Kolumbia a múlt héten értesült a 35 éves Rosa Elvira Cely esetéről [es], akire május 24-ére virradóra találtak rá Bogotában, a Nemzeti Park egy elhagyatott részén. A nő kétszer hívta a 123-as segélyhívó számot, a hatóságoknak a közeli patak hangja segített megtalálni a helyszínt. Amikor rátaláltak, eszméletlen volt, reszketett, arcán horzsolások voltak, a hátán szúrt seb. „Karóba húzták” – valószínűsíthetően egy faággal. Május 28-án hétfőn halt meg hashártyagyulladásban egy bogotái belvárosi kórházban.
A történetet először Kolumbia legnagyobb bulvárlapja közölte [es] május 29-én, majd lassan más médiumok is beszámoltak az esetről. Cely utcai árusként dolgozott a Katonai Kórház előtt, volt egy 11 éves lánya, éppen középiskolai tanulmányait fejezte be, pszichológus akart lenni.
A brutális nemi erőszak és gyilkosság egy új tiltakozó hullámot indított el a közösségi médiában: olyan hashtagek születtek mint #RosaElviraCely vagy #NiUnaMás („Többet nem”), és sok twitterező csatlakozott a demonstrációhoz, hogy kifejezze felháborodottságát. Szintén éles vita [es] alakult ki arról, hogy halálbüntetés vagy életfogytig tartó börtön járjon-e a nemi erőszakot elkövetőknek.
Az esetet június 3-án vasárnap reggel demonstráció [en] követte. A Nemzeti Parkban több száz ember gyűlt össze, hogy igazságot követeljen. A gyülekezés helyi idő szerint 10 órakor kezdődött, Celyre és sok más erőszakot elszenvedett nőre (például a Ciudad Juárezben, Mexikóban meggyilkolt asszonyra) való megemlékezéssel. 45 perccel később átsétáltak arra a helyre, ahol Celyt megtalálták, imádkoztak, kiabáltak, énekeltek. Egy zokogó férfi bocsánatot kért férfitársai nevében a gyilkosságért.
A fotókat a cikk szerzője készítette és Creative Commons licenc alapján osztotta meg őket [a teljes album a Flickr-en].
Még több kép: Mike's Bogotá Blog, Soy Periodista, Flickr találatok, lncognito's Flickr (Calitól).
A bloggerek közül Gloria Ortega Pérez jelentett meg egy posztot [es] képekkel a demonstrációról. Pérez figyelemmel kíséri a hasonló, Kolumbiában történt, nők ellen elkövetett erőszakkal kapcsolatos eseteket. Erről az esetről a követlezőt írta:
Rosa Elvira no murió en vano. Se cercioró, antes de perder la conciencia, de exponer a su asesino, al sistema de “reacción inmediata” que jamás reaccionó, al aparato de salud indecente que estratifica la vida, a la justicia que le garantizó a su asesino la impunidad. Nos expuso a todos como sociedad. A todos, dueños orgullosos de una Constitución magnífica, que solo existe en el papel, pero cuyos fundamentos no son los estándares con los que se legisla, ni los que guían nuestras aspiraciones como sociedad.
Gloria „több igazságot, kevesebb főcímet” követel, azt írja „elege van a háborúból, a gyermekek ellen elkövetett erőszakból, a problémákra adott válaszokból, pontosabban a még több fegyverből, lövedékből, az egymásra lövöldöző emberekből, akik nem különböznek egymástól, csak a nézeteik különbözőek.”
Ugyanakkor Iván Andrade szerint ez az eset is csak egy újabb megnyilvánulása Kolumbia problémáinak [es]:
Los infinitos errores de Colombia unidos para recordarnos que el espanto es nuestra realidad, que es difícil luchar contra seres deleznables y viles como el asesino de Rosa Elvira porque el sistema los deja medrar y actuar a sus anchas. Y entonces solo nos queda la rabia.
Végül Justellie22 kiemelte [es] a közösségi média szerepét, mely nem engedte Rosa Elvirát elfeledni, és „ellopott” hangjának szócsöve lett.
Június elsején pénteken a rendőrség elfogta a 44 éves Javier Velasco Valenzuelát, a bűncselekmény első számú gyanúsítottját, aki Cely osztálytársa volt és büntetett előéletű [es] (többek között elítélték gyilkosságért és mostohalányai molesztálásáért). A második számú gyanúsított, Mauricio Rojas Ariza saját maga jelentkezett a rendőrségen június 3-án vasárnap.