[1]Egy ORF újságíró interjút készít Rudolf Vouk ügyvéddel és politikussal . Fotó: Eino81 via Wikimedia Commons (CC BY-SA 4.0)
Írta: Eliška Pírková.
Amikor a konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) és a szélsőjobboldali Szabadság Párt (FPÖ) tagjait 2017-ben hatalomba szavazták, nem volt sok reakció. Szinte semmilyen tiltakozás nem volt, néhány tüntetést leszámítva Bécsben, az osztrák fővárosban.
A jelenleg többséget élvező jobboldali populista kormány azóta megszigorította a menekültügyi törvényt [2], felfüggesztette a bevándorlást [3], és figyelmét a sajtószabadság korlátozása [4] felé fordította.
Mindössze néhány hónappal a kormány beiktatását követően, Norbert Steger, az Osztrák Hírközlési Társaság (ORF) kuratóriumának tagja azzal vádolta az ORF-et [5], hogy elfogultan tudósított a magyarországi parlamenti választásokról.
Steger követelte [6], hogy a köztelevízió “tegyen lépéseket az objektívabb tájékoztatás felé” és azzal fenyegetőzött, hogy a külföldi tudósítók egyharmada elveszítheti állását, ha ez nem történik meg. Stegernek nincsen hatásköre arra, hogy ezt elérje, de jelentős (informális) politikai hatalma van.
Mivel a Szabadságpárt (FPÖ) baráti kapcsolatokat [7] ápol az Orbán Viktor által vezetett magyar jobboldali Fidesz [8] párttal, elképzelhető, hogy az FPÖ párttagok miért gondolták, hogy az ORF tudósítása túl kritikus volt. Steger ugyanabban az interjúban azt is kijelentette, hogy azok az újságírók, akik megsértik az újonnan benyújtott “Közösségi Média Irányelvek az újságírók viselkedéséről” törvényt, figyelmeztetést kapnak és szintén kockáztatják az állásukat.
De 2018 áprilisában, az interjú idején, az alkalmazottak és a többi újságíró nem is hallhattak [9]ezekről az irányelvekről. Írásba voltak foglalva, de az újságírókat és a közvéleményt nem tájékoztatták róla.
Az FPÖ és az ORF stáb közötti több hónapos feszültség [10], és újságírók elleni számos személyes támadás [11]után, a Közösségi Média Irányelveket hivatalosan is közzétették 2018 júniusában.
Ezek azonnal aggodalmat keltettek nagyon sok média munkásnál. Bemutattak aggasztó példákat, hogy ezekkel az “önszabályozó” működési normákkal hogyan élhetnek vissza azok, akik szigorúbb ellenőrzést akarnak a média felett az országban.
Európában a média számára a szabályozási kereteket adó irányelvek gyakorlata eléggé elterjedt. Ezek általános célja, ahogy a nevében is benne van: iránymutatás. 2012 óta az ORF-nek is vannak érvényes közösségi média irányelvei, ami a BBC Közösségi Média Irányelvei a személyzet számára [12] példáját követi. Ezek általános szerepe, hogy egyértelművé tegye az újságírás etikai alapelveit és hagyományosan az ésszerűség tisztázását szolgálta, hangsúlyozva és védve az újságírás szakmai integritását.
De az újonnan megfogalmazott ORF Irányelvek (még mindig jóváhagyásra vár), pontosan azt fenyegetik, amit a javaslattevők védeni akarnak: a függetlenséget és az objektivitást.
Az Irányelv vázlat [13] kiköti:
…öffentliche Äußerungen und Kommentare in sozialen Medien, die als Zustimmung, Ablehnung oder Wertung von Äußerungen, Sympathie, Kritik und “Polemik” gegenüber politischen Institutionen, deren Vertreter/innen oder Mitgliedern zu interpretieren sind.
….a politikai intézmények, azok képviselői vagy tagjai felé irányuló, kritikaként és “polémiaként” vagy az érzelem kifejezések értékeléseként, szimpátia, antipátia, elutasítás megnyilvánulásként értelmezhető nyilvános kijelentések és vélemények a közösségi médiában kerülendők.
A fenti mondatban említett minden egyes fogalom, mint “antipátia” vagy “polémia” szélsőségesen és alapjaiban megfoghatatlan. Az ilyen megfoghatatlanságok lehetővé teszik a hatóságoknak, hogy az irányelveket bármilyen, a jelenlegi kormány felé irányuló kritikai kijelentés elleni munícióként használják, függetlenül attól, hogy az a kritika mennyire objektív, kiegyensúlyozott vagy jószándékú.
Továbbá az Irányelvek arra kérik az újságírókat, hogy tartózkodjanak a következőktől:
…öffentliche Äußerungen und Kommentare in sozialen Medien, die eine voreingenommene, einseitige oder parteiische Haltung zum Ausdruck bringen, die Unterstützung derartiger Aussagen und Initiativen Dritter sowie die Teilnahme an derartigen Gruppen, sofern damit Objektivität, Unparteilichkeit und Unabhängigkeit des ORF konterkariert würde. Die entsprechenden Meinungsbekundungen können dabei sowohl durch direkte Äußerungen erfolgen als auch indirekt durch Zeichen der Unterstützung/Ablehnung wie Likes, Dislikes, Recommends, Retweets oder Shares.
….a részrehajlást, egyoldalú vagy partizán hozzáállást kifejező nyilvános kijelentések és vélemények a közösségi médiában vagy az ORF objektivitását, pártatlanságát, függetlenségét megkérdőjelező, harmadik féltől eredő kezdeményezések és az ilyen csoportokban való részvétel. Az ennek megfelelő véleménynyilvánítások megvalósulnak közvetlen kijelentések és indirekt támogatás/elutasítás formájában, mint lájk, nem lájk, ajánlások, tovább tweetelés vagy megosztás formájában…
Az olyan fogalmak, mint „partizán vélemények” itt megint csak nagyon problematikusak. Az emberi jog sérelmeivel kapcsolatos kritika vagy a klímaváltozás ellen küzdő csoportok tényekre alapuló megjelenései elfogult véleményeknek minősülnek? Ez a megfogalmazás egyértelműen mutatja a szólásszabadság jogának befagyasztását és arra vezetheti az újságírókat, hogy önmagukat cenzúrázzák, hogy elkerüljék a gondokat és a további bizonytalanságokat a munkahelyükön.
Ugyanakkor, ha a közmédia a viszonylagos semlegességet törekszik megvalósítani – a közösség érdekeinek legjobb szolgálata érdekében – be kell mutatnia a különböző vélemények széles skáláját. A pártatlanság és semlegesség iránti elkötelezettség célja annak megelőzése, hogy a médiával visszaélve azt propaganda vagy másfajta manipuláció céljára használják.
És végül, az új irányelvek megfogalmazása olyan nyelvezetet használ, mintha valamiféle előírás lenne, nem pedig csak ajánlás, ahogy az a 2012.es irányelvek [14] eredeti megfogalmazásában volt. A 2018 júniusi javaslat nagyon más hangot használ. A dokumentum a hierarchia fenyegető árnyékát hozza létre azzal, hogy minden ORF újságírót arra késztet, hogy kétszer is gondolja meg, mielőtt valamit megoszt a közösségi médiában.
Az ausztriai sajtó elsődleges kötelezettsége, hogy megfigyeljen és tájékoztasson arról, hogy a megválasztott kormány nem sérti és tiszteletben tartja a jogállamiságot. A demokrácia megőrzése érdekében a szabad sajtó védelme a nemzeti alkotmányok fontos eleme és a helyi média törvények által kikényszerített. A szólásszabadság nem csak garantálja az állampolgárok jogait, hogy azt írnak és mondanak, amit akarnak, de a közvélemény számára a fontos információkhoz való hozzájutás jogát is védi és érvényre juttatja [15].
Bár az Irányelvek jogilag nem kötelező dokumentum, a demokráciára valós fenyegetést jelent. Az irányelvek nem kötelező jellege ürügy a politika csinálók számára, akik az újságírói munka etikai elveiként védik annak rendelkezéseit és nem jogi kötelezettségként, amit egy állami ügynök kényszerít ki. De a gyakorlatban az újságírók független és pártatlan munkájának növekvő veszélyeztetése lehetséges, ahogy minden kijelentés, legyen az személyes vagy szakmai minőségben, sokkal szigorúbb öncenzúra alá kerülhet, hogy elkerülje munkájának további akadályozását vagy akár az „etikai” kötelezettségek rákényszerítését munkája miatt.
Ha a javaslatot jelenlegi formájában elfogadják, az a szigorú kontroll újabb rétegét fogja megteremteni, ami a kritika és eltérő vélemény elhallgattatását célozza.
Amikor 2000-ben az FPÖ és az ÖVP megalakította az első kormány koalíciót [16], az osztrák kormányt az európai országok elkerülték és EU szankcióval fenyegették. De mára az európai légkör egészen más. Autokrata és populista rezsimek által aláásott demokratikus kormányzás lett az új szokás. Ilyen körülmények között az emberi jogok mindenki számára veszélyben vannak a széleskörű demokratikus visszacsúszás következményeként, a nyugati országokban éppúgy mint az EU keleti szegletében
Kétségkívül az újságíróknak és a médiának nagy a felelőssége, hogy pártatlanul tájékoztassa a nyilvánosságot ezekről és más közérdeklődésre számot tartó kérdésekről. Az etikus működés szabályai kulcsszerepet játszhatnak az újságírói munkában, elismerve a pontos tájékoztatás nagy felelősségét, elkerülve az előítéleteket és mások sérelmének minden lehetőségét.
Ugyanakkor, ha az újságírók szólásszabadsága sérül, mindannyiunk pártatlan informálása és ezzel a demokrácia is veszélybe kerül. Az emberi jogok és az etika két külön dolog. Az egyikkel való visszaélés nem jogosít fel a másik jogtalan korlátozására.
Eliška Pírková kutató munkatárs a bécsi Privacy and Sustainable Computing Lab-nél , aki a szólásszabadságra és a digitális jogvédelemre specializálódott. Eredetileg Szlovákiából származik.