[1]Szobor az Emancipáció parkban a jamaikai New Kingstonban. Fotó: Dubdem e FabDub, CC BY 2.0 licenc.
A jamaikai véleményújságíró Karen Lloyd egyik cikkében [2] saját élményeire támaszkodva ír az általános társadalmi problémává vált nyilvános szexuális zaklatásról. (A világ más pontjain [3] „Éva ugratása [4]” néven ismert jelenség.) Karen Lloyd írása érdekes fogadtatásban részesült, főleg a férfiak részéről.
Egy férfi kommentelő Lloyd azon állításával szállt vitába, mely szerint a nők nemi szerve nem „közösségi fogyasztásra” való. Az olvasó válaszában rámutatott, hogy a vaginák a „hátsó utcákon” (Jamaika szexuális szolgáltatásokról híres részei) igenis a közösség tulajdonát képezik.
Az irodalomtudós Dr. Carolyn Cooper is felfigyelt [5]a jamaikai lányok és nők verbális és fizikai bántalmazásának állandósult problémájáról szóló cikkre, és az általa kiváltott reakciókra. Teljesen megsemmisítette a „hátsó utca-érvelést”:
Lloyddal ellentétben, a nők a „hátsó utcán” szexet árulnak. Még akkor is, ha ez így van, a női szexmunkások vaginája nem köztulajdon. Bármennyire is okosan próbálják áruba bocsátani, a női szexmunkás vaginája a saját tulajdona, ezért joga van eldönteni, hogy mennyit ér, és hogyan használja. Még reménytelen gazdasági helyzetben is az ő döntése megválogatni a kuncsaftjait. A szexmunkásoknak is vannak jogaik. Alapvető joguk a szexuális zaklatás elleni védelem. Szexet árulni nem azt jelenti, hogy feladjuk a méltóságunkat.
Lloyd cikkében azzal a főleg férfiak által hangoztatott véleménnyel foglalkozik, mely szerint a nők öltözködésükkel provokálják a férfiak viselkedését. Az író saját élményével kezdte a cikket: egyszer pofon vágott egy férfit, mert megfogta a mellét. A férfi indoklása egészen nevetséges volt, azt mondta, azért tette, mert Lloyd annyira jól nézett ki.
„Ezek szerint egy vonzó nő felelőssége, ha akaratán kívül felhívja magára az emberek figyelmét” – írja Cooper blogbejegyzésében. Sajnos a férfiak nagy része úgy tűnik, egyetért ezzel az állítással. Például az a kommentelő, aki Lloyd cikkére reagálva a következő kérdést tette fel: a vagina nem köztulajdon, de a nők élvezik a provokációt, nem? Cooper ezt válaszolta:
Ez a levélíró még biztos az előző évszázadban ragadt: „A hölgyeknek nem illene erkölcsösebb öltözéket viselniük?” Itt nem arról van szó, hogy egy nő hogyan öltözködik. A szexuális zaklatás folyamatos veszély még azokban a társadalmakban is, ahol a nőknek a fejük tetejétől a lábujjukig el kell magukat takarniuk. A férfiak felelőssége megálljt parancsolni, és kordában tartani a kezüket és péniszüket.
Ahelyett, hogy a nők azzal hitegetik magukat, hogy a nem kívánatos szexuális figyelem bóknak számít, inkább harcolniuk kellene. Nem ülhetünk tétlenül, áldozatokként. Tudatosítanunk kell bennük, hogy nem játszhatnak velünk az akaratunk ellenére. A leghatásosabb válasz a szexuális zaklatásra a verbális vagy fizikai visszavágás. (…)
Mindenki érintett: gazdagok és szegények; feketék, fehérek és barna bőrűek; minden egyes etnikai csoport. Semmit nem ér az, amit az ország függetlenségéről és a személyes függetlenségünkről mondunk, ha ezt az elterjedt betegséget nem tudjuk kezelni.
A téma nagy nyilvánosságot kapott a közösségi média oldalakon is, a jamaikai Facebook felhasználók egyre több, a témával foglalkozó linket osztanak meg. Például ezt [6], melyben elmagyarázzák mennyire káros a nőkre az utcai zaklatás, és hogy a férfiak mit tudnak tenni ennek a megakadályozására.