Hajdanán Laoszt „millió elefánt országának” hívták, de napjainkra az elefántok népessége néhány százra csökkent [en] az orvvadászat és az elefántcsont-kereskedelem hatására. Vannak olyan példányok, melyeket a túlzott fakitermelés pusztít el.
Becslések szerint a vadon [en] élő elefántok száma 300 és 600 között lehet:
Elszórtan élnek, elszigetelt kis csordákban, a számukat 300 és 600 közé becsülik. Ahogy sok más országban, a vadon élő elefántokat Laoszban is az ember okozta problémák veszélyeztetik leginkább. Ez magában foglalja az erdőirtásokat, orvvadászatot, az emberi települések növekedését és az emberek és elefántok közötti konfliktusokat.
Miközben körülbelül 420 elefánt él fogságban [en]:
Sajnos a fogságban élő elefántok száma csökken. Mára körülbelül 420 példány maradt Laoszban. Az új évezred magával hozta a pénzügyi nyereségességre való törekvés terhét, így a mahutoknak (az elefánt tulajdonosoknak) heti hét napot kell dolgoztatnia az elefántokat, hogy megéljenek. Elefántokat főleg a fakitermelésben alkalmaznak, ami nehéz és veszélyes munka. A hím elefántok túlságosan kimerültek a szaporodáshoz, és akár halálos sebesüléseket is szerezhetnek a fakitermelésben.
Szerencsére egyre több figyelem fordul az országban élő elefántok megvédésére. Az egyik csoport, amely élen jár az érdekképviseletben az Elefántvédő Központ [en]:
Az Elefántvédő Központ megkülönbözteti [en] magát a turisztikai célú elefánt táboroktól azzal, hogy menedéket nyújt az elefántok szaporodásához, a szoptatáshoz, lábadozáshoz és betegségeik kezeléséhez. Itt NE VÁRJON felmálházott elefántokon való egész napos utakat!
Ez az első elefántkórház Laoszban, amely egyszerre szolgál ökoturisztikai táborhelyül is. Technikai és megélhetési segítséget nyújt a mahutoknak, azaz az elefánttartóknak, akiknek a napi megélhetése függ ezektől az állatóktól.
A központ szentély is a megmentett elefántoknak. Megmentettek egy fiatal, elárvult példányt, akit Noy-nak neveztek el. Néhány év elteltével majd új nevet [en] kap egy folyamaton keresztül, amelyet a főállatorvos Emmanuelle Chave eképpen ír le:
Háromévesen kerülnek az elefántokat a későbbi ápolójukhoz oktatásra, ahol megtanulják, hogyan válaszoljanak a különböző jelzésekre, amely szükséges hogy emberekkel dolgozhassanak. Egy sámán vezeti ezt a fontos utat, amely során az elefántok elhagyják az erdő világát és átlépnek az emberek világába. A tréning végén a fiatal elefántok elé három cukornádat tesznek, amelyekre nevek vannak írva. Az elefánt a nevet kapja, amely azon a cukornádon van, amit elsőként felvesz.
Brita meglátogatta [en] a központot és felismerte a központ jelentőségét az elefántok jólétének védelmében:
Az Elefántvédő Központ talán az egyetlen hely, amelyet meglátogathatsz, amely nem arról szól, hogy az elefántok alkalmazkodnak az emberek rutinjához és szükségleteihez, hanem az emberek veszik át az elefántok életritmusát és szükségleteit.
Nagyon válogatós vagyok, amikor egy elefánt „helyét” kell kiválasztani, mivel túlságosan sok olyan hely van a világon, ahol rosszul bánnak velük, és a választás csak azt jelenti, hogy egyik szörnyű életből (=fakitermelés) a másikba (=rossz bánásmód turisztikai célból) kerülnek.
Jo ebisujima szintén meglátogatta a központot, ahol megtudta [en], hogy ha ülést tesznek egy elefánt hátára, az fájdalmat okoz az állatnak:
Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultunk, hogy az ülések, amelyeket emberek és csomagok szállítására használnak az elefánt hátán, valójában nem jók az állatoknak. Ennek az oka a csontjaik formája… Sokkal kényelmesebb az elefántnak, ha mindenféle ülés és nyereg nélkül ülnek a nyakukra.