiben aratott választási győzelme is hatással van. Az ország új elnöke, Pak Gun Hje ugyanis törekszik arra, hogy elhatárolja magát elődje, Ri Mjong Bak népszerűtlen északi politikájától. Park példának okáért megígérte, hogy folytatja a humanitárius segélyek szállítását északra (bár le akarja választani azokat a politikáról) és megpróbálkozik egy Kim Dzsongunnal közös csúcstalálkozó megszervezésével is.

Ugyanakkor számos blogger úgy gondolja, hogy Parknak több nehézséggel is szembe kell majd néznie. Az East Asia Forumban [8] [en] Jeong Lee azt írja:

A terve, hogy olajágat nyújt Kim Dzsongunnak, talán éppen a saját pártján belülről talál ellenzőkre, vagy pedig a nemzetközi közösség által, akik továbbra is szankciókkal sújtják a KNDK-t a sikeres rakétatesztjei okán.

Ugyanakkor Jeong Lee kifejezte reményét is, mivel Park korábban már tett látogatást északon és Kim Dzsongillel is találkozott, tehát összességében mégis inkább racionálisan látja a Koreák közötti kapcsolatok helyzetét.

ISN logo [9]Ezen bejegyzés angol eredetije, valamint spanyol, arab és francia fordításai az International Security Network (ISN) megbízásából készültek azon együttműködés részeként, melynek célja, hogy teret engedjen az állampolgárok a nemzetközi kapcsolatokról és biztonságról alkotott véleményének.
Ez a bejegyzés elsőként [10] az ISN blogon [9] [en] jelent meg. Ha kíváncsi hasonló történetekre, erre [11] [en] keressen.