Látod ott fenn azt a sok nyelvet? A Global Voices történeteit ezekre a nyelvekre fordítjuk le, hogy mások számára is elérhetővé tegyük a civil média híreit a világon.

A világnak szüksége van Tunéziára

 Peace protest in Tunis during the revolution in 2011 - CC-BY-20

Béketüntetések Tunéziában a 2011-es forradalom idején – CC-BY-20

Guy Sitbon egy francia, olasz és tunéziai felmenőkkel rendelkező, veterán észak-afrikai és közel-keleti újságíró, aki olyan francia lapoknak írt, mint a Le Monde, a Le Nouvel Observateur és a Marianne. A Leaders című tunéziai honlapon ezzel a cikkel köszöntötte a Nobel békedíjat elnyert Tunéziai Nemzeti Párbeszéd Kvartettet (Quartet of Tunisian National Dialogue). Az engedélyével újraközöljük írását itt is mint a francia ajkúak reakciójának egy példáját a szervezet Nobel-díjára.

Guy Sitbon

Guy Sitbon

„Párizs, 11:05. A telefonom bejövő üzenetet jelzett. Mindjárt ránézek. Két perccel később egy második üzenet is jött, egy harmadik, egy negyedik. Mégis mi a jó ég történik? Idegesen elővettem a telefonomat a dzsekim zsebéből, és elolvastam. A barátom, Laura írt Rómából: „Evviva la Tunisie!” (Éljen Tunézia!). Az unokám az irodájából: „Gondoltad volna? Ez igazán fantasztikus.” Nicole Madridból: „Éljen Radès!” (Radès kikötővárosában nőtt fel). John San Franciscóból: „Gratulálok. Tényleg megérdemeltétek.” Boris Moszkvából: „Molodets, Slava Tunis” (Bravó, éljen Tunézia!). A szomszédom, Annie: „Most folyton a te Tunéziáddal fogsz zargatni minket.”

Kimentem az utcára. A szomszédom, a kebabos Ahmed, és Samuel, a cipőboltos, akik mindketten tunéziaiak, megemelték a poharukat a szemben lévő bárban. Minden világossá vált, mikor vetettem egy pillantást a Google Newsra: megkaptam a Nobel-díjat. Vagyis majdnem. Ez ugyanis minden tunéziai elismerése. Látom magam előtt az ünneplést Párizs másik oldalán Belleville-ben, Barbès-ban és a 17. kerületi éttermekben.

Én a magam részéről nem lepődtem meg. Ha nem Tunézia, ki más kaphatta volna meg a díjat? Obama? Putyin? Assad? Le Pen? A mi egünk alatt folyik a vér a jelen háborúiban — neml máshol. Ebben az Isten háta mögötti “arab-iszlám világban”, ami véres raguba süppedt.

Válaszúton boldogság és kárhozat között a világtérképeken alig látszó kis kavicsként, de Tunézia a miénk. Nem a legpompásabb, nem is a legzseniálisabb, de talán a legkedvesebb. Olaj és fegyverek nélkül, arról álmodva, hogy szomorúság helyett mosolyogva élhesse az életét. Szeretetben a méreg helyett. Gyűlölve a gyűlöletet.

Congrès du dialogue national le 16 octobre 2012 CC-BY-20

Valahol az Északi sarkkör közelében egy maréknyi idősödő skandináv egyetlen dologra tette fel az életét: a bolygó ökleit és lőfegyvereit figyelik éles szemekkel. Ki nem tud viselkedni, vagy ki az, aki jól viselkedik. Ki hisz az igazságban, vagy kinek eltorzult a hite.  Ki békít gyilkolás helyett. Senki és semmi nem kerüli el vizslató tekintetüket. Egy teljes évig vizsgáltákaz emberiséget, hogy aztán kiválasszanak valakit. Téged. Minket. Engem. Tudtam, hogy szükségem van Tunéziára. De van itt valami, amit Oslo árult el nekem: a világnak is szüksége van Tunéziára.

A Kvartett méltó a hazájához. Osloban hozhattak volna a szokásoknak megfelelő döntést, és díjazhatták volna Bedzsi Kaid esz-Szebszit és Rasid Gannúsit, amiért megakadályozták a várható szerencsétlenséget a tűz és a víz egyesítésével. De Oslónak fájó emlékei vannak a Kissingerhez és Le Duc Thohoz (1973), valamint Arafathoz, Rabinhoz és Pereshez hasonló hősies figurák kitüntetéséről (1994). Még Merkelt is mellőzték. A Nobel Bizottságnak akár az egész tunéziai népre is eshetett volna a választása. Damaszkuszban vagy Szúszában nem érdemesek rá. A Kvartetten kívül egész Tunézia történelmét megtisztelték. A történelem örökkön örökké mindannyiunk kezében marad majd.

Ma reggel Moncef barátom elmagyarázta a takarítónőjének, hogy mi is az a Nobel-díj. A hosszúra nyúlt beszéd végén Salha megkérdezte a főnökétől: mitől lesz más nekem? Salha egyetlen kérdésével mindent elmondott.

Mostantól minden szót, minden tettet annak a kérdésnek kell megelőznie: amit tenni készülök, amit mondani akarok, az vajon méltó egy Nobel béke-díjra? Igen, jól hallottad, béke.

Indítsd el a beszélgetést!

Szerzők, kérünk, hogy bejelentkezés »

Szabályok

  • A hozzászólásokat moderáljuk. Ne küldd el a hozzászólásodat egynél többször, mert azt hiheti a gép, hogy spam.
  • Tiszteld a többi kommentelőt. A gyűlöletbeszédet, obszcenitást és személyes sértéseket tartalmazó hozzászólásokat nem publikáljuk.