Legkevesebb százmilliárd galaxissal a megfigyelhető világegyetemben, és kétszáz milliárd csillaggal csak a Tejúton, figyelemre méltó az a lehetőség, hogy vannak bolygók, melyeken elképzelhető az emberihez hasonló létforma. Ilyen bolygó létezésére azonban nincs szilárd bizonyíték.
2011. december 5-én azonban az USA űrügynöksége, a NASA bejelentette, hogy a Kepler Űrteleszkóp felfedezte a Kepler-22b-t, egy olyan bolygót, mely megfelelő távolságon belül helyezkedik el csillagától, és így potenciálisan élhető hőmérséklettel rendelkezik. A tudományos bloggerek a saját elemzéseikkel és elméleteikkel reagáltak a hírre.
A Hampshire Egyetem csillagászprofesszorát, Salman Hameedot lelkesíti a felfedezés [en]:
Igen. A csillagászok első alkalommal észleltek bizonyítottan földszerű bolygót a csillag élhető zónájában. Az élhető zóna az a csillagtól mért távolság, ahol folyékony állapotú víz létezhet…. A felfedezés lenyűgöző, még ha nem is teljesen meglepő. Egyszerűen túl sok bolygó van ott kinn, s bizonyosan találunk olyan helyeken levő bolygókat, melyeknek létfeltételei megfelelnek a földi létfeltételeknek. És valószínűleg az élet is egészen gyakori. Olyan élet, mely teleszkópokat tud építeni? Nem tudom.
További részleteket is megtudunk tőle:
Mit tudunk tehát erről a bolygóról? A Kepler 22b nevet kapta. Ez a legszexisebb név, mellyel a csillagászok elő tudtak hozakodni (valójában azonban azért, mert a Kepler-teleszkóp fedezte fel). Körülbelül 600 fényévnyire helyezkedik el – épp elég messzire ahhoz, hogy nem gondolkodunk el, összecsomagoljunk-e egy kiránduláshoz…
Van ott élet? Nem tudjuk. Ezt a bolygót akkor észlelték, amikor elhaladt a csillaga előtt, elhomályosítva kissé szülőcsillaga fényét. Nincs képünk a bolygóról. Amikor majd lesz – s ez talán évekbe telik –, vélhetőleg vizsgálni tudjuk atmoszférájának összetételét. Atmoszférájában az oxigén jelenléte jó indikátora lesz az életnek, mivel az oxigén a mi saját atmoszféránkban magának az életnek a mellékterméke.
Egyre közelebb jutunk ahhoz, hogy életet fedezzünk fel.
Helen Chappell [en], korábbi csillagász, aki fizikát tanult a coloradói Boulder Egyetemen, három okát mondja el annak, miért nem érdekli a Kepler-22b:
A Kepler Naprendszeren kívüli bolygók százait találja folyamatosan, s még több százat fedez majd fel, míg a projektre szánt pénz el nem fogy. A Kepler-22b csupán a NASA kirakatgyermeke, amely ezernél is több új bolygójelölt bejelentését vezeti be.
[…]
A Vénusz [a Kepler 22b-hez hasonlóan] nincs túl távol, az élhető zónában… [de] tudjuk, hogy valójában elég forró ahhoz, hogy felszínén megolvadjon az ólom. A Vénusz nem kellemes hely az életre, de a földönkívüli csillagászoknak nem áll módjukban erről megbizonyosodni, ha ugyanazt a technológiát használják, mint mi. A Kepler-22b lakói talán odavannak a vénuszi élet lehetőségétől.
[…]
Nekünk nincsenek biztos eszközeink annak kiderítéséhez, hogy a Kepler-22b – vagy bármely Naprendszeren kívüli bolygó –valóban az élet bölcsője-e.
A felfedezés miatti lelkesedésnek azonban látja egy pozitív oldalát:
Az olyan felfedezések, mint a Kepler-22b-é, mindenkinek felkeltik az érdeklődését a csillagászat iránt, és lehetőséget nyújtanak arra, hogy tudományt lehessen tanítani az embereknek (különösen a gyerekeknek).
[…]
Hurrá tehát a tudománynak, még ha én éppen kipukkantottam is az önök Kepler-22b-lufiját.
Egy másik kritikus, a működő tornádókat tanulmányozó névtelen blogger, a Kepler-22b-vel kapcsolatos félreértésekről értekezett, és ezt a következtetést [en] vonta le:
Ez egy első lépés, és olyan, amilyet még soha nem tettünk meg. S ez fantasztikus hír! S óriási dolog az a tény is, hogy további 48 bolygójelöltünk van csillaga élhető zónájában. Csakhogy ez olyan értelemben óriási hír, hogy efelett a média mintha átsiklott volna!
A komment részben a blogger a Kepler-22b tőlünk mért valós távolságáról beszél:
A jelenlegi csúcssebességgel tízmilió évekbe telne odaérnünk. Ez kissé távolabb van még a generációs hajók és kriosztáziszok scifi-álmainál is. Ennek eredményeként: a bolygó minden további vizsgálata annak 600 évvel ezelőtti állapotáról készülne.
600 fényév soknak tűnhet, de csillagászati mértékkel ez csupán egy perc, még ha jelenlegi sebességünkkel millió évekbe is telne a Kepler-22b-re utaznunk. Ha tudnánk építeni a fénysebességet megközelítő sebességre képes járművet, talán lehetségessé válna túlélnünk az utazást a Kepler-22b-re, mivel – Einstein relativitáselmélete szerint – az utazók kb. 24 évnél kevesbbnek élnék meg.
Néhány blogger valamivel kevesebb komolysággal egészítette ki az űrutazás elképzelését.
Chris Rodel, a szabadúszó író, Nyolc nap Amishre című blogjában ezt írja [en]:
Biztos vagyok abban, hogy a republikánusok azt gondolták: „Halleluja! Végre van egy hely, melyet a tetves demokraták addig foglalhatnak el, ameddig csak akarják!”
A demokraták így vélekedtek: „Lefogadhatjátok, hogy a kapzsi republikánusok már csomagolják Louis Vuitton bőröndjeiket, fúróberendezéseiket és hordószám a Halliburton palazúzó folyadékukat, hogy kiaknázhassanak még egy érintetlen területet, mielőtt Obama határt nem szab nekik.”
A Japánban élő angoltanár, Tristan D. Vick blogján, az Advocatus Atheisten megjelent írása szerint sokkal több reményt fűzne a Kepler-22b-vel kapcsolatos kommunikációhoz, ha ott létezne egy űrkommunikációra képes civilizáció. Egy féreglyuk (azaz egy hipotetikus téridő-áthidaló) megépítését javasolja [en], amely lehetővé tenné a kommunikációt. Belátja azonban, hogy javaslata csupán elméletileg lehetséges.
Vick következtetése a Kepler-22b-ről szerzett eddigi ismereteink jó összefoglalójának tűnik:
Függetlenül attól, hogy képesek leszünk-e valaha is kapcsolatba kerülni egy földönkívüli életformával vagy sem, számomra úgy tűnik, hogy a Kepler-22b azt az álmot képviseli, melyen minden ember osztozik – a kaland, a csillagközi utazás álmát, és hogy részeseivé válunk a történelemnek. Nekem úgy tűnik, már a történelem alakításának lehetünk a részesei, csak még nem vagyunk tudatában.