A “MASAM” humanitárius aknamentesítési projekt Jemenben. Fotó: MASAM project,  CC BY-SA 4.0.

Lamis Odar kilenc évesen vesztette el mindkét lábát, amikor a barátaival játszva rálépett egy taposóaknára Adenben, Jemen akkori fővárosában. A kislányt azonban nem törte meg a tragédia. Elképesztő erőről tanúbizonyságot téve megalapította a Landmine Survivors Association (Taposóaknát Túlélők Szervezete) adeni szervezetét, hogy az ellen harcoljon, ami nyomorékká tette őt.

Jelenleg Lamis a szervezet igazgatója, és ideje java részét az aknarobbanást túlélők, különösen a női áldozatok, támogatására fordítja, akiknek megélhetéssel kapcsolatos tréningeket szervez, és megtanítja nekik, hogyan indítsák be saját vállalkozásaikat.

Ma, a taposóaknákkal kapcsolatos tudatosság és az aknamentesítési programok nemzetközi napján, különösen fontos felhívni a figyelmet a jemeni taposóaknákra. Amellett, hogy az országban 2014 óta zajló fegyveres konfliktus az évszázad legnagyobb humanitárius katasztrófája, az összecsapásoknak számos más olyan oldala is van, ami szintén figyelmet érdemel.

Idén januárban 41 taposóakna robbanást jegyeztek fel 9 jemeni kormányzóságban, amelyek 32 civil, köztük 14 nő és gyerek életét oltották ki, illetve 42 civilt, köztük 15 nőt és gyereket sebesítettek meg, gyakran maradandó sérülést okozva.

A Szaúd-Arábia által indított és a jemeni taposóaknák felszámolását célzó MASAM projekt szerint a húti felkelők 2014 óta több mint egymillió taposóaknát telepítettek az ország területén. Jemen 23 tartománya közül hozzávetőleg 18 érintett. 2018 közepe óta a projekt segítségével körülbelül 400 000 aknát semlegesítettek.

A taposóaknák pusztító hatása a jemeni nőkre és kislányokra

A jemeni aknák aránytalanul nagyobb számban szednek női áldozatokat, mint férfiakat. Mivel a férfiak jellemzően a fronton harcolnak, vagy távolabbi vidékeken vállalnak munkát, a család mindennapi ügyeinek intézése gyakrabban hárul a nőkre. Ez különösen nagy nehézségeket okoz a szegényebb vidéki területeken, ahol az egészségügyi intézményekhez és az oktatáshoz korlátozottabb a hozzáférés, és ahol nagyobb a taposóaknák és fel nem robbant robbanóanyagok jelentette kockázat.

A vízszállítás, a tüzelőanyag keresés, és az állatok legeltetése mindennapos feladatot jelent, és bármely létfenntartáshoz szükséges tevékenység, ami azzal jár, hogy el kell hagyni a biztonságos területeket, például szelektív hulladék gyűjtése közben, további kockázatot jelent.

A jemeni kultúrában a fogyatékossággal élő nőkre gyakran tehertételként tekintenek, és kizárják őket a lehetséges házastársak sorából. Fogyatékosságuk ezért nemcsak fizikai, hanem életreszóló érzelmi traumát is jelent.

Hogyan súlyosbítják a taposóaknák és az éghajlatváltozás a humanitárius válságokat

A taposóaknák nemcsak az emberek számára jelentenek veszélyt, hanem az állatok és a környezet számára is, hiszen a földeket megművelhetetlenné teszik. Az aknamezők gyakran akadályozzák az eljutást a földekre, szomszédos falvakba, tengerpartra, vagy akár az adott közösségen belüli mozgást.

Az aknák által okozott kockázatot tovább növelik a klímaváltozás okozta áradások és a sűrű esőzések is, mivel az áradó víz sűrűbb népességű területekre sodorhatja a föld alól kimosott aknákat.

A taposóaknák környezetre, vízforrásokra és mezőgazdaságra gyakorolt káros hatása azt a katasztrofális helyzetet idézheti elő, hogy a jemeni lakosok nem jutnak tiszta vízhez. A Human Rights Watch jelentései szerint a hútik szándékosan használják a taposóaknákat arra, hogy az embereket megfosszák a víz- és élelemforrásuktól.

Habár az aknáknak a felkutatásukkal és semlegesítésükkel foglalkozó tűzszerészek is áldozatul esnek, az áldozatok többsége a civilek közül kerül ki. Az American Center for Justice adatai szerint 2014 júniusa és 2022 februárja között 2526 civil halt meg taposóakna miatt Jemenben.

Sőt, a jemeni szervezetek szerint a halálozások száma valójában sokkal magasabb. A Yemeni Landmine Records közlései alapján Taizzban, ami Jemen legnépesebb kormányzósága, 3262 civil halt meg 2015 óta, és az esetek 47%-ban az áldozatok nők vagy gyerekek voltak.

Visszafogott kísérletek és előrelépések

Bár Jemenben működnek nemzetközi és helyi szervezetek, például az ENSZ Aknamentesítő Szolgálata, a Jemeni Aknamentesítési Végrehajtó Központ, illetve az Aknát Túlélők Hálózata, a taposóakna veszély még nem szűnt meg. Az előrelépés azért is nehéz, mert a hútik nem hajlandóak térképet készíteni az aknamentesítéshez.

Hans Grundberg, az ENSZ főtitkárának jemeni különmegbízottja szerint, habár a fegyverszünet miatt jóval kevesebben halnak meg, „jelenleg a konfliktushoz kapcsolódó civil halálesetek többsége taposóaknákhoz és robbanóanyagokhoz köthető.”

2022. szeptember 30-án humanitárius szervezetek egy közös közleményt adtak ki az ENSZ Közgyűlése előtt, amiben azonnali fellépést kérnek a krízis kezelésére, és forrásokat kérnek a taposóakna-mentesítésre, illetve az áldozatok megsegítésére.

A Carnegie Nemzetközi Békealapítvány 2022 szeptemberében egy cikkben megjegyezte, hogy Jemennek, az Aknaellenes Egyezmény egyik aláíró államának, kötelessége megakadályozni a taposóaknával kapcsolatos tiltott cselekményeket, és elérhetővé tenni a jelenleg létező aknamezőkről készült térképeket.

A megszületendő békébe be kell vonni a nőket és támogatni kell a női áldozatokat. Ezen kívül a Jemen által is aláírt Ottawai Egyezménnyel összhangban szankcionálni kell azokat, akik taposóaknákat telepítenek. Ezen rendelkezések nélkül Jemen népe az elkövetkezendő évtizedekben is szenvedni fog a háború következményeitől.