Csatlakozzunk a Bulli Tour Europához, hogy jobban értsük Európát

Claire Audhuy és Baptiste Cogitore, a strasbourgi Rodéo d'âme [fr] nevű kiadó és színházi társulat alapítói európai körútra indulnak május 10-én, s erről élőben útifilmet készítenek. A projekt neve: Bulli Tour Europa [fr]. A francia társaság 10. születésnapját ünnepli ezzel az úttal, melyet egy mitikus Volkswagen kombi kisbusszal tesznek majd meg, s az elkövetkező hat hónapban 20 ország összesen 32 városában találkoznak majd az európaiakkal. Hazánkba is ellátogatnak, augusztus 6-tól 10-ig ugyanis Budapest lesz a túra állomása. Trieszttől Minszkig, Szarajevótól Szkopjéig, Chișinău-tól, azaz Kisinyovtól Berlinig: a két művészriporter visszaemlékezéseket fog hallgatni és az internetezőket utazásra invitálja, hogy alternatív újságírás formájában, megfessék az „európai identitás” pontos képét, amely napjainkban aligha mutat összetartást. A két Európára kiváncsi francia kezdeményezése igazán lelkesítő és az európai választások hajnalán, melyek egyelőre úgy tűnik, kevés embert mozgatnak meg, több mint kapóra jön. A blog már készen áll, mint ahogyan a Facebook oldal [fr], a Twitter profil @rodeodame és a médiapartnerek.

Néhány nappal az indulás előtt interjút készítettünk Claire Audhuy-vel :

Global Voices (GV): Hogyan született meg a kezdeményezés ötlete ?

Claire Audhuy (CA): Éppen magunk mögött hagyjuk (Baptiste és Claire) a diákéveket és társaságunk megalapításának 10. évfordulóját ünnepeljük: úgy éreztük elérkezett az idő egy közös projekthez, mielőtt ki tudja, más irányok felé indulnánk. Már eddig is sokat kutattuk Európát és az európaiakat más munkáink alkalmával, mint például 2011-ben, a Penser et parler l'Europe [fr] nevű projektben. De mindezt innen tettük, Alsace-ból, Franciaországból, Strasbourg városából. Ígyhát el akarunk menni, a számunkra még ismeretlen, meghatározhatatlan Kelet-Európába. A projekt eleinte nem vette figyelembe az aktualitásokat, de mostanra már erősen befolyásolni fogják a túránkat, például Ukrajna esetében.

A Bulli Tour előzetese

GV: Már felkerestétek azokat az embereket, akikkel találkozni szeretnétek a körút során. Bemutatnátok közülük néhány személyt ?

CA: Május közepén érkezünk meg Triesztbe, ahol szerencsénk lesz találkozni Boris Pahorral, egy 101 éves, hajdan az ellenállók közé tartozó idős bácsival, akit annak idején az Alsace-ban található Struthof koncentrációs táborba deportáltak. A második világháború igazi szemtanúja volt, és minden áldozat hangját igyekszik megszólaltatni, nem csupán a zsidóságét. Ami őt illeti, deportáltként piros háromszöget viselt, a politikai foglyok jelét.
A török-bolgár határnál pedig egy menekülttáborban fogjuk tartani az interjút. Találkozni fogunk a tábor vezetőjével, a menekültekkel, és még a Frontex [en] (európai határőrizeti ügynökség) személyzetével is, hogy megkérdezzük tőlük, Európa egy olyan Európa-e, amely megvédi magát, vagy amely bezárkózik?
Az utazásunk során különös figyelmet szentelünk majd a számos európai problémát jelképező, kisebbségnek számító roma közösségekre. Ellátogatunk egy fiatal romák által, roma nyelven működtetett színházba [fr]. Az éjszakát Makedóniában, a Hotel Gelemben [fr, de, en] töltjük, ez amolyan roma vendégház-féle, ahol alkalmunk nyílik megismerni őket a saját világukban: rajtunk a sor beilleszkedni, és nem pedig fordítva, ahogyan azt túlságosan gyakran követeljük az európai romáktól. Továbbá, egy roma rap együttes [en] tagjaival is találkozunk majd. Érdemes lesz követni!
Ezen felül, a „Les gardiens des lieux” [fr] projekt folytatása gyanánt, a mai Európa elhagyatott zsinagógáiba is szeretnénk elmenni, hogy többet tudjunk meg az európai zsidó vallás megújúlásáról és emlékeiről. Például egy olyan zsinagógába is elmegyünk, mely jelenleg a Pozoriste Lutaka Monstar marionettszínháznak ad helyet.
E sok-sok különböző történet segítségével talán megragadhatjuk azt az Európát, amelyet keresünk.

GV : Találkoztok az emberekkel, na rendben, de mi lesz a nyelvi különbségekkel ?

CA: Mindketten beszélünk franciául, németül és angolul. Ugyanakkor nem szeretnénk, ha a nyelv korlátozná akármelyik találkozás élményét a más nyelvű közösségek tagjaival, például a kizárólag roma nyelven beszélő fiatal romákkal vagy azzal a roma-magyar származású költővel [Jónás Tamással, a szerk.], akit annyira ajánlottak nekünk. Pontosan ezért vannak szervezők minden országban, hogy tájékoztassanak, és fordító munkatársaink (gimnáziumokon, francia intézeteken, egyebeken keresztül), hogy segítsenek az elintéznivalóinkban. A fordítók szerepe kulcsfontosságú a találkozások megvalósulásában, ahogyan azt már tapasztalhattuk a Traversées [fr] c. színdarab előadása során, melyet 2013-ban szerveztünk meg arabul, egy palesztin menekülttáborban, Aïdában.

GV: Miért javarészt kortárs művészeket látogattok meg?

CA: A művészek akiket felkeresünk elhivatottak, olyan történeteket mesélnek, amelyek egyébként feledésbe merülhetnének. Ők a világ és a társadalom igazi megfigyelői és egy másféle nézőpontot képesek mutatni. Ott van például ez a hihetetlen művésznő, Tara (Von Neudorf) [fr, en], aki Erdély közepén él teljesen egyedül egy elhagyatott faluban, s aki a műtermét egy használaton kívüli templomban rendezte be. Alig várom, hogy találkozhassak vele!

GV : Mit nyújtanak a közösségi oldalak a kezdeményezésnek?

CA: Az olyan közösségi oldalak, mint a Facebook és a Twitter, lehetővé teszik, hogy kiemeljük a legfontosabb elemeket és ezáltal ösztönözzük az embereket arra, hogy többet tegyenek. Továbbá, jó kommunikációs csatornaként szolgálnak, melyeken keresztül rengeteg ismeretlen embert tudunk megszólítani, főként a közösségek révén, például ott van az a közösség [fr], amely a VW Kombi köré szerveződött.

GV: Az esetleges kisbuszos defektekről blogolni fogtok a Rue89 Strasbourg [fr] honlapján. Milyen félelmeitek vannak az úttal kapcsolatban ?

CA: A Rue89 Strasbourg nem fog csalódni abban, hogy ránk bízza ezt a blogot: teljesen biztosak vagyunk benne, hogy rendszeresen defektet kapunk majd, az egyáltalán nem mai modellnek számító kisbusznak mégiscsak tízezer kilométert kell majd kibírnia! A mi kis VW Kombink jelképes darab, egy szimpatikus, idős autó egy pótkerékkel az elején, igazán jópofa külsőt kölcsönöz neki! Tudjuk, hogy az utunkon nagy szükségünk lesz az emberekre, minden téren. Az, hogy van ez a kisbuszunk, segít majd némi egyensúlyt létrehozni és kedvet csinálni az embereknek, hogy közeledjenek felénk. Aztán meg, a belső térnek hála, meg is tudjuk majd őket hívni a mi kis „otthonunkba”.
Természetesen a defekteken kívül, probléma lesz a vízum és az út bonyolultabb szakaszai, mint például Ukrajna, Fehéroroszország vagy Transznisztria.

Mik a Bulli Tour Europa legelső programjai?

CA: A május 10-i indulásunk előtt, lesz egy ingyenes koncert május 6-án, a Strasbourgi Egyetem doktori kampuszán, két francia együttes szereplésével, akik Kelet-Európa zenei repertoárját fogják bemutatni. Először Arsène Rigoulot játszik majd ukrán zenéket két hegedűvel és egy gitárral, majd a Taraf'Algar együttes következik, akik repertoárja inkább klezmer, cigány, balkáni és más egyéb zenékből tevődik össze. Igazán utazásra csábító! Gyertek el minél többen!