A bagai mészárlásért miért nem folyt annyi tinta, mint a párizsi merényletekért?

• A fordítás közzétéve 2015. 02. 02. 9:54 GMT
• Írta Nwachukwu Egbunike Translated (fr) by Abdoulaye Bah, ff
• Olvasd el a bejegyzést az alábbi nyelveken: Español, Français, bahasa Indonesia, English

A Nigéria észak-keleti részén, Borno tartományban fekvő Baga városa nemrégiben megrendítő katasztrófát élt át, amikor a város ártatlan lakosait lemészárolták “Nigéria vámpírjai,” a Boko Haram terrorszervezet fegyveresei. A vérfürdőt az Amnesty International “a közelmúlt legvérengzőbb mészárlásaként” jellemezte. Hatalmas ellentmondások vannak ugyanakkor a halálos áldozatok számát illetően, mely a hivatalos becslések szerint 150, de egyéb független források szerint 2000.

Azonban ez a rettenetes tragédia nem eredményezett annyi főcímet a nemzetközi médiában, mint a 17 áldozatot követelő párizsi merényletek [fr]. A hallgatásnak ebben az esetben ugyan számos oka van, de úgy tűnik, három fő tényező összjátéka áll a háttérben: a távolság miatti csekély hírérték, a nigériai politikai elit érzéketlenné válása (beleértve mind a hatalmon lévő pártot, mind annak ellenzékét), valamint a kompromittált helyi sajtó.

#JeSuisCharlie, de egyben #JeSuisBaga !

Baga egy elszigetelt város a megközelíthetetlen Borno tartomány mélyén. Nigéria észak-keleti területeinek többsége, a csádi, nigeri és kameruni határok mentén már a Boko Haram ellenőrzése alatt áll. A nigériai haderő vezérkari főnöke, s a légierő tábornagya, Alex Badeh azt nyilatkozta korábban, hogy a Boko Haram elfoglalt egy többnemzetiségű katonai bázist, Nigéria csádi és nigeri határa mentén, miután utóbbiak elhagyták a bázist.

Ez azt jelenti, hogy sem az újságírók, sem a bloggerek nem férnek teljesen hozzá Baga városához, s ezáltal nem tudnak pontos információkkal szolgálni a közvetlen helyszíni állapotokról. Szöges ellentétben a Párizst sújtó tragédiával, hiszen a francia főváros könnyen hozzáférhető és tele van okostelefonnal felszerelt nezezőkkel. A The Conversation számára írt cikkében, Ethan Zuckerman, a Global Voices társalapítója bővebben kifejti az utóbbi megállapítást:

Párizs egy jelentős hálózattal rendelkező világváros, ahol újságírók ezrei tevékenykednek, míg Baga elszigetelt, illetve nehezen és veszélyesen megközelíthető. A Charlie Hebdo-t ért merényletek az újságírókat célozták; így érthető, hogy a szakmabeliek tudósítanak társaik haláláról. A párizsi merényletek váratlan megrázkódtatással, sokkal párosulnak, míg a Boko Haram vérengzése kétségbeejtően megszokottnak és banálisnak számít egy olyan felkelés tekintetében, ami több mint 10000 ember életébe került 2009 óta.

Azonban ez nem menti fel teljesen a nyugati médiát a hallgatás vétke alól. A dél-afrikai hírekkel foglalkozó Daily Maverick tudósítója, Simon Allison a következőt írja: “az afrikai életek továbbra is kevésbé számítanak hírértékűnek – s ebből kifolyólag önmagában értékesnek – mint a nyugati emberek élete.”

„Hahó, Twitter, beszélhetnénk most már esetleg Bagáról/Észak-Kelet Nigériáról?”

Sok nigériai gondolja úgy, hogy az országuk több segítséget érdemelne a világtól a Boko Haram végeláthatatlan vérfürdőivel szemben. A nigériai Jos városának katolikus érseke, Ignatius Kaigama úgy véli, hogy a párizsi eseményeket követő szolidaritás a nigériaiakat is megilletné. „Szükségünk van rá, hogy ezen összetartás szelleme kiterjedjen. Nem csak akkor, mikor ilyesmi [merénylet] történik Európában, de akkor is, mikor az Nigériában, Nigerben, Kamerunban történik.” - mondta a BBC-nek.

„Megbotránkozás szinte nem is érzékelhető”

Bármennyire is vonzónak tűnhet egy világméretű összeesküvés elmélete a média hallgatását illetően, az nem szolgáltat igazságot a Baga-i vérengzés összetett kérdésének, és nem menti fel a nigériai politikai vezetőket sem cinkos közönyük alól.

„Miért kérjük a világot, hogy segítsen elmondani ami Bagában történt? Miért nem mondjuk el és cselekszünk mi magunk?”

Alig 24 órával a párizsi Charlie Hebdo vérfürdőjét követően a nigériai elnök, Goodluck Jonathan közzétett egy nyilatkozatot, amelyben elítéli ezt a “hitvány terrortámadást.” Azonban egy szót nem ejtett egy hasonló, ám még nagyobb pusztítást okozó merénylettel kapcsolatban, amely saját országában történt.

Nigéria elnöke, Johathan, nyilvánosan elítélte a párizsi támadást, de semmi sincs a 2000 [ember] lemészárlásáról a saját országában.

Ugyanakkor körülbelül egy héttel a Baga városát ért támadás után, az elnök Borno tartományba látogatott. Egy szóvivője nyilatkozata szerint, Jonathan elnök biztosította “a hadosztály katonatisztjeit és közlegényeit, hogy a nemzet nagyon büszke rájuk és rendkívül hálás áldozatkészségükért és elkötelezettségükért, amelyet a civil lakosságnak a terroristákkal és az erőszakos szélsőségesekkel szembeni  a védelmében tanúsítottak”.

Jonathan elnök és Shettima kormányzó a belföldi menekültek táborában, ma Pompomariban. (Maiduguri)

Mindenesetre a szemrehányás nem csak a kormányt, hanem a Bagát ért katasztrófából politikai előnyt kovácsolni próbáló ellenzéki politikusokat is megilleti.

Ezt azoknak, akik Bagát használják fel, hogy politikai többletpontokat gyűjtsenek: tudjuk, hogy a szíveteken viselitek [a történteket]. Az empátiátokat érezni lehet.

Nigéria éppen kampányidőszakot él át, ezáltal a helyi médiát jobban érdeklik a politikusok reklámjai és az egész választási pereputtyban való részvétel, s az erről való tudósítás, mint a tényszerű hírközlés. A nigériai sajtó tehát ugyanannyira bűnrészes a Bagát övező csend fenntartásában, mint külföldi társaik.

Körülbelül 2000 élet (nem kutyáké) veszett oda Bagában. Megbotránkozás szinte nem is érzékelhető. A helyi média csak a különböző politikai találkozók történéseit harsogja.

Az igencsak bonyolult Baga-i zűrzavart remekül összefoglalja az alábbi Facebook bejegyzésben a san francisco-i író és szerkesztő, Jeremy Adams Smith:

Ami először szemet szúr az az, hogy nem sok tudósítás érkezik a Baga-t és Askira-t ért mészárlásokról; sok lapban még csak említés sincs róluk, azok teljességgel észrevehetetlenek. Arra, hogy miért nem foglalkoznak ezzel a bűncselekménnyel a NIGÉRIAI sajtóban, mindjárt visszatérek. Ami viszont szembetűnő az újságokban, az a számtalan vád és düh Nigéria kormánya ellen; nyilvánvalóan, a választási időszak közepén vagyunk. A kormánynak az a dolga, hogy megvédje a polgárait, és a kormány nem teszi a dolgát. […] Nigéria kormánya nem akarja, hogy képben legyünk, nem őszinte és nem siet a szenvedők segítségére. Valójában egész Nigériában egy általános elutasítás uralkodik a történésekkel kapcsolatban – s ez az elutasítás kiterjed a sajtóra is.

Mindezen okokból kifolyólag kétségtelen, hogy #IamBaga nem fog olyan trenddé alakulni, mint #JeSuisCharlie. De még ha szemmel láthatóan világméretű médiacsend is övezi Bagát, az nem jelenti azt, hogy a nigériai kormányt ne érhetné szemrehányás. Egyúttal, a helyi médiát sem kell szentté avatni. Végső soron ezen megannyi tényező együttes hatása teszi a Baga-i mészárlás igazságtalanságát ennyire vérfagyasztóvá.