Úgy tűnt, hogy nincs még két olyan jó kapcsolatot ápoló ország, mint Oroszország és Belarusz (Fehéroroszország). A két országot erős történelmi, nemzeti és nyelvi szálak fűzik össze. Évek óta Oroszország látja el szomszédját olcsó olajjal és gázzal [en], ez segít a mai napig szovjet jellegét őrző fehérorosz feldolgozó iparnak a felszínen maradni. Vlagyimir Putyin orosz elnök Belarusznak kulcspozíciót szán az új Vámunió [ru] nevű geopolitikai tömbben, amely reményei szerint Oroszországgal az élén jelentős nemzetközi erővé válik.
Eltekintve ezektől a szoros kapcsolatoktól, Oroszország és Fehéroroszország között már a múltban is voltak érdekellentétek [en], amelyek sokak szerint Putyin és Lukasenko elnök egymás iránt táplált, személyes ellenszenvéből fakadnak. A két ország közötti, amúgy sem felhőtlen kapcsolat akkor romlott meg igazán, amikor 2013. augusztus 28-án az fehérorosz biztonsági erők letartoztatták egy jelentős, hamuzsírt gyártó orosz cég, az Uralkalij vezérigazgatóját, Vlagyiszlav Baumgartnert, aki a fehérorosz miniszterelnök meghívásra látogatott el az országba. Oroszország rögtön válaszolt: visszavont bizonyos állami támogatásokat és megtiltotta a fehérorosz sertésimport országba történő behozatalát. Azonban Fehéroroszország semmi jelét nem adja annak, hogy megfutamodott volna, mert rögtön nemzetközi körözést adott ki az Interpol segítségével Szulejman Kerimovra [en], aki egy dagesztáni oligarcha, az Uralkalij fő részvényese, egy szenátor, akit sok szál fűz a Kremlhez.
Hosszú éveken keresztül az Uralkalij a fehérorosz állami hamuzsírt gyártó vállalattal, a Belorusszkálijjal együtt egy nyereséges vállalnak (amit sokan inkább kartellezésnek tartanak). A hamuzsír Belorusz második lefontosabb exportcikke és fontos eleme az ország főként állami kézben lévő gazdaságának. A problémák akkor kezdődtek, amikor a hamuzsír világpiaci ára zuhanni kezdett és e két nagyvállalat egymás háta mögött próbált érvényesülni a piacon, ezzel még jobban rontva az árak helyzetén. Végül 2013 júliusában az Uralkalij egyoldalúan kilépett a konzorciumból.
Oroszországban sokan nem nézték jó szemmel ezt a tevékenységet, mert első ránézésre Fehéroroszországnak nagyobb szüksége van Oroszországra, mint fordítva és bármilyen kirobbanó gazdasági harc a két ország között súlyos következményekkel járhat. A saját LiveJournal blogjában – már több összeesküvés elméletet vázoló – Nikolino szerint Putyin láthatatlan keze van a dologban [ru].
Vlagyiszlav Baumgartner minszki letartóztatása után egy sor szakértő azon a véleményen volt, hogy e mögött személyesen Putyin állt, hogy megbüntesse Szulejman Kerimovot, aki a Medvegyevhez húzó oligarchák csoportjába tartozik… Azok, akik nem vallanak ilyen radikális nézeteket, úgy gondolják, hogy ha nem is Putyin ennek az akciónak a kitervelője, akkor sem fog egyhamar az Uralkalij tulajdonosok segítségére sietni.
Nikolo a külföldön élő oroszok hírportáljának, az IAREX politikai rovatvezetőjének a cikkére hivatkozik, amit a Spanyolországban tartózkodó Lev Vesinin írt, aki kijelentette, hogy Kerimov volt a Putyin-ellenes kampány egyik legfontosabb támogatója 2011 november és 2012 március között.
Mások szerint a viszony megromlásának az első lökést nem Moszkva adta, hanem a Nyugat. Egy orosz akadémikus és antiglobalista, Mihail Deljagin 20 perces videójában kifejti, hogy az ügyet a Kreml liberális frakciója provokálta ki.
A liberális klán számára a legfélelmetesebb ami történhet ebben a posztszovjet térségben az az, hogy Oroszország újraintegrálódik ebbe a posztszojvet térségbe. Nem azért, mert a liberális klánnak nem tetszik a posztszovjet térség, hanem azért, mert ez a klán fél attól, hogy nem tudja kiszolgálni a globális üzleti érdeket, amelyeknek nincs szüksége erős Oroszországra. Oroszországnak olyan, már vereséget szenvedett országnak kell lennie, mint Egyiptom, Szíria vagy Szomália. Így kevesebb ráfordítással is kihasználhatóvá válik.
A későbbiekben Deljagin odáig megy, hogy az oligarcha liberális klán azzal próbálja szabotálni a Vámuniót, hogy viszályt kelt Lukasenko fehérorosz és Vlagyimir Putyin orosz elnökök között. Más orosz véleményformálók sokkal prózaibb szemmel szemmel tekintenek erre az ügyre. Jaroszlav Romancsuk az Echo Moszkvi blogjában [ru] Baumgartner naivitásának tudják be a történteket.
Vlagyiszlav Baumgartner úgy döntött, hogy a”Belorusszkalijjal az orosz piac szabályai szerint fog játszani, azokkal a sémákkal, amelyeket Nyugaton is használnak a vállalatok és piacok bekebelezésére. Bár nem kalkulálta bele, hogy nem egy is annyira egy piaci játszmát folytat a Belorusszkalijjal, mint inkább egy egy politikait, Lukasenkóval.
Az internet használók közül kevesen szimpatizálnak Baumgartnerrel, aki 10 év börtönt is kaphat Fehéroroszországban egy olyan tevékenységért, ami, ahogy Romancsuk helyesen mutat rá, Nyugaton nem lett volna jogellenes. Sokan, ahelyett, hogy neheztelnének Lukasenko döntése miatt, helyeslik azt, mert szerintük ez egy merész védekezés az orosz oligarchák ellen, akiket még mindig javában elítél a lakosság. Annak ellenére, hogy Kerimov Oroszország egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb embere, az Uralkalij ügyet elnézve nem sokan törnének ki könnyekben amiatt, ha Kerimov Baumgartner mellett végezné egy minszki börtöncellában.