Az a WikiLeaks által kiszivárogtatott félmillió dokumentum, amely különben nagy visszhangot váltott ki a Perzsa-öböl menti térség közösségi médiafelületein is, felbecsülhetetlen értékű betekintést enged Szaúd-Arábia külpolitikájába.
A nyilvánosságra hozott információk számos témát érintenek: az abszolút monarchia által énekesnők számára kiállított vízumoktól a térségi, illetve nemzetközi politikáig – és számos dologra következtetni is engednek.
Az egyik kiszivárgott dokumentum szerint egy közismert síita vallási méltóság nővére adományok reményében megkörnyékezte Szíaúd-Arábiát. Az Al-Sadr jötékonysági alapítványt Mosa Al-Sadrról nevezték el, aki a libanoni, Hezbollah-közeli síita párt, az AMAL alapítója is egyben.
A közel-keleti szunnita-síita ellentét széles körben elterjedt narratívája ellenére a királyság úgy döntött, pénzügyi támogatást nyújt az alapítványnak anélkül, hogy mindezt nagy dobra verné. Ez azt jelzi, hogy a szaúdiak időnként megpróbálnak szövetkezni ideológiai ellenlábasaikkal. A felekezeti széthúzás inkább egyfajta érdekellentét, nempedig az, aminek a média azt láttatni próbálja.
Nagy a korábbi szaúdi külügyminiszternek, Saud Al-Faisal-nak tulajdonított dokumentumok száma. Az a tény, hogy ő olyan jelentéktelen ügyekkel is foglalkozott, amilyenekkel, jelzi, hogy a külügyi tárca az ő mikroszintű irányítása alatt áll.
Az alábbi dokumentum bemutatja, hogy Al-Faisal a tájékoztatási minisztériumhoz fordult annak érdekében, hogy kiadják neki egy amerikai csereprogramon történő részvételre kiválasztott cserkészek névsorát. Az ilyen ügyeket más helyeken egyszerű jegyző intézi.
Meddig terjed az állami ellenőrzés? Az Öböl menti monarchiák esetében némi időre van szükség ennek a kérdésnek a megválaszolásához. A dokumentumok tanúsága szerint az állam keze elér az ember magán- és családi életéig is. Az alábbi “kábel” bemutatja azt az esetet, amikor egy szíriai állampolgárt – akinek a nővére egy bahreini bíróhoz ment férjhez – nővérével folytatott vitáját követően a szaúdi titkosszolgálat kihallgatta. Végül elengedték – miután aláírt egy nyilatkozatot, amelyben azt állította, hogy a vitát rendezték.
A szaúdiak által gyakorolt befolyás mértéke egyenesen arányos általuk birtokolt anyagi forsook mennyiségével. A pénzt időnként a szövetségesek anyagi támogatására használják, ahogy ez a Szíria-ellenes kiállásáról ismert Március 14. Szövetség koalíció tagja, a Samir Geagea-vezette, keresztény, ún. Libanoni Erők esetében is történt. A lenti “kábel” tanúsága szerint Geagea anyagi támogatásért fordult Szaúd-Arábiához annak érdekében, hogy személyes védelmének költségeit fedezni tudja:
A dokumentumok arra is rámutatnak, hogy a szaúdiak pénzelik az ő nézeteiket osztó, az ő érdekeikben munkálkodó televíziós csatornákat – így a libanoni MTV csatornát is. Nevezett tévéállomás az egyik “kábel” tükrében 20 millió dollárt (kb. 5,7 milliard forint) kért a királyságtól, ám ennek csak negyedét kapta meg, azzal a feltétellel, hogy ismerteti terveit arra nézve, hogyan tudnák tudósításaikban a szaúdi érdekeket biztosítani.
A szaúdi pénzeket – mint azt további dokumentumok bizonyítják – arra is használják, hogy fenyegessék a szaúdi kormányzat számára kellemetlen tartalmakat közlő csatornákat. Ez a dokumentum például felfedi, hogy Szaúd-Arábia kairói nagykövete szidalmazta az ONTV milliárdos tulajdonosát, Naguib Sawiris-t, amiért a csatorna egyik műsorában fogadta a szaúdi ellenzéki Saad Alfaqih-t. A “kábel” szerint Sawairis megígérte, hogy ilyen többször nem fordul elő a továbbiakban, sőt felajánlotta, hogy a jövőben a csatorna fogadja a szaúdi nagykövetet, akinek lehetősége lesz cáfolni az Alfaqih által korábban mondottakat.
Ami még ettől is érdekesebb, az az, hogy a királyság hogan reagált a kiszivárogtatásokra. Nem próbállták meg cáfolni azok hitelességét, hanem a külügyi tárca egyik tisztviselője a következőképpen foglalt állást: “a dokumentumok nem állnak ellentmondásban a királyság által folytatott, nyilvános külpolitikával.”