A Facebookot blokkolták Kínában, a kínai People's Daily hírportálnak mégis 5,5 millió lájkja van a közösségi oldalon.

„A Facebookon a világ összes médiaportálja közül a People’s Dailynek van a második legtöbb követője” – hencegett Lu Xinning, a People’s Daily, a Kínai Kommunista Párt szócsövének főszerkesztő-helyettese egy nemrégiben tartott kínai-orosz média fórumon.

Mindezt annak ellenére nyiltakozta, hogy a Facebook elérését letiltották az országban, csakúgy mint a többi népszerű közösségi médiaoldalt beleértve a Twittert, a YouTube-ot és a Flickert is. Az oldalnak jelen pillanatban 5,7 millió lájkja van, amivel ugyan lemarad a New York Times mögött, de ez a szám még mindig több 2,2 millióval annál, amennyivel a Washington Post büszkélkedhet. Lu Xinning a Facebook lájkok számát bizonyítékul idézte ahhoz az állításához, hogy a People’s Daily sikeresen alkalmazta mind a hagyományos és az új médiát, valamint, hogy az oldal globális szinten is sikeres.

A Facebookon a 2010-es évek közepétől kezdve van jelen az újság, és leginkább angol nyelvű cikkeit osztja meg. Legfrissebb megosztásaik közt szerepel például a kínai nagy fal pusztulása, egy építész sörösüveg-háza, illetve egy kormányzati riport, amely bemutatja, hogy mennyire nem tisztelik az USA-ban az emberi jogokat. Ezek százával – ha nem ezrével – kapják a lájkokat, kommenteket és a megosztásokat.

2013 áprilisában az oldal még csak 1000 követőnél tartott, de 2014 júliusában már az egymilliót ünnepelték. Mióta Lu büszkélkedett a friss adatokkal, az oldal számos negatív kritikát kapott, melyben az emberek megkérdőjelezik a jelenlegi magas számot.

Számos kínai netező csak a fejét vakarja, hogy ki lehet az a sok millió rajongó, aki követi az újság Facebook-oldalát. Egyesek arra tippelnek, hogy a látogatók egy része egyszerű robot, vagy zombi (azok a felhasználói fiókok, amelyek ugyan még léteznek, de már nem használja őket senki), ami a kínai közösségi média oldalakon egyébként teljesen megszokott.

„Alexander the super wanderer” Kína saját, népszerű mikroblog platformján, a Weibón kérte meg a People’s Dailyt, hogy segítsen az embereknek megtanulni, hogyan férhetnek hozzá a Facebookhoz:

请《人民日报》告诉大家怎样才能关注你脸书，我们一定要把《纽约时报》这个敌对势力报纸比下去。

Vajon meg tudja nekünk mutatni a People’s Daily, hogyan követhetjük a Facebook oldalát? Le kell nyomnunk az ellenséget, a The New York Times-t.

Egy kurátor, Yong Jian pedig egyenesen azt állítja, hogy fogalma nincs arról, mi lehet a Facebook:

现在才知道有个脸书，这是人民日报告诉我的，该报宣布，它在脸书的粉丝已有四百多万了。我是不知道这个脸书是本什么书，也不知道怎么看这本书，既然人日在那里拥有这么多粉丝，影响一定很大。

Csak most hallottam arról a valamiről, amit Facebooknak neveznek. A People’s Daily szerint 4 milliónál is több rajongója van itt. Na már most nekem fogalmam sincs, miféle könyv lehet ez a Facebook, azt sem tudom, hogy hol olvashatnám. Mindenesetre, ha a People’s Dailynek ilyen sok követője van ott, biztos nagy hatása lehet.

A netezők azt is megjegyzik, hogy a lájkok száma egyszerűen nem tükrözheti egy Facebook oldal hatását. Szerintük leginkább a felhasználói részvétel mértéke számít.

Egy Reuuter nevű felhasználó a Weibon hasonlította össze a részvételt a People’s Daily és a japán aktmodell, Sola Aoi oldala közt.

人民日报走向世界了，在脸书上的粉丝数量达全球第二！真是给国家长脸了！可是它在国内的影响力似乎还不如@苍井空。虽然人民日报有3614万粉丝，阿空的粉丝数量不到它的一半，只有1587万，但是，阿空每条微博的转发评论点赞数量都是人民日报的十倍以上。

A People’s Daily világmértékű lett és már a második legnagyobb hírportálnak számít a világon, legalábbis, ha a Facebookot nézzük. Ez bizonyára felvillanyozza az országot. De sajnos közel sincs akkora hatása, mint Sola Aoinak. Miközben a People’s Dailynek 36,14 millió rajongója van, Sola Aoinak pedig csak 15,87, addig az utóbbi üzenetei tízszer több megosztást és lájkot kapnak.

Ugyan sokan felvetették, hogy a People’s Daily egy közösségi média marketing cégtől szerezte a lájkjait, „Thousand of Stars” szerint a jelenségnek köze van a külföldön élő kínaiak „elvont” hazafias érzelmeihez.

其实在美国的中国人才是真爱国，他们爱的是抽象的祖国，是印象中的山水田园、乡音亲情。这种爱国其实是怀念。因为他们不知道田园荒芜，山河污染；他们体会不了官僚跋扈、体制丑恶、赋税沉重、生活艰辛。那些在人民日报脸书下点赞的海外华人，大抵如此。

Valójában az amerikában élő kínaiak igazi hazafiak. Elméletben szeretik hazájukat, melyet az ország tájainak és népi kultúrájának homályos ismerete táplál. Az ilyen jellegű hazafiasság szerintem inkább egyfajta nosztalgia. Fogalmuk sincsen arról, hogy a rizsföldeken már rég nem dolgozik senki, vagy arról, hogy a folyók teljesen szennyezettek. Elképzelésük sem lehet a bürokrácia hatalmáról, a hülye rendszerekről, a magas adókról és a nehéz megélhetésről. Valószínű, hogy ilyen emberek azok a tengerentúli kínaiak, akik lájkolják a People’s Daily oldalát.