Látod ott fenn azt a sok nyelvet? A Global Voices történeteit ezekre a nyelvekre fordítjuk le, hogy mások számára is elérhetővé tegyük a civil média híreit a világon.

Hátrahagyott cipők figyelmeztetnek Macedónia komoly kivándorlási problémájára

Citizens' protest “How many shoes remain unworn.” Photo by Vancho Dzhambaski (CC BC-NC-SA)

Polgári tüntetés: “hány cipő marad viseletlenül” Fénykép: Vancho Dzhambaski (CC BC-NC-SA)

Több száz macedón rakta a kormányzati épület elé azon szeretteinek a cipőjét, akik végleg elhagyták az országot. Ezzel szerették volna felhívni a figyelmet arra, hogy a hatóságoknak eddig nem sikerült javítaniuk a helyzeten.

Macedónia legnagyobb rejtélyei közé tartozik, hogy vajon hányan élnek az országban és hányan hagyták már el egy jobb élet reményében. Törvény írja elő, hogy 10 évente népszámlálást kell tartani az országban, az utolsó cenzus mégis 2002-ben volt utoljára. Ekkor éppen hogy elérte a népesség a 2 millió főt. 2011-ben a kormány minden magyarázat nélkül, félúton leállította a népszámlálási folyamatot. 2015 augusztusában 46 szervezet hívta fel a közvélemény figyelmét az ügyre, de sem a kormány, sem pedig a hatalmon lévő pártok nem reagáltak. Helyette, a kormánypárti média újult erővel folytatta a polgári társadalommal szembeni gyűlölködő, lejárató kampányát.

A Világbank információi szerint az elmúlt évtizedben már több mint 600 000 ember hagyta el az otthonát. Viszonyításképpen, ez Macedónia teljes lakosságának körülbelül a negyede. Függetlenül a szám pontosságától, vitathatatlan, hogy szinte minden macedónnak van barátja, unokatestvére vagy korábbi szeretője, aki külföldön él.

A „diaszpóra megsértésére és megalázására irányuló próbálkozás”

Macedóniában nem dúl háború, mégis nehéz idők járnak a kelet-európai országra. A munkanélküliség valahol 25 és 30 százalék közt van, a fiatalok munkanélkülisége pedig már megközelíti az 50 százalékot is. A havi átlagkereset 350 euró (kb. 108 ezer forint), de több mint a munkavállalók fele nem kap többet 200 eurónál. Európai viszonylatban Macedónia listavezető a szegénység és a munkanélküliség terén.

De nem csak a nyomorúságos gazdaság az oka annak, hogy az emberek elhagyják az országot. Néhány jelentés arról számol be, hogy a mindennapi élet annyira átpolitizált, és a kormánypártok (VMRO-DPMNE és DUI) által olyannyira dominált, hogy a politikai hovatartozás már döntő lehet egy állásinterjún. Egy fiatal blogger számolt be arról, hogy csatlakoznia kellet a VMRO-DPMNE-hez, hogy munkát tudjon találni.

Miközben a kormánykoalíció nyilvánosan figyelmen kívül hagyja az „exodus” ügyét, propagandájának bizonyos részei mégis racionalizálni próbálják azt. Például, a kormány egyik legprominensebb híve, Tánya Karamiseva-Jovanovszka (aki egy személyben egyetemi jogprofesszor, a média jogi szakembere, újságíró, az Európai Tanács tanácsadó testületének képviselője és hivatalnoka is) egyik cikke nem is a gazdaságot tartja a kivándorlás elsődleges okának, hanem „a lelki üresség érzését, a személyes hiányosságok okozta frusztráltságot, és a családon beüli szeretet hiányát.”

Sok érintett ezt sértésként értelmezte, és a szerző vezetékneve, a #Каракамишева hashtag alatt kommentálták az ügyet. Az egyesült államokbeli United Macedonian Diaspora (Egyesült Macedón Diaszpóra) elítélte Karamiseva megjegyzéseit, és azt a „diaszpóra ellen irányuló sértésként és megszégyenítési kísérletként” értelmezték.

Citizens leaving the shoes of their loved ones in front of the Government in Skopje. Photo by Vancho Dzhambaski (CC BC-NC-SA )

Tüntetők hagyják szeretteik cipőit a szkopjei kormányhivatal épülete előtt. Fénykép: Vancho Dzhambaski (CC BC-NC-SA )

„Jobbat érdemlünk”

A fentiek indokolják a különböző civil szervezetek 2016. február 13-i tüntetését, ahol aktivisták a „Mi jobbat érdemlünk” kulcsmondattal szólították fel a lakosságot, hogy vigyék a kivándorolt ismerőseik hátrahagyott cipőit az kormány székhelye elé.

Jelen cikk egyik szerzője, Vaszko Lazarevszki maga is szervező volt. Ő személyes megjegyzést is fűzött az eseményhez:

Esett az eső, ezért csak néhány tucat részvevőre számítottunk, de az emberek csak jöttek és jöttek, cipőkkel a kezeikben, amit sorban az aszfaltra raktak. Rövid időn belül az utcát tulajdonosuk által hátrahagyott cipők borították. Szomorú jelenet volt. Rövid időnk van arra, hogy javítsunk a dolgokon, hogy itthon tartsuk a fiataljainkat. Hogy megértessük mindenkivel: mi jobbat érdemlünk.

A szervezők egy Cervantes idézettel osztottak meg a tüntetésről egy felvételt: „Hazám, úgy szeretlek, mint egy régi cipőt”

A tüntetésnek humanitárius oldala is volt. Szárítás és szortírozás után az összegyűjtött cipőket azoknak a menekülteknek adják, akik Macedónián áthaladva próbálják elérni a viszonylagos biztonságot jelentő Nyugat-Európát. Ebben a munkában a Legis civil szervezet segédkezik.

Indítsd el a beszélgetést!

Szerzők, kérünk, hogy bejelentkezés »

Szabályok

  • A hozzászólásokat moderáljuk. Ne küldd el a hozzászólásodat egynél többször, mert azt hiheti a gép, hogy spam.
  • Tiszteld a többi kommentelőt. A gyűlöletbeszédet, obszcenitást és személyes sértéseket tartalmazó hozzászólásokat nem publikáljuk.