- Global Voices Magyarul - https://hu.globalvoices.org -

Miközben egyre több kritika éri az ENSZ békefenntartó misszióit, Afrika a maga módján törekszik a békére

Kategóriák: Szubszaharai Afrika, Elefántcsontpart, Kongói Demokratikus Köztársaság, Civil média, Háború & Konfliktus, Katasztrófa, Nemzetközi Kapcsolatok
[1]

Indiai katonai orvos lát el egy gyereket a kongói Kiwanjaban. Fotó: The Blue Berets. CC BY-SA 2.0

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének békefenntartó missziói gyakoriak az afrikai kontinensen, habár egyre több kritika éri őket az eredmények hiánya miatt. A békefenntartók afrikai katonai csoportokkal együttműködve dolgoznak, és feladataik egyre széleskörűbbek: többek közt foglalkoznak polgári védelemmel, felkelők elleni műveletekkel és a terrorizmus elleni küzdelemmel. Habár a libériai [2], Sierra Leone-i [3] és elefántcsontparti [4]  ENSZ békefenntartó missziók sikerként vannak elkönyvelve, a terepen ezt sokan vitatják.

Az ENSZ első, 1948-as missziója [5] óta azok lényeges változáson mentek keresztül, azonban fő céljuk mindvégig a szárazföldi lefegyverzés, a leszerelés és a béke biztosítása maradt. 2015 májusára az ENSZ békefenntartóinak 80 százaléka az afrikai kontinensen kilenc békefenntartó misszió keretében volt bevetve (80 000 békefenntartó). Banglades, India és Pakisztán küldte a legtöbb békefenntartót, míg a források legnagyobb részét az Egyesült Államok, Japán és Franciaország biztosította.

A ENSZ békefenntartók, vagy más néven „kéksisakosok” megfigyelőkként és katonákként is részt vettek missziókban, sőt, gyakran harcokban is részt vettek kormányzati hozzájárulás nélkül. Az ENSZ korábbi főtitkára, Kofi Annan, reformokat vezetett be [6] a békefenntartó missziók hatékonyságának növelésére azáltal, hogy kibővítette a hatásköröket, és lehetővé téve erőszak alkalmazását is.

Hatékonyak-e az ENSZ afrikai békefenntartó missziói?

Egy 2014-es Human Rights Watch jelentés [7] szerint az ENSZ békefenntartóinak és a kongói haderőnek nem sikerült megakadályozniuk egy támadást a Kongói Demokratikus Köztársaságban, mely 30 civil halálát okozta. 2014-ben a Közép-afrikai Köztársaságban 11 ember eltűnésével [8] hozták kapcsolatba az Afrikai Unió békefenntartóit. Továbbá francia békefenntartók ellen is indult vizsgálat szexuális bántalmazás [9] miatt a Közép-afrikai Köztársaságban. Franciaország nyomozást indított, azonban az ügyészség arra hivatkozva ejtette az ügyeket, hogy nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték a katonák vád alá helyezéséhez.

Paula Donovan, az AIDS-Free World igazgatóhelyettese így reagált a hírekre [9]:

Ez a jog megcsúfolása. Ha afrikai katonák zaklattak volna szexuálisan gyerekeket Párizsban, addig nem zárták volna le a nyomozást, amíg minden elkövető rács mögé nem kerül.

Az ENSZ missziók rossz viszonyban vannak a kormányokkal

2017 márciusában a Kongói Demokratikus Köztársaság elnöke, Joseph Kaliba [10] egy, az ENSZ előtt mondott beszédében követelte a békefenntartók számának csökkentését. Az elnök azzal érvelt, hogy a jelenlétük nem vezetett eredményre, illetve a kongói adminisztráció tevékenységét is hátráltatja. António Guterres ENSZ főtitkár azonban úgy vélte, Kabila beszéde mindössze azt a célt szolgálta, hogy megerősítse hatalmát Kongóban [11] és elfojtsa a társadalmi elégedetlenséget. Pierre Okungo kinshasai politikus szerint pedig az ENSZ békefenntartók számának csökkentése a feszültségek kiéleződéséhez és pusztításhoz vezetne Kongóban.

Kofi Annan a Beavatkozások: Élet Békében és Háborúban című emlékiratában fejezi ki azzal kapcsolatos csalódottságát, hogy az ENSZ békefenntartók és a központi kormányok nem tudtak együttműködni sem Szomáliában (1992), sem Ruandában (1994). Ruanda esetében az ENSZ nem avatkozott be a polgárháború első évében [12], mivel nem állt rendelkezésükre elég információ a 1994-es választásokat követő feszültségek természetéről, és a koordináció sem volt megfelelő.

Az afrikai országok önvédelmi stratégiát dolgoznak ki

A Mauritániát, Malit, Burkina Fasot, Nigert és Csádot tömörítő „száheli G5-öt” azért hozták létre 2014-ben, hogy könnyebb legyen a koordináció a katonai és fejlesztési erők közt Közép-Afrikában. Az ENSZ közgyűlések alatt Franciaország kezdeményezte [13] a száheli G5 jövőjéről szóló beszélgetéseket, mellyel kapcsolatban António Guterres a következőt mondta [13]:

Száhelben a helyzet mindannyiunk számára kihívást jelent. Az áldozat, amit a mali ENSZ misszió 3 csádi békefenntartója hozott (2017. október 26-án vesztették életüket) mindenkit arra ösztönöz, hogy megoldást találjunk a terrorizmus visszaszorítására Maliban, biztosítva egyidőben a MINUSMA kontingens tagjainak biztonságát.

Dél-Szudánban jelenleg az Afrikai Unió együttműködnek, mivel a központi kormányzás összeomlása mérhetetlenül megnehezítette az ENSZ missziók terepmunkáját.

[14]

ENSZ békefenntartó műveletek Afrikában. Forrás: ENSZ, Danielle Renwick & Julia Ro, köztulajdon

Békeépítés Afrikában a saját szabályaik szerint

Az olyan vezetők, mint Joseph Kaliba vagy a korábbi csádi elnök, Hissene Habré, a kéksisakosokat „haszontalan beavatkozóknak [15]” tekintik, akik csak a nyugati érdekeket szolgálják. A saját békéjük megteremtésén dolgozó afrikai országok törekednek arra, hogy külföldi segélyek folyamatosan rendelkezésre álljanak, ellenben a nem kívánt külföldi katonai jelenléttel. Az ENSZ békefenntartó missziók erőforrásainak pazarlását talán csökkentené, ha nem küldenének rosszul képzett katonákat Afrikába. Sokan úgy vélekednek, hogy az afrikai országoknak ideje kezükbe venniük a békefenntartó műveleteket.

Szomáliában például az AMISOM (az Afrikai Unió szomáliai missziója) tagállamai biztosítják a haderőt, míg a források biztosítása, a tréningek tartása, a logisztika és a tervezéstámogatás az ENSZ feladata. Az Afrikai Unió Béke és Biztonsági Tanácsának létrehozása óta a szervezet több, mint 64 000 békefenntartót biztosított missziókhoz, többek közt a Közép-afrikai Lord Resistance Army (az Úr Ellenállási Hadserege) és a nigériai Boko Haram elleni küzdelmekhez.

Az elmúlt évtizedekben az ENSZ csapatai számos konfliktus-sújtotta országot óvtak meg a teljes anarchiába való süllyedéstől. Afrikában azonban számtalan konfliktust nem sikerült megoldani, a terrorizmus pedig soha nem látott méreteket öltött. Az ENSZ békefenntartó missziói így továbbra is kiemelkedő fontossággal bírnak Afrika fejlődésében és biztonságában, az olyan ENSZ szervezetek pedig, mint az Emberi Jogi Bizottság, jelentős támogatást folyósítanak civil válságok enyhítésére (2017-ben [29] 7,7 milliárd dollárt [29]).

Ugyanakkor Afrika továbbra is a békét és stabilitást biztosító saját stratégiák kidolgozására törekszik.