Látod ott fenn azt a sok nyelvet? A Global Voices történeteit ezekre a nyelvekre fordítjuk le, hogy mások számára is elérhetővé tegyük a civil média híreit a világon.

A bagai mészárlásért miért nem folyt annyi tinta, mint a párizsi merényletekért?

Des réfugiés nigérians dans le camp de Gagamari, région de Diffa, Niger. Ils ont traversé la frontière pour fuir les insurgés de Boko Haram qui ont attaqué leur ville, Damassak, le 24 novembre 2014. Photo de l'utilisateur Flickr Commission européenne DG ECHO. CC BY-ND 2.0

Nigériai menekültek a gagamari táborban (Diffa régió, Niger). A határt átkelve menekültek el a Boko Haram felkelők elől, miután azok 2014. november 24-én megtámadták városukat, Damassak-ot. A képet egy Flickr felhasználó készítette az Európai Bizottság Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatóságától (ECHO). CC BY-ND 2.0 

A Nigéria észak-keleti részén, Borno tartományban fekvő Baga városa nemrégiben megrendítő katasztrófát élt át, amikor a város ártatlan lakosait lemészárolták “Nigéria vámpírjai,” a Boko Haram terrorszervezet fegyveresei. A vérfürdőt az Amnesty International “a közelmúlt legvérengzőbb mészárlásaként” jellemezte. Hatalmas ellentmondások vannak ugyanakkor a halálos áldozatok számát illetően, mely a hivatalos becslések szerint 150, de egyéb független források szerint 2000.

Azonban ez a rettenetes tragédia nem eredményezett annyi főcímet a nemzetközi médiában, mint a 17 áldozatot követelő párizsi merényletek [fr]. A hallgatásnak ebben az esetben ugyan számos oka van, de úgy tűnik, három fő tényező összjátéka áll a háttérben: a távolság miatti csekély hírérték, a nigériai politikai elit érzéketlenné válása (beleértve mind a hatalmon lévő pártot, mind annak ellenzékét), valamint a kompromittált helyi sajtó.

#JeSuisCharlie, de egyben #JeSuisBaga !

Baga egy elszigetelt város a megközelíthetetlen Borno tartomány mélyén. Nigéria észak-keleti területeinek többsége, a csádi, nigeri és kameruni határok mentén már a Boko Haram ellenőrzése alatt áll. A nigériai haderő vezérkari főnöke, s a légierő tábornagya, Alex Badeh azt nyilatkozta korábban, hogy a Boko Haram elfoglalt egy többnemzetiségű katonai bázist, Nigéria csádi és nigeri határa mentén, miután utóbbiak elhagyták a bázist.

Ez azt jelenti, hogy sem az újságírók, sem a bloggerek nem férnek teljesen hozzá Baga városához, s ezáltal nem tudnak pontos információkkal szolgálni a közvetlen helyszíni állapotokról. Szöges ellentétben a Párizst sújtó tragédiával, hiszen a francia főváros könnyen hozzáférhető és tele van okostelefonnal felszerelt nezezőkkel. A The Conversation számára írt cikkében, Ethan Zuckerman, a Global Voices társalapítója bővebben kifejti az utóbbi megállapítást:

Párizs egy jelentős hálózattal rendelkező világváros, ahol újságírók ezrei tevékenykednek, míg Baga elszigetelt, illetve nehezen és veszélyesen megközelíthető. A Charlie Hebdo-t ért merényletek az újságírókat célozták; így érthető, hogy a szakmabeliek tudósítanak társaik haláláról. A párizsi merényletek váratlan megrázkódtatással, sokkal párosulnak, míg a Boko Haram vérengzése kétségbeejtően megszokottnak és banálisnak számít egy olyan felkelés tekintetében, ami több mint 10000 ember életébe került 2009 óta.

Azonban ez nem menti fel teljesen a nyugati médiát a hallgatás vétke alól. A dél-afrikai hírekkel foglalkozó Daily Maverick tudósítója, Simon Allison a következőt írja: “az afrikai életek továbbra is kevésbé számítanak hírértékűnek – s ebből kifolyólag önmagában értékesnek – mint a nyugati emberek élete.”

„Hahó, Twitter, beszélhetnénk most már esetleg Bagáról/Észak-Kelet Nigériáról?”

Sok nigériai gondolja úgy, hogy az országuk több segítséget érdemelne a világtól a Boko Haram végeláthatatlan vérfürdőivel szemben. A nigériai Jos városának katolikus érseke, Ignatius Kaigama úgy véli, hogy a párizsi eseményeket követő szolidaritás a nigériaiakat is megilletné. „Szükségünk van rá, hogy ezen összetartás szelleme kiterjedjen. Nem csak akkor, mikor ilyesmi [merénylet] történik Európában, de akkor is, mikor az Nigériában, Nigerben, Kamerunban történik.” - mondta a BBC-nek.

„Megbotránkozás szinte nem is érzékelhető”

Bármennyire is vonzónak tűnhet egy világméretű összeesküvés elmélete a média hallgatását illetően, az nem szolgáltat igazságot a Baga-i vérengzés összetett kérdésének, és nem menti fel a nigériai politikai vezetőket sem cinkos közönyük alól.

„Miért kérjük a világot, hogy segítsen elmondani ami Bagában történt? Miért nem mondjuk el és cselekszünk mi magunk?”

Alig 24 órával a párizsi Charlie Hebdo vérfürdőjét követően a nigériai elnök, Goodluck Jonathan közzétett egy nyilatkozatot, amelyben elítéli ezt a “hitvány terrortámadást.” Azonban egy szót nem ejtett egy hasonló, ám még nagyobb pusztítást okozó merénylettel kapcsolatban, amely saját országában történt.

Nigéria elnöke, Johathan, nyilvánosan elítélte a párizsi támadást, de semmi sincs a 2000 [ember] lemészárlásáról a saját országában.

Ugyanakkor körülbelül egy héttel a Baga városát ért támadás után, az elnök Borno tartományba látogatott. Egy szóvivője nyilatkozata szerint, Jonathan elnök biztosította “a hadosztály katonatisztjeit és közlegényeit, hogy a nemzet nagyon büszke rájuk és rendkívül hálás áldozatkészségükért és elkötelezettségükért, amelyet a civil lakosságnak a terroristákkal és az erőszakos szélsőségesekkel szembeni  a védelmében tanúsítottak”.

Jonathan elnök és Shettima kormányzó a belföldi menekültek táborában, ma Pompomariban. (Maiduguri)

Mindenesetre a szemrehányás nem csak a kormányt, hanem a Bagát ért katasztrófából politikai előnyt kovácsolni próbáló ellenzéki politikusokat is megilleti.

Ezt azoknak, akik Bagát használják fel, hogy politikai többletpontokat gyűjtsenek: tudjuk, hogy a szíveteken viselitek [a történteket]. Az empátiátokat érezni lehet.

Nigéria éppen kampányidőszakot él át, ezáltal a helyi médiát jobban érdeklik a politikusok reklámjai és az egész választási pereputtyban való részvétel, s az erről való tudósítás, mint a tényszerű hírközlés. A nigériai sajtó tehát ugyanannyira bűnrészes a Bagát övező csend fenntartásában, mint külföldi társaik.

Körülbelül 2000 élet (nem kutyáké) veszett oda Bagában. Megbotránkozás szinte nem is érzékelhető. A helyi média csak a különböző politikai találkozók történéseit harsogja.

Az igencsak bonyolult Baga-i zűrzavart remekül összefoglalja az alábbi Facebook bejegyzésben a san francisco-i író és szerkesztő, Jeremy Adams Smith:

Ami először szemet szúr az az, hogy nem sok tudósítás érkezik a Baga-t és Askira-t ért mészárlásokról; sok lapban még csak említés sincs róluk, azok teljességgel észrevehetetlenek. Arra, hogy miért nem foglalkoznak ezzel a bűncselekménnyel a NIGÉRIAI sajtóban, mindjárt visszatérek. Ami viszont szembetűnő az újságokban, az a számtalan vád és düh Nigéria kormánya ellen; nyilvánvalóan, a választási időszak közepén vagyunk. A kormánynak az a dolga, hogy megvédje a polgárait, és a kormány nem teszi a dolgát. […] Nigéria kormánya nem akarja, hogy képben legyünk, nem őszinte és nem siet a szenvedők segítségére. Valójában egész Nigériában egy általános elutasítás uralkodik a történésekkel kapcsolatban – s ez az elutasítás kiterjed a sajtóra is.

Mindezen okokból kifolyólag kétségtelen, hogy #IamBaga nem fog olyan trenddé alakulni, mint #JeSuisCharlie. De még ha szemmel láthatóan világméretű médiacsend is övezi Bagát, az nem jelenti azt, hogy a nigériai kormányt ne érhetné szemrehányás. Egyúttal, a helyi médiát sem kell szentté avatni. Végső soron ezen megannyi tényező együttes hatása teszi a Baga-i mészárlás igazságtalanságát ennyire vérfagyasztóvá.

Indítsd el a beszélgetést!

Szerzők, kérünk, hogy bejelentkezés »

Szabályok

  • A hozzászólásokat moderáljuk. Ne küldd el a hozzászólásodat egynél többször, mert azt hiheti a gép, hogy spam.
  • Tiszteld a többi kommentelőt. A gyűlöletbeszédet, obszcenitást és személyes sértéseket tartalmazó hozzászólásokat nem publikáljuk.