A “MASAM” humanitárius aknamentesítési projekt Jemenben. Fotó: MASAM project, [1] CC BY-SA 4.0. [2]
Lamis Odar kilenc évesen vesztette el mindkét lábát, amikor a barátaival játszva rálépett egy taposóaknára Adenben, Jemen akkori fővárosában. A kislányt azonban nem törte meg a tragédia. Elképesztő erőről tanúbizonyságot téve megalapította a Landmine Survivors Association (Taposóaknát Túlélők Szervezete) adeni szervezetét, hogy az ellen harcoljon, ami nyomorékká tette őt.
Jelenleg Lamis a szervezet igazgatója, és ideje java részét az aknarobbanást túlélők, különösen a női áldozatok, támogatására fordítja, akiknek megélhetéssel kapcsolatos tréningeket szervez, és megtanítja nekik, hogyan indítsák be saját vállalkozásaikat.
Ma, a taposóaknákkal kapcsolatos tudatosság és az aknamentesítési programok nemzetközi napján [3], különösen fontos felhívni a figyelmet a jemeni taposóaknákra. Amellett, hogy az országban 2014 óta zajló fegyveres konfliktus [4] az évszázad legnagyobb humanitárius katasztrófája [5], az összecsapásoknak számos más olyan oldala is van, ami szintén figyelmet érdemel.
Idén januárban 41 taposóakna robbanást jegyeztek fel [6] 9 jemeni kormányzóságban, amelyek 32 civil, köztük 14 nő és gyerek életét oltották ki, illetve 42 civilt, köztük 15 nőt és gyereket sebesítettek meg, gyakran maradandó sérülést okozva.
A Szaúd-Arábia által indított és a jemeni taposóaknák felszámolását [7] célzó MASAM [8] projekt szerint a húti felkelők [9] 2014 óta több mint egymillió taposóaknát [10] telepítettek az ország területén. Jemen 23 tartománya közül hozzávetőleg 18 érintett. 2018 közepe óta a projekt segítségével körülbelül 400 000 aknát semlegesítettek.
A taposóaknák pusztító hatása a jemeni nőkre és kislányokra
A jemeni aknák aránytalanul nagyobb számban szednek női áldozatokat, mint férfiakat. Mivel a férfiak jellemzően a fronton harcolnak, vagy távolabbi vidékeken vállalnak munkát, a család mindennapi ügyeinek intézése gyakrabban hárul a nőkre. Ez különösen nagy nehézségeket okoz a szegényebb vidéki területeken, ahol az egészségügyi intézményekhez és az oktatáshoz korlátozottabb a hozzáférés, és ahol nagyobb a taposóaknák és fel nem robbant robbanóanyagok jelentette kockázat.
A vízszállítás, a tüzelőanyag keresés, és az állatok legeltetése mindennapos feladatot jelent, és bármely létfenntartáshoz szükséges tevékenység, ami azzal jár, hogy el kell hagyni a biztonságos területeket, például szelektív hulladék gyűjtése közben, további kockázatot jelent.
A jemeni kultúrában a fogyatékossággal élő nőkre gyakran tehertételként tekintenek, és kizárják őket a lehetséges házastársak sorából. Fogyatékosságuk ezért nemcsak fizikai, hanem életreszóló érzelmi traumát is jelent.
Hogyan súlyosbítják a taposóaknák és az éghajlatváltozás a humanitárius válságokat
A taposóaknák nemcsak az emberek számára jelentenek veszélyt, hanem az állatok és a környezet számára is, hiszen a földeket megművelhetetlenné teszik. Az aknamezők gyakran akadályozzák az eljutást a földekre, szomszédos falvakba, tengerpartra, vagy akár az adott közösségen belüli mozgást.
Az aknák által okozott kockázatot tovább növelik a klímaváltozás okozta áradások és a sűrű esőzések [11] is, mivel az áradó víz sűrűbb népességű területekre sodorhatja a föld alól kimosott aknákat.
A taposóaknák környezetre, vízforrásokra és mezőgazdaságra gyakorolt káros hatása azt a katasztrofális helyzetet idézheti elő, hogy a jemeni lakosok nem jutnak tiszta vízhez. A Human Rights Watch jelentései szerint [12] a hútik szándékosan használják a taposóaknákat arra, hogy az embereket megfosszák a víz- és élelemforrásuktól.
Habár az aknáknak a felkutatásukkal és semlegesítésükkel foglalkozó tűzszerészek is áldozatul esnek, az áldozatok többsége a civilek közül kerül ki. Az American Center for Justice adatai szerint [13] 2014 júniusa és 2022 februárja között 2526 civil halt meg taposóakna miatt Jemenben.
Sőt, a jemeni szervezetek szerint [14] a halálozások száma valójában sokkal magasabb. A Yemeni Landmine Records közlései alapján [15] Taizzban, ami Jemen legnépesebb kormányzósága, 3262 civil halt meg 2015 óta, és az esetek 47%-ban az áldozatok nők vagy gyerekek voltak.
Visszafogott kísérletek és előrelépések
Bár Jemenben működnek nemzetközi és helyi szervezetek, például az ENSZ Aknamentesítő Szolgálata [16], a Jemeni Aknamentesítési Végrehajtó Központ [17], illetve az Aknát Túlélők Hálózata [18], a taposóakna veszély még nem szűnt meg. Az előrelépés azért is nehéz, mert a hútik nem hajlandóak térképet készíteni az aknamentesítéshez.
Hans Grundberg, az ENSZ főtitkárának jemeni különmegbízottja szerint [19], habár a fegyverszünet miatt jóval kevesebben halnak meg, „jelenleg a konfliktushoz kapcsolódó civil halálesetek többsége taposóaknákhoz és robbanóanyagokhoz köthető.”
2022. szeptember 30-án humanitárius szervezetek egy közös közleményt [20] adtak ki az ENSZ Közgyűlése előtt, amiben azonnali fellépést kérnek a krízis kezelésére, és forrásokat kérnek a taposóakna-mentesítésre, illetve az áldozatok megsegítésére.
A Carnegie Nemzetközi Békealapítvány 2022 szeptemberében egy cikkben megjegyezte [21], hogy Jemennek, az Aknaellenes Egyezmény egyik aláíró államának, kötelessége megakadályozni a taposóaknával kapcsolatos tiltott cselekményeket, és elérhetővé tenni a jelenleg létező aknamezőkről készült térképeket.
A megszületendő békébe be kell vonni [22] a nőket és támogatni kell a női áldozatokat. Ezen kívül a Jemen által is aláírt Ottawai Egyezménnyel [23] összhangban szankcionálni kell azokat, akik taposóaknákat telepítenek. Ezen rendelkezések nélkül Jemen népe az elkövetkezendő évtizedekben [24] is szenvedni fog a háború következményeitől.