Látod ott fenn azt a sok nyelvet? A Global Voices történeteit ezekre a nyelvekre fordítjuk le, hogy mások számára is elérhetővé tegyük a civil média híreit a világon.

Tiszteletadás Mbaye Diagne kapitánynak, Ruanda szenegáli hősének

Ezen írás megjelenésének idején (2013. június) a hivatalos megemlékezések folytatódnak az 1994-es ruandai népirtás áldozatairól. De már csak kevés ember emlékszik Mbaye Diagne kapitányra [en]. Ugyanakkor a szenegáli hadsereg fiatal tisztje olyan időben mutatott bátorságot, amikor a világ többi része gyávaságról tett tanúbizonyságot. Enrico Muratore évek óta harcol annak azért, hogy ennek a hősnek a neve ne felejtődjön el.

Capitaine Mbaye

Mbaye Diagne kapitány. A fénykép a nevét viselő egyesület Facebook oldaláról származik. A képet az engedélyükkel tesszük közzé.

A Global Voices feltett néhány kérdést Enrico Muratorénak, a Mbaye Diagne kapitány Egyesület (Association of Captain Mbaye Diagne – Nekkinu Jàmm) tevékenységeivel és céljaival kapcsolatban.

Enrico, bemutatná magát néhány szóban?

Üdv, egy volt ENSZ emberi jogi tisztviselő vagyok, aki másokhoz hasonlóan békefenntartóként szolgált és dolgozott Ruandában, az országban, ami nagyon érdekel az 1994-es népirtás óta. Olasz vagyok, de tizenöt évet éltem Afrikában, ebből négyet Szenegálban.

Május 31-én ünnepélyt szervezett, hogy megemlékezzen egy szenegáli katonáról, aki az 1994-es ruandai népirtás során halt meg. Kifejtené számunkra ezen ceremónia okait?

Mbaye Diagne kapitányra emlékeztünk, aki a UNAMIR [en] (United Nations Assistance Mission for Rwanda; ENSZ Ruandai Segítségnyújtó Missziója) katonai megfigyelője volt. Amikor 1994. április 7-én a népirtás megkezdődött, egyéni fegyvertelen mentőakciók kezdődtek, hogy megmentsék, akit lehetett. A ruandai miniszterelnök, Agathe Uwilingyimana gyerekeivel kezdték, akit ekkor már megöltek, miután lemészárolták tízfős belga kommandós kíséretét. Amikor az ENSZ a katonai jelenlét kilenctizedének kivonása mellett döntött (akik szembeszállhattak volna a népirtással), 270 katona maradt, köztük a kapitány, aki kockázatos küldetéseket vállalt, hogy megmentsen másokat, egészen mindaddig, amíg 1994. május 31-én meggyilkolták, miután az elmondások szerint megmentett közel 600 embert. Tehát ennek az igaz és önzetlen személynek az emlékét ünnepeltük, aki életét adta, hogy másokét megmentse.

Mik az egyesület kezdeti céljai? Kik a tagok? Nyitva áll mások előtt is?

Az egyesület célja, hogy népszerűsítse Mbaye Diagne kapitány emlékét és támogassa a családját, mert az nem fair, hogy magára hagyják azok családjait, akik feláldozták magukat másokért. Természetesen az, hogy feláldozták magukat, nem jelenti azt, hogy nem szeretik a saját családjukat! Ezért kell tennünk valamit értük. Az egyesület elnöke Yacina Diagne, a kapitány özvegye; az alelnök Faye ezredes, aki a kapitány barátja volt és ott volt vele Ruandában a UNAMIR soraiban; a főtitkár személy szerint én vagyok, a kapitány gyerekei, Coumba és Cheick a főtitkári asszisztensek; a néhai Adotevi doktor helyett kincstárnokként itt van Ras Makha Diop filozófus, kertész és szenegáli művész. Továbbá, olyan alapító tagjaink vannak, mint Pierantonio Costa, Ruanda volt tiszteletbeli konzulja, aki kétezer embert mentett meg a haláltól a népirtás idején; Mark Doyle, a BBC főtudósítója és a kapitány korábbi barátja; Bacre Ndiaye, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztos Hivatalának főtisztviselője, ő volt annak a Ruandáról szóló előrelátó jelentésnek a szerzője, mely az 1993-ban bírósági eljárás nélküli kivégzésekről számolt be. Vannak további szenegáli és külföldi tagjaink, akik közül néhányan részt vettek az egyik, vagy mindkét ruandai ENSZ misszióban, emberek, akik ismerték [a kapitányt], vagy szimplán csak értékelték az ártatlanok megmentéséért irányuló áldozathozatalát. Jelenleg is fogadunk új tagokat, mindaddig, amíg biztosítva van őszinte megbecsülésük a kapitány iránt és szándékukban áll támogatni az egyesület céljait.

Valóban egy hős volt! Korábban mit tudtak róla az emberek?

Sok anyag hozzáférhető az interneten, de mondhatjuk, hogy a világ nagyközönsége nem ismeri a kapitányt. Ugyanakkor az áldozathozatalát többek között a ruandai kormány, Hillary Clinton amerikai külügyminiszter és a Giardino dei Giusti del Mondo [it], a népirtások olaszországi ellenzőit kitüntető szervezet is hivatalosan elismerte.

Eddig milyen célokat értek el?

Maga az egyesület létrehozása is siker, mert nem volt egyszerű. Van egy „Association of Captain Mbaye Diagne – Nekkinu Jàmm” nevű Facebook oldalunk és jelenleg dolgozunk egy többnyelvű honlapon [en], valamint a sajtóval működünk együtt. Például ebben a május 31-i interjúban [fr] a kapitány felesége emlékeszik vissza, és számol be arról, hogy miként értesítették férje haláláról. Olaszországban a Fatto Quotidiano [it], a múltban a Radio West Africa for Democracy [fr], vagy a szenegáli média működött együtt velünk, olyan tevékenységekben, mint az Ifjúsági Labdarúgó Bajnokság szervezése a Szenegáli Labdarúgó Szövetséggel és a május 31-i a virrasztáskor a kapitány családi házánál.

Házas volt, gyerekei voltak? Mi történt velük?

A családot szimplán elfelejtették ez idő alatt, most reméljük, hogy az egyesület segített nekik abban, hogy jobban megértethessék magukat és megtalálják a helyüket, miközben a férj és apa emlékét hirdetik, mert ebben a problémás és erőszakos időben ez nagyon hasznos lenne a fiatalok és általában az emberek nevelésében.

Mbaye kapitány szolgálat közben esett el, ugye? Mit tettek a nemzeti hatóságok, illetve az ENSZ?

Erről a feleségét és az egyesület elnökét, Yacine Diagnet kell megkérdezni, de amennyire én tudom, az ENSZ semmit nem tett azon felül, hogy kifizette az életbiztosítást, amire a kapitány feljelentkezett a szolgálat idején 19 évvel ezelőtt, de semmi több. A családi ház az összeomlás szélén áll és Yacine testvérétől is segítséget kellett kérni. A gyerekek évekre kimaradtak az iskolából, Coumbának, az idősebbiknek, sok egészségügyi problémája van, a kapitány édesanyja pedig öreg és beteg. Csak a közeli család és néhány barát, főként a seregből, csinált bármit is; most az egyesület fog minden lehetőt megtenni.

A halottakra csak Isten tud felügyelni. De a család megsegítése érdekében nemrég felvettük a kapcsolatot a ENSZ Egyesületi Hivatal Nyugat-Afrikáért [Association for the Office of the United Nations for West Africa] ágával, de még nem válaszoltak. Reméljük, hogy hamarosan fognak.

Indítsd el a beszélgetést!

Szerzők, kérünk, hogy bejelentkezés »

Szabályok

  • A hozzászólásokat moderáljuk. Ne küldd el a hozzászólásodat egynél többször, mert azt hiheti a gép, hogy spam.
  • Tiszteld a többi kommentelőt. A gyűlöletbeszédet, obszcenitást és személyes sértéseket tartalmazó hozzászólásokat nem publikáljuk.