Kampányposzteren a környezetvédők: Taher Ghadirian, Niloufar Bayani, Amirhossein Khaleghi, Houman Jokar, Sam Rajabi, Sepideh Kashani, Morad Tahbaz és Abdolreza Kouhpayeh. #anyhopefornature kampány.
Alább egy szerkesztett változat olvasható, amelyet a Global Voices Online egy tartalommegosztási megállapodásnak köszönhetően tesz közzé. Az eredeti publikáció a szólásszabadság szervezet, az ARTICLE 19 [1] honlapján jelent meg.
Több, mit egy éve tartanak fogva nyolc iráni környezetvédelmi aktivistát, miután letartóztatták és megvádolták őket „kémkedés“ és a „korrupció világméretű terjesztésével“. Majd 2019 január 30-án végül bíróság elé állították őket.
Az aktivistáknak a korrupció vádjával kell szembenézniük, ami az iráni büntetőtörvénykönyv alapján halálbüntetéssel súlytható.
A nyolc aktivista, név szerint Niloufar Bayani, Sam Radjabi, Houman Jowkar, Taher Ghadirian, Morad Tahbaz, Sepideh Kashani, Amir Hossein Khaleghi és Abdolreza Kouhpayeh a Teherán központú Persian Wildlife Heritage Foundation [2] (PWHF) (Perzsiai Vadon Élő Állatok Öröksége Alapítvány) nevű szervezetnek dolgozott. 2018 januárjában tartóztatták le őket a szervezet ügyvezető igazgatójával, Kavous Seyed-Emami-val együtt, aki 2018 február 8-án életét vesztette [3] az előzetes letartóztatásban töltött idő alatt a teheráni Evin börtönben. Míg az iráni igazságszolgáltatás azt állítja Seyede-Emani öngyilkos lett, a hazai és nemzetközi közösségek mindegyike a haláleset független kivizsgálását követeli, ami ezidáig nem történt meg.
Az aktivisták elleni vád nagy hangsúlyt fektet az ázsiai vadászgepárd (kihalás szélén álló, Észak-Iránban őshonos vadmacska) védelmére irányuló munkájukra. A csoport legtöbb tagja külföldön, főleg Kanadában és az USA-ban tanult és kapcsolatban állt nemzetközi környezetvédelmi szervezetekkel. Ezek közül jónéhány többször is járt Iránban azzal a céllal, hogy tanulmányozzák a vadászgepárdot és segítséget nyújtsanak megmentésükhöz. Az iráni hatóságok figyelmét felkeltették a vádlottak külföldi egyetemekkel való kapcsolatai, amit arra használtak, hogy alátámasszák a vádakat, miszerint az aktivisták környezetvédelmi szakértőknek álcázott külföldi hírszerzési ügynökök.
A gyanúsítottakat kezdetben “kémkedéssel” vádolták és fogva tartották őket a tárgyalásig. Majd a teheráni ügyész Prosecutor Abbas Jafari Dowlatabadi 2018 október 24-én bejelentette [4], hogy négyőjük ellen felhozott vádakat megváltoztatták “földön terjesztett korrupció” vádjára, amire halálbüntetés szabható ki.
Az ügyészek a vádat többnyire a csoport egyik tagjától kikényszerített vallomásra építették, amit azonban az illető azóta visszavont.
2019 január 30 és február 2-án a nyolc természetvédőnek a Forradalmi Bíróság 15-ös osztályán kellett bíróság elé állnia, Salavati bíró elnökletével, aki híres emberjogi akrivistákkal szembeni aránytalan és súlyos ítéleteiről. A Center for Human Rights in Iran [5] (CHRI) (Iráni Emberi Jogi Központ) tájékoztatása szerint, a 300 oldalas vádiratnak azt a felét olvasták fel ezeken a tárgyalásokon, amely a nyolc vádlott egyikének, Niloufar Bayani-nak a vallomásán alapult. Bayani a bíróságot számtalan esetben félbeszakította, hogy hangot adjon tiltakozásának, miszerint kényszer hatása alatt hamisan vallott és ezért később vissza is vonta vallomását.
Mindemellett komoly vádak hangzottak el a tárgyalás menetére vonatkozóan is. Így például, hogy a tárgyalás maga zárt ajtók mögött zajlott, továbbá a vádlottak nem választhatták meg ügyvédeiket, illetve nem mindegyik, a bíróság által kijelölt védőügyvéd volt jelen a tárgyaláson.
A vádlottak, állításuk szerint, hónapokig magánzárkákban raboskodtak, ahol a pszichés kínzás részeként halálosan megfenyegették őket. Továbbá a nyomás gyakorlás eszközeként hallucinogén drogok beadását, családtagjaik letartóztatását, meggyilkolását helyezték kilátásba.
A vádlottakkal szembeni bánásmód megsértette az élethez, a szólásszabadsághoz, a jogszerű és tisztességes eljáráshoz való emberi jogot. Továbbá annak a törekvésnek is része, melyben kémkedés vádjával elhallgattatják azokat, akik az ország környezetvédelmi problémáira hívják fel a figyelmet.
ARTICLE 19 [1] és más emberjogi szervezetek [6] felhívást intéztek a fogva tartottak azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását illetően. Egyben a kínzással és egyéb rossz bánásmóddal kapcsolatos problémák azonnali és független kivizsgálását követelik.