- Global Voices Magyarul - https://hu.globalvoices.org -

Gondolatok nőkről, hatalomról, kiváltságokról és a pakisztáni Fekete Péntek videókról

Kategóriák: Dél-Ázsia, Észak-Amerika, Pakisztán, USA, Civil média, Nők és társadalmi nemek, The Bridge
Treated screen grab of Friday's shopping brawl video in Pakistan.

Kezelt képernyőkép egy vásárlói verekedésről Pakisztánból. Szerző által kezelt felvétel.

Minden évben vírusszerűen terjednek az amerikai hálaadás ünnepét követő, fekete pénteki vásárlási őrület közepette rögzített képsorok a Walmart-hoz vagy a Target-hez hasonló, nagyobb bevásárlóüzletekben történt balhékról.

Idén Pakisztánban, ugyanezen a napon, szintén tömeges megosztást könyvelhetett el egy, a tömegek számára megfizethető tervezői ruhákat kínáló [1] Sapphire [2]kiskereskedelmi üzletlánc egy boltjában az egy éves fennállási évforduló alkalmából tartott kiárusítás során hajba kapó nőkről készült videó.

A Sapphire kiárusítása a Walmart ajtószaggató kiárusításá [3]hoz hasonlóan vásárlói őrületet hivatott gerjeszteni. A Sapphire a korlátozott készletű, erőteljesen reklámozott, székes körben kedvelt termékeket árusította ki féláron. Ha az ember nem elsőként fér a termékhez, elfelejtheti azt.

Néhányan versengő vásárlásnak hívják e jelenséget. A kiárusítás valójában egy küzdősport, amelyet tolakodásra, lökdösődésre terveztek.

A Walmart és a Target esetében az őrület tárgya valamilyen népszerű (videó)játék, amelyet az elszánt szülők Karácsonyra próbálnak megszerezni gyermekeiknek. Azon családok, amelyek amúgy nem engedhetik meg maguknak, hogy megvásárolják e termékeket, egész évben spórolnak, hogy ki tudják vitelezni e bevásárlásokat. Vizsgálatok arra világítottak rá, hogy a fekete péntek tipikus vásárlója a nem fehér, egyedülálló szülő [4]. Órák hosszat állnak sorba egy-egy termékért, és amint nyit az üzlet, betódulnak és perceken belül kiürítik a polcokat. Veszélyes párosítás, ha az elszántság termékhiánnyal találkozik, és néhány kétségbeesett szülő elveszíti a fejét.

Amikor először láttam a Sapphire-balhéról készült videót a Twitter-falamon, nem foglalkoztam vele, ahogy általában a többi fekete pénteki civakodós videókkal sem szoktam. A fogyasztói életvitel kritikusaként nem értékelem az egyéni fogyasztók megszégyenítését. Inkább megpróbálom megérteni azon nagyobb szerkezeteket, melyek ezeknek az anyagi javaknak a hajhászását alátámasztják és állandósítják.

Ám amint azt láttam, hogy egyre többen osztják meg ezt a videót, a történet önálló életre kelt. Egy néhány fogyasztó ruhákért való veszekedésének sztorija átlényegült egy, az összes “kiváltságos, anyagias nagynénit” megszégyenítő történetté. Ez a címkézés pont olyan, mint mikor az Egyesült Államokban a gazdagok megosztják a fekete pénteki balhévideókat a szegények [5]befeketítése céljából, ami nincs rendjén.

De vajon “kiváltságosak-e” a nők, akik a videón láthatóak? Talán néhányan közülük azok, talán néhányan nem. A kiváltságnak és a hatalomnak mindenütt van egy skálája, különösen olyan országokban, mint Pakisztán. A videó és az annak megosztását övező buzgalom vett rá arra, hogy megvizsgáljam azokat a körülményeket, amelyek egy ilyen őrültséget életre hívtak Pakisztánban.

Ez nem azt jelenti, hogy elnéznék bármilyen erőszakot, különösen, ha annak tárgyát ruhák képezik. Azok az emberek, akik ismernek, tudják, hogy még azoktól a székektől is elnézést kérek, amelyeknek nekimegyek. Tehát kizárt, hogy mentegetni próbálnám ezt az erőszakos megnyilvánulást. Azt gondolom ugyanakkor, hogy fontos mérlegelni azon tényezőket, amelyek ilyen indulatot képesek kiváltani.

Vajon hibáztatható-e Pakisztán szociális rendszere – amely rendszerint elismerésben részesíti azokat a nőket és lányokat, akik “kiváltságosan” öltözködnek, és idülten kerüli azokat, akik nem?

Talán a videón látható nők nem pusztán egy egyszerű öltözékért veszekedtek, hanem többért annál. Talán a kiárusítás egy olyan kiváltsághoz kínál egérutat néhány család számára, amelyet általában nem tudnak biztosítani lányaiknak, hasonlóan azokhoz a marginalizált amerikai szülőkhöz, akik dacolnak a fekete péntek kiárusítási őrületével, mert egy olyan társadalomban élnek, ahol a gyermekük társadalmi megítélését javítják az általa birtokolt játékok, vagy az általa viselt ruházat.

Vagy talán néhány nő közülük valójában “jómódú családból származó, kiváltságos nők,” akik kénytelenek szűk költségvetésből élni.

Két különböző körülmény, ám mindkettő rendszerszintű, és már-már elkerülhetetlen az egyének számára.

Még Pakisztán nagyobb városaiban is érvényes az utóbbi körülmény a “kiváltságosak” körében, a nemek családon belüli erőteljes, hatalmi egyensúlytalanságából adódóan, amely során a kiváltságok sem oszlanak meg egyenlően. Néhány férfi teljhatalommal rendelkezik a családi költségvetés felett; a nőknek nem szabad házon kívül dolgozniuk. Néhány nőt visszatart a családja a munkába állástól, vagy azon kihívások, amelyekkel a dolgozó nők Pakisztánban szembesülnek, beleértve az ellenőrizetlen nemi zaklatást, a nem megfelelő tömegközlekedést és egy általánosságban nőgyűlölő kultúrát. Sok nő számára a kimozdulás és a társasági élet a családra és a közösségi eseményekre korlátozódik, ahol elvárás, hogy a legjobban nézzenek ki, akár egy Sapphire öltözék révén is.

Nézem a Sapphire videót és azokra a pakisztáni, városi nőkre gondolok, beleértve a “kiváltságosaknak” tűnőket is, akiket megfosztottak az önképviselettől, akiket őrjítő terekbe és körülményekbe taszítottak – nem saját választásukból, hanem egy társadalmi modell által.