Az Amnesty International által támogatott aktivisták tüntetnek a Szaúd-arábiai Királyság berlini nagykövetsége előtt a vallásgyalázásért bebörtönzött és ezer korbácsütésre ítélt blogger és activista, Rai Badawi szabadon bocsátását követelve. A #SaudiCables felfedi, hogy az állampolgárai mindennapjait a legaprólékosabban ellenőrző abszolút monarchia karjai átnyúlnak az ország határain is. Kép: Jakob Ratz. Copyright: Demotix

Az a WikiLeaks által kiszivárogtatott félmillió dokumentum, amely különben nagy visszhangot váltott ki a Perzsa-öböl menti térség közösségi médiafelületein is, felbecsülhetetlen értékű betekintést enged Szaúd-Arábia külpolitikájába.

A nyilvánosságra hozott információk számos témát érintenek: az abszolút monarchia által énekesnők számára kiállított vízumoktól a térségi, illetve nemzetközi politikáig – és számos dologra következtetni is engednek.

A. Szaúd-Arábia tud pragmatikus is lenni

Az egyik kiszivárgott dokumentum szerint egy közismert síita vallási méltóság nővére adományok reményében megkörnyékezte Szíaúd-Arábiát. Az Al-Sadr jötékonysági alapítványt Mosa Al-Sadrról nevezték el, aki a libanoni, Hezbollah-közeli síita párt, az AMAL alapítója is egyben.

A közel-keleti szunnita-síita ellentét széles körben elterjedt narratívája ellenére a királyság úgy döntött, pénzügyi támogatást nyújt az alapítványnak anélkül, hogy mindezt nagy dobra verné. Ez azt jelzi, hogy a szaúdiak időnként megpróbálnak szövetkezni ideológiai ellenlábasaikkal. A felekezeti széthúzás inkább egyfajta érdekellentét, nempedig az, aminek a média azt láttatni próbálja.

B. A külpolitika erőteljesen centralizált

Nagy a korábbi szaúdi külügyminiszternek, Saud Al-Faisal-nak tulajdonított dokumentumok száma. Az a tény, hogy ő olyan jelentéktelen ügyekkel is foglalkozott, amilyenekkel, jelzi, hogy a külügyi tárca az ő mikroszintű irányítása alatt áll.

Az alábbi dokumentum bemutatja, hogy Al-Faisal a tájékoztatási minisztériumhoz fordult annak érdekében, hogy kiadják neki egy amerikai csereprogramon történő részvételre kiválasztott cserkészek névsorát. Az ilyen ügyeket más helyeken egyszerű jegyző intézi.

C. A totalitarizmus a dolgok alábecslése

Meddig terjed az állami ellenőrzés? Az Öböl menti monarchiák esetében némi időre van szükség ennek a kérdésnek a megválaszolásához. A dokumentumok tanúsága szerint az állam keze elér az ember magán- és családi életéig is. Az alábbi “kábel” bemutatja azt az esetet, amikor egy szíriai állampolgárt – akinek a nővére egy bahreini bíróhoz ment férjhez – nővérével folytatott vitáját követően a szaúdi titkosszolgálat kihallgatta. Végül elengedték – miután aláírt egy nyilatkozatot, amelyben azt állította, hogy a vitát rendezték.

D. A pénz a hatalomra jutás kulcsa

A szaúdiak által gyakorolt befolyás mértéke egyenesen arányos általuk birtokolt anyagi forsook mennyiségével. A pénzt időnként a szövetségesek anyagi támogatására használják, ahogy ez a Szíria-ellenes kiállásáról ismert Március 14. Szövetség koalíció tagja, a Samir Geagea-vezette, keresztény, ún. Libanoni Erők esetében is történt. A lenti “kábel” tanúsága szerint Geagea anyagi támogatásért fordult Szaúd-Arábiához annak érdekében, hogy személyes védelmének költségeit fedezni tudja:

A dokumentumok arra is rámutatnak, hogy a szaúdiak pénzelik az ő nézeteiket osztó, az ő érdekeikben munkálkodó televíziós csatornákat – így a libanoni MTV csatornát is. Nevezett tévéállomás az egyik “kábel” tükrében 20 millió dollárt (kb. 5,7 milliard forint) kért a királyságtól, ám ennek csak negyedét kapta meg, azzal a feltétellel, hogy ismerteti terveit arra nézve, hogyan tudnák tudósításaikban a szaúdi érdekeket biztosítani.

A szaúdi pénzeket – mint azt további dokumentumok bizonyítják – arra is használják, hogy fenyegessék a szaúdi kormányzat számára kellemetlen tartalmakat közlő csatornákat. Ez a dokumentum például felfedi, hogy Szaúd-Arábia kairói nagykövete szidalmazta az ONTV milliárdos tulajdonosát, Naguib Sawiris-t, amiért a csatorna egyik műsorában fogadta a szaúdi ellenzéki Saad Alfaqih-t. A “kábel” szerint Sawairis megígérte, hogy ilyen többször nem fordul elő a továbbiakban, sőt felajánlotta, hogy a jövőben a csatorna fogadja a szaúdi nagykövetet, akinek lehetősége lesz cáfolni az Alfaqih által korábban mondottakat.

Ami még ettől is érdekesebb, az az, hogy a királyság hogan reagált a kiszivárogtatásokra. Nem próbállták meg cáfolni azok hitelességét, hanem a külügyi tárca egyik tisztviselője a következőképpen foglalt állást: “a dokumentumok nem állnak ellentmondásban a királyság által folytatott, nyilvános külpolitikával.”