Látod ott fenn azt a sok nyelvet? A Global Voices történeteit ezekre a nyelvekre fordítjuk le, hogy mások számára is elérhetővé tegyük a civil média híreit a világon.

Amikor az orosz hajléktalanok beszélni kezdenek

Anastasia Ryabtseva. Photo: Vkontakte

Anasztázia Ryabtseva. Forrás: Vkontakte

Amikor Anasztázia Ryabtseva először fogott bele abba, hogy interjúkat készítsen a szentpétervári hajléktalanokkal, sokan nem voltak hajlandók beszélni vele. Újságíróként megijesztette az embereket, azonnal gyanakodtak, mert kiszemelte őket egy riporter. Azonban ez megváltozott, amikor a Nochlezhka hajléktalan menhely önkénteseként kezdett bemutatkozni, ahol az elmúlt két évben segédkezett.

Ryabtseva interjúalanyai szentpétervári hajléktalanok, és hajléktalan menhelyek önkénteseitől is gyűjt történeteket. A Nochlezhka menhelyen végzett munkája mellett alkalmanként az „Éjszakai buszon” is kisegít, ami egy guruló étkezde a város nincstelenjei számára.

„Az első dolog, amire rájövünk, hogy nincs okunk panaszra, mert azoknak az embereknek sokkal nehezebb a dolga, akik ételért jönnek hozzánk” mondta Ryabtseva a RuNet Echónak. „A második dolog, hogy cserébe rengeteg hálát kapunk. Fantasztikus érzés egy este alatt tucatnyi őszinte köszönetet hallani.”

Ryabtseva vezeti az „It’s Their Own Fault, azaz „Az ő hibájuk” weblapot, ahol megosztja azokat a történeteket, amelyeket a hajléktalanoktól és az önkéntesektől hallott. Két év alatt nagyjából 40 ilyen történetet gyűjtött. A projekt neve a legtöbb ember hajléktalanokkal kapcsolatos elutasító attitűdjére utal.

Ryabtseva szerint ha jótékonyságról van szó, akkor a nyilvánosság hajlamosabb gyerekeknek és időseknek segíteni. „A hajléktalanok – a függőkkel és a mentális betegségekben szenvedőkkel egyetemben – azok közé tartoznak, akiknek az emberek a legkevésbé segítenek” jegyzi meg, hozzátéve, hogy inkább rúgnak bele valakibe az utcán, mint hogy bármiben segítsenek neki. Sok történetben, amelyet Ryabtseva gyűjtött, pontosan ez történt az emberekkel: egy férfi az utcán feküdt, szenvedett, és egy elhaladó hirtelen belerúgott.

Mielőtt szeptemberben elindította volna a saját online projektjét, Ryabtseva a „Takie Dela” (Így megy ez) weblapon tett közzé néhány történetet.

Voltak olyan tervek is, hogy Ryabtseva interjúi megjelennek majd az orosz Esquire magazin nyomtatott változatában. Ezek a történetek a magazin híres „Rules of Life” rovatába kerültek volna.

De ez nem jött össze. Ksenia Sokolova, aki augusztusban átvette a magazin vezetését (miközben próbált bekerülni a parlamentbe is), nem mutatott érdeklődést Ryabtseva munkájának közlése iránt. Még az e-mailjeire sem válaszolt.

Anastasia Ryabtseva. Photo: Vkontakte

Anastasia Ryabtseva. Forrás: Vkontakte

Bár bonyolult volt a munkához illő csatorna megtalálása, Ryabtseva elmondja, hogy a rendkívüli idegességét is le kellett győznie néhány interjúalanya esetében. Például az első interjúja egy Szergej nevű emberrel volt, akit a családja utcára tett. A találkozó után Ryabtseva rájött, hogy tudat alatt olcsóbb ruhákat vett fel, mint általában, valószínűleg azért, hogy jobban beilleszkedjen.

Egy másik interjút egy Dmitrij nevű férfival, egy hajléktalan építésszel, aki nem akarta, hogy lefényképezzék, Ryabtseva „rendkívül fontosnak” nevez a projektje szempontjából. Azt mondja, ha meglátjuk Dmitrijt az utcán, nem gondolnánk arra, hogy hajléktalan. „Ő az egyik legképzettebb ember, akivel valaha találkoztam” mondja Ryabtseva. „Úgy éreztem magam, mint egy diák a professzor mellett, miközben az Ótestamentumból idézett és elmesélte az életfilozófiáját.” Dmitrij később belépett egy kolostorba.

Ryabtseva nagyon szerencsésnek érzi magát, hogy lehetősége volt ennyi történetet összegyűjteni. „Sokat tanultam a világról – például azt, hogy bármelyik pillanatban minden megváltozhat. Az emberek felé mutatott közönyünk leküzdése megváltoztathatja valakinek az életét” – mondta a RuNet Echónak.

Sok ember, akivel Ryabtseva interjút készített, őszinte háláját fejezte ki az önkénteseknek, akik a szentpétervári menhelyeken dolgoznak. Andrej Almasov, egy 46 éves volt tolvaj azt mondta neki, hogy megújult az emberekbe vetett hite:

Я даже в голове знать не знал и не мог себе представить, что такие как мы, оказывается, кому-то нужны. Что это их профессия. Я не хочу громких слов говорить, но я здесь в людей поверил.

Fogalmam sem volt, és el sem tudtam képzelni, hogy bárki törődne az olyan emberekkel, mint mi – hogy ez valakinek a munkája. Nem akarok mesterkéltnek hangzani, de ekkor kezdtem hinni az emberekben.

Még mindig van néhány publikálatlan történet Ryabtseva aktáiban. Van egy férfi, aki korábban az utcán élt, de most újra van otthona. „Most azt mondja (a hajléktalanokról), hogy az egész az ő hibájuk” – mondta Ryabtseva a RuNet Echónak. „Erős embernek látja magát, és azt mondja, hogy aki nem tudja megoldani a saját szerencsétlenségét, az gyenge. Ez valószínűleg segít neki elfelejteni a saját problémáit.”

Ryabtseva szerint a hajléktalanokkal szembeni attitűd Szentpéterváron lassan javul, és a változás egyik okának a növekvő médiafigyelmet tartja. A Nochlezhka menhely a jelentések szerint egyre több önkéntest vonz, és a létesítmény jelentős adományokat is kapott.

„A projekt célja,” – mondja Ryabtseva – „hogy áttörje a sztereotípiákat, hogy még több ember álljon meg, és vegye észre az embert, amikor a múltban csak elmentek volna egy »csöves« mellett.”

Indítsd el a beszélgetést!

Szerzők, kérünk, hogy bejelentkezés »

Szabályok

  • A hozzászólásokat moderáljuk. Ne küldd el a hozzászólásodat egynél többször, mert azt hiheti a gép, hogy spam.
  • Tiszteld a többi kommentelőt. A gyűlöletbeszédet, obszcenitást és személyes sértéseket tartalmazó hozzászólásokat nem publikáljuk.