Látod ott fenn azt a sok nyelvet? A Global Voices történeteit ezekre a nyelvekre fordítjuk le, hogy mások számára is elérhetővé tegyük a civil média híreit a világon.

A szolgáló a rabszolga Libanonban

[Az alábbi bejegyzés egy 2008. augusztus 27-én megjelent szöveg fordítása.]

Bár mostanában a libanoni média és a bloggerek általában inkább politikai témákkal foglalkoznak, üdítő látni, hogy más témák is napirendre és megvitatásra kerülnek. Sajnos rendszerint kiderül, hogy a nyilvánosságra került hírek még rosszabbak. A nemzetközi szervezetek, mint például a Human Rights Watch (HRW), vagy az Immigration Here & There, valamint a régióban élő bloggerek riasztó híreket [en] közölnek a külföldi szolgálólányokkal kapcsolatos visszaélésekről a régióban [en] és legújabban Libanonban, ahol állítólag 200 ezer szolgálót foglalkoztatnak legálisan. Mivel a média nem foglalkozik ezekkel a jelentésekkel és a Libanoni hatóságok sem figyelnek rájuk oda, a bloggerek igyekeznek felhívni rájuk a figyelmet az interneten.

Moussa Bachir blogján [en] ismertette a Human Rights Watch mondanivalóját a libanoni szolgálók helyzetéről:

A libanoni háztartásokban dolgozók közül hetente egynél több hal meg, állítja Nadim Houry, a Human Rights Watch vezető elemzője. „Minden érintettnek, – a libanoni hatóságoktól a dolgozók követségéig, a munkaközvetítőkig és a munkáltatókig – fel kell tennie a kérdést magának, hogy mi hajtja ezeket a nőket az öngyilkosságba vagy a magas épületekből való szökési kísérletek közben az életük kockáztatására.”

 A Lebanese Socialist [en] blog a Human Rights Watch ugyanezen a jelentésére hívta fel a figyelmet:

A HRW szerint 24 cseléd halt meg 2007 januárja óta, mert sokemeletes épületekről zuhantak ki. Sok háztartási alkalmazottat valójában a kényszerű fogságból való menekülés hajtotta az erkélyekről való leugrásra, mondta Houry.

Christa Hillstrom blogján a modern rabszolga-kereskedelem veszélyeiről és valóságáról ír, ő azt mondja [en]: 

Bár a nők gyakran legális ügynökökön keresztül érkeznek, és valamelyest felkészítették őket a házimunkára, azzal szembesülnek, hogy érkezéskor elkobozzák az útlevelüket és fizikai, valamint szexuális erőszaktól szenvednek.

A felkavaró hírek tovább folytatódnak, amikor Hillstrom idézi Elise Barthet tudósítását a helyzetről:

A bejrúti munkaközvetítők árucikként reklámozzák őket, vagy extrém esetekben, házi kedvencekként. Tanácsokat adnak arra nézve, hogy melyik nemzetiségekbe tartozókról lehet feltételezni az engedelmességet, a könnyű kezelhetőséget, vagy pedig melyek „törhetők be nehezebben”.

Az múltban kutakodva sok Moustafához hasonló olyan bloggert találunk, akik korábban már közzétették [en] ezzel az egyre gyakoribbá váló jelenséggel kapcsolatos aggodalmukat.  

Kétségkívül éheznek és nyomorúságos körülmények között élnek, de ez nem jelenti azt, hogy el kell fogadniuk a libanoni háztartások különösen goromba környezetét.

Az Angry Arab News Service hírügynökségnél Asad Abu Khalil [en] professzor megkönnyebbülve tapasztalta, hogy a helyzet felkelti a külföldi HRW figyelmét.

Végre. A Human Rights Watch észrevette.

Néhány hónapja Abu Khalil professzor a szolgálólányok libanoni helyzetét taglaló cikket közölt [en], amely később a Daily Online Alcohona híroldalon is megjelent.

Soha nem fogom elfelejteni Sushar Roxit. Emlékeznek rá? Ez a szegény Srí Lanka-i cselédlány nézők és kamerák előtt akasztotta fel magát. Emlékeznek arra, amikor Sidon város népe arra ébredt, ahogy az erkélyen himbálózik a teste, miután az ágyneművel akasztotta fel magát? Van fogalmuk arról, hogy miért is akasztotta fel magát? Szerették volna megkérdezni tőle? Órákig függött az erkélyről, és senki észre nem vette, vagy törődött volna vele. Miért lógott Sushar az erkélyről, és miért nem hallunk soha az esetek kivizsgálódásáról? 

Abullor egy korábbi bejegyzése egy dokumentumfiilmet (Szolgáló Libanonban II – Maid in Lebanon II) ismertet [en], amely a munkavállalók jogait, az alkalmazási feltételeket, a munkaszerződéseket, a mindennapos körülményeket és a munkafeltételeket tárgyalja. 

Egy lényegében észrevétlenül maradt másik riasztó jelet említett [en] meg Hanibaal  néhány hónapja. Bejegyzése egy az etióp kormány által elfogadott törvényről szól, amely megtiltja a munkavégzés céljából Bejrútba való utazást. 

…Etiópia a szolgálóként Libanonban dolgozó etiópiai vendégmunkásokat zárt ajtók mögött érő emberi jogi és családon belüli erőszak részletes elemzése után fogadta el a törvényt.

…Korábbi emberi jogi dokumentumok 1997 és 1999 között csak Bejrútban 67 etióp nő haláláról számolnak be. Sokukról soha nem hallottak többé és sokuk nyomát nagyon nehéz felderíteni, hogy muszlimként vihessék be őket az országba, munkaadóik megváltoztatták a nők keresztény neveitL.    

Indítsd el a beszélgetést!

Szerzők, kérünk, hogy bejelentkezés »

Szabályok

  • A hozzászólásokat moderáljuk. Ne küldd el a hozzászólásodat egynél többször, mert azt hiheti a gép, hogy spam.
  • Tiszteld a többi kommentelőt. A gyűlöletbeszédet, obszcenitást és személyes sértéseket tartalmazó hozzászólásokat nem publikáljuk.