Mi a közelgő mexikói választások tétje?

Mexikó nemzeti lobogója, a gyász jeleként félárbócra eresztve. Mexikóváros főtere. Fotó: a szerző, engedéllyel felhasználva.

A cikk egy, a közelgő mexikói választásokat bemutató, négyrészes cikksorozat első része.

2018. július 1-jén a mexikóiak az ország történelmének talán egyik legfontosabb választása alkalmából fognak az urnákhoz járulni. Azonban mind a hazai, mind a nemzetközi figyelem inkább az elnöki pozícióra összpontosul.

A lenti ábra mutatja a választásokon megszerezhető több, mint 3 220 mandátum eloszlását mutatja. Szövetségi szinten 629-et osztanak ki, melyből 500-at képviselők (sárgával jelzett), 128-at szenátorok (sötétkék) kapnak, egyet pedig az elnök.

Elecciones 2018 México

Az adatok a www.ine.mxről származnak. Az ábrát J. Tadeo készítette a Global Voices számára.

Tökéletes diktatúra, hatalomváltás és egy fegyveres konfliktus

Az Intézményes Forradalmi Párt (PRI) elnökei több, mint hetven évig gyakorolták a hatalmat Mexikóban, amit Mario Vargas Llosa perui író tökéletes diktatúrának nevezett. A kétezres években azonban a mexikóiak maguk mögött hagyták az egypártrendszert, melyet a Nemzeti Akció Párt (PAN) és Vicente Fox megválasztása követett. Hat évvel később Felipe Calderón lett az elnök, szintén a Nemzeti Akció Párt képviseletében.

Calderón kormányzásáról sokaknak a szervezett bűnözés ellen hirdetett háború jut eszébe, mellyel kezdetét vette a fegyveres csoportok, a rendőrség és a mexikói fegyveres erők közti konfliktus. Jacobo Dayán 2017-ben a következőt írta az Aristegui Noticias nevű portálon:

Desde el inicio de la presencia militar a gran escala para combatir al crimen organizado, el entonces presidente Felipe Calderón lo llamó guerra. En efecto, al parecer estaba en lo correcto, no se trata de una lucha contra el crimen sino un conflicto armado interno.

A szervezett bűnözés elleni küzdelem miatt jelentősen megnövekedett katonai jelenlétet az akkori elnök, Felipe Calderón háborúként definiálta. Láthatólag igaza volt, hiszen ez nem bűnözés elleni küzdelem, hanem egy belső fegyveres konfliktus.

Egy korrupcióról és emberi jogsértésekről elhíresült elnökség

2012-ben az Intézményes Forradalmi Párt került ismét kormányra, Enrique Peña Nietoval az elnöki székben. Peña Nieto úgy döntött, folytatja a háborút, amit elődje indított, így ciklusa alatt folytatódtak a véres események. Ezeknek egyike volt 43 Ayotzinapai diák elhurcolása majd kivégzése, amely miatt eddig senkit nem ítéltek el.

Az Amnesty International mexikói igazgatója a SinEmbargo hírportálnak a következőt nyilatkozta az Ayotzinapa-ügy kapcsán:

A tres años, seguimos buscando a nuestros desaparecidos entre los escombros de instituciones corruptas y el crimen del olvido, en donde la voluntad política real de las autoridades nunca se ha hecho presente (…) la mentira histórica de este caso marcará el sexenio de Peña Nieto (2012-2018), pero nosotros en solidaridad con sus padres y madres los seguiremos contando, los seguiremos buscando, luchando para que salga a la luz la verdad y se tenga acceso a la justicia.

3 éve keressük az eltűnt diákokat korrupt intézmények és a felejtés bűne ellenére, miközben a hatóságok valódi politikai akarata sohasem volt jelen (…) Peña Nieto (2012-2018) elnökségéről mindenkinek ez az égbekiáltó hazugság fog eszébe jutni, azonban szolidaritást vállalva a diákok szüleivel, mi továbbra is beszélni fogunk róluk, keresni fogjuk őket, és küzdünk majd azért, hogy az igazság napvilágot láthasson, és igazságot szolgáltassanak.

Enrique Peña Nietot és kabinetét már számos korrupciós üggyel meggyanúsította a közbeszéd és civil szervezetek, melyeket nagy részét büntetés nélkül megúszták. Erre jó példa az Oderbrecht-botrány, amely kapcsán számos latin-amerikai politikusnak magyarázkodnia kellett, és néhány esetben büntetőeljárás alá is kerültek. Azonban Mexikóban a botránynak nem voltak jogi következményei, pusztán egy ködös nyomozás követte.

Peña Nieto ciklusa alatt több vitatott alkotmánymódosítást is végrehajtottak, különösen az oktatás, az energiapolitika és a közadatok átláthatósága területén.

Most először választhat Mexikó több elnökjelölt közül

A szokásos jelöltek mellett az állampolgároknak most lehetőségük lesz független jelöltekre szavazniuk, akiket hivatalosan nem támogat egy politikai párt sem.

A jelöltek egy olyan országban próbálnak támogatásra szert tenni, ahol a médiaszabadság gyenge lábakon áll, 200 000 ember vesztette életét az utóbbi 12 év erőszakos eseményei közepette, számos embert elhurcoltak, és több százezer ember kényszerült lakóhelye elhagyására. Olyan emberek bizalmát kell megnyerniük, akik fegyveres konfliktus borzalmaitól szenvednek, illetve a korrupciós ügyek és a hatalmat gyakorlók büntetlensége miatt frusztráltak.

Mindeközben a mexikói választásoknak regionális szintű visszhangja is van, mind északon, mind délen. A régióban olyan választások zajlanak épp, melyek jelentős politikai változásokat hoznak mind bal- és jobboldalon, a hagyományos pártoktól kezdve az újakig, vagy esetlegesen a szokásos rendszer keretén belül, de alacsony legitimitású politikával.

A cikksorozat következő részében majd részletesen bemutatjuk a jelölteket: Ricardo Anaya, José A. Meade, Andrés M. López, Jaime Rodríguez El Bronco és Margarita Zavala, aki a volt elnöknek, Calderónnak a felesége.

Emellett szó lesz még a választói preferenciákról és sok minden másról.

Indítsd el a beszélgetést!

Szerzők, kérünk, hogy bejelentkezés »

Szabályok

  • A hozzászólásokat moderáljuk. Ne küldd el a hozzászólásodat egynél többször, mert azt hiheti a gép, hogy spam.
  • Tiszteld a többi kommentelőt. A gyűlöletbeszédet, obszcenitást és személyes sértéseket tartalmazó hozzászólásokat nem publikáljuk.