Látod ott fenn azt a sok nyelvet? A Global Voices történeteit ezekre a nyelvekre fordítjuk le, hogy mások számára is elérhetővé tegyük a civil média híreit a világon.

Női túlélők beszélnek őszintén az 1965-ös indonéziai tömeggyilkosságokról

Vena Taka. Her brother and father were arrested in 1966. "I didn’t know that my dad and younger brother had been detained, where they had been killed. Even where they had been buried, I didn’t know." Photo from Asia Justice and Rights

Vena Taka. Testvérét és édesapját 1966-ban tartóztatták le. “Nem tudtam, hogy apámat és öcsémet letartóztatták, sem azt, hol ölték meg őket. Azt sem tudtam, hol temették el őket.” Fotó: Ázsia Igazságosság és Jogok.

Az Ázsia Igazságosság és Jogok (Asia Justice and Rights) csoport interjúsorozatot készített 26 nővel, akik túlélték a tömeggyilkosságokat és az erőszaknak más formáit az antikommunista tisztogatás során Indonéziában, amit a hadsereg hajtott végre 1965-ben.

Ötven év telt el azóta, hogy a hadsereg letartóztatott több százezer kommunistát és azok vélt szimpatizánsait egy kampány keretében, hogy megmentsék az országot a kommunista veszedelemtől. A becslések szerint félmillió embert öltek meg az antikommunista hisztéria során, és még ennél is több indonéziai élt át “kínzást, erőszakos eltűnéseket, nemi erőszakot, szexuális rabszolgaságot és egyéb szexuális erőszakot, rabszolgaságot, önkényes letartóztatásokat és fogvatartásokat, erőszakos kitelepítést és kényszermunkát” 1965 után. A hadsereg állítása szerint csak megtorlást hajtottak végre, azzal vádolva a kommunistákat, hogy először ők támadtak rá a kormány erőire.

Ebben az időszakban került hatalomra Suharto tábornok és egészen 1998-ig maradt Indonézia vezetője, amikor egy népfelkelés  következtében kénytelen volt lemondani. Amíg hatalmon volt, Suharto nem engedte, hogy a média, az akadémia vagy a nyilvánosság vitassa vagy vizsgálja, mi történt valójában 1965-ben. Csak a megbuktatása után osztották meg az áldozatok és a tanúk a történeteiket.

2012-ben Indonézia Nemzeti Bizottsága az Emberi Jogokért kijelentette, hogy a hadsereg súlyosan megsértette az emberi jogokat 1965-ben.

Tavaly augusztusban Jokowi elnök egy megbékélési bizottság kialakítását javasolta és azt, hogy foglalkozzanak az 1965-ös mészárlás megoldatlan kérdéseivel. Suhato örökségének fennmaradását jelzi azonban, hogy Indonézia legnagyobb politikai pártjai és a hadsereg is elutasította Jokowi javaslatát.

Ebben a hónapban a kormány nyomására lefújtak egy irodalmi fesztivált, amelynek célja az volt, hogy az 1965-ös esemény történeteit ossza meg.

Bár a kormány tétovázik visszatekinteni és megfontolni az 1965-ös mészárlás tanulságait, sok ember és csoport már felkészült arra Indonéziában, hogy mélyebbre ásson a múltban, és igazságot keressen az erőszak és más emberiségellenes bűnök áldozatainak nevében.

Novemberben egy nemzetközi emberjogi bírói fórumot állítanak fel Hágában, hogy megvizsgálják a kormány felelősségét az 1965-ös tömeggyilkosságok kapcsán.

Eközben az Ázsia Igazságosság és Jogok által elvégzett kutatás felkavaróan ismertet meg velünk olyan átlagembereket, akik évtizedekig szenvedtek a Suharto rezsim gyakorolta erőszaktól és diszkriminációtól. Sok női túlélő politikai foglyok és kommunista-szimpatizáns gyanúsítottak feleségei vagy lányai. Történetük emlékeztet minket arra, hogy az igazságért és az igazságosságért való küzdelem továbbra is alapvető, de beteljesületlen politikai igény marad Indonéziában.

Frangkina Boboy. Her father was suspected of being involved with the Communist Party, and was arrested and detained in 1965. "My father had land in Lasiana—a house and rice fields—but because he was accused of being a communist, his family took it. We had nothing, and had to squat on land that was actually owned by my parents." Photo from Asia Justice and Rights

Frangkina Boboy. Az apját azzal gyanúsították, hogy kapcsolatban volt a Kommunista Párttal, letartóztatták és fogva tartották 1965-ben. “Az apámnak volt egy földje Lasianában — egy háza és rizsföldjei — de mivel megvádolták azzal, hogy kommunista, a családja elvette. Semmink sem volt, és robotolnunk kellett a földön, ami valójában a szüleinké volt.” Fotó: Ázsia Igazságosság és Jogok.

Migelina A. Markus, detained in 1965 along with both of her parents and her siblings. "The ‘65 tragedy made us lose our parents, my older brother, and there were a lot of disappearances without any trial or evidence [showing] they had betrayed the state or nation. I want to testify so that people know the truth about the events we experienced." Photo from Asia Justice and Rights

Migelina A. Markust 1965-ben tartóztatták le a szüleivel és a testvéreivel együtt. “A '65-ös tragédiában elvesztettük a szüleinket, a bátyánkat, és sokan mások is eltűntek tárgyalás vagy akár annak bizonyítéka nélkül, hogy elárulták volna az államot vagy a nemzetet. Szeretnék tanúskodni azért, hogy az emberek tudják az igazat azokról az eseményekről, amelyeket mi megtapasztaltunk.” Fotó: Ázsia Igazságosság és Jogok.

Lasinem's husband was arrested and tortured in 1969, and eventually sent to Buru Island. "[My husband] was picked up by soldiers, his own friends, and taken to the village office (Kelurahan). He was beaten, sat upright in a chair and beaten. His back was trampled on until he was wounded all over. At first I was confused and scared, terrified, and I realized I had lost my protector, and my source of financial support. What about my young children? They need to eat!…I’m still wounded because I remember things that happened in the past… There is still a wound in my heart." Photo from Asia Justice and Rights

Lasinem férjét 1969-ben tartóztatták le és kínozták meg, és végül a Buru szigetre küldték. “[A férjemet] katonák gyűjtötték be, a saját barátai, és vitték a falu hivatalába (Kelurahan). Megverték, felültették a széken és újra megverték. Addig rugdosták a hátát, amíg tele nem lett sebekkel. Először össze voltam zavarodva, megijedtem, rettegtem, és rájöttem, hogy elvesztettem a védelmezőmet, a pénzügyi támogatómat. Mi lesz a kisgyerekeimmel? Enniük kellett!… Még mindig sebesült vagyok, mert emlékszem a múltban történtekre… A szívem még mindig sebes.” Fotó: Ázsia Igazságosság és Jogok.

Kadmiyati was studying at a teacher’s college in Yogyakarta in 1965 when she was arrested. "When will there be justice? Who is sadistic and cruel? The communists? Or the perpetrators of the killings? Find out the truth." Photo from Asia Justice and Rights

Kadmiyati a yogyakartai tanárképzőbe járt 1965-ben, amikor letartóztatták. “Mikor lesz igazság? Ki volt ennyire szadista és kegyetlen? A kommunisták? Vagy a gyilkosságok előkészítői? Ki kell derítenünk az igazat.” Fotó: Ázsia Igazságosság és Jogok.

Hartiti. Arrested in 1966, one of her children passed away from an illness while she was detained. "My first child was old enough to understand her mother’s suffering. She thought about it until she died. She also often heard news about me. She died because she heard people saying things  that hurt her." Photo from Asia Justice and Rights

Hartiti. 1966-ban tartóztatták le, és az egyik gyermeke betegségben elhunyt, miközben fogva tartották. “Az első gyermekem elég idős volt, hogy megértse, az édesanyja szenved. Addig gondolkodott ezen, hogy a végén belehalt. Sokszor hallott híreket is rólam. Azért halt meg, mert az emberek olyanokat mondtak neki, amik fájdalmat okoztak.” Fotó: Ázsia Igazságosság és Jogok.

Oni Ponirah. She was 17 when she was arrested in 1965. "I was told I was only being taken in for questioning. It turns out I was held for 14 years. From 1965 until end of December 1979… We never got justice. I hope the government will apologize to the victims." Photo from Asia Justice and Rights.

Oni Ponirah. 17 éves volt, amikor 1965-ben letartóztatták. “Azt mondták, csak kihallgatásra visznek be. 14 év lett belőle. 1965-től 1979 december végéig… Sohasem szolgáltattak igazságot. Remélem, a kormány bocsánatot fog kérni az áldozatoktól.” Fotó: Ázsia Igazságosság és Jogok.

A fényképeket az Ázsia Igazságosság és Jogoktól kaptuk, engedéllyel lettek újra felhasználva.

Indítsd el a beszélgetést!

Szerzők, kérünk, hogy bejelentkezés »

Szabályok

  • A hozzászólásokat moderáljuk. Ne küldd el a hozzászólásodat egynél többször, mert azt hiheti a gép, hogy spam.
  • Tiszteld a többi kommentelőt. A gyűlöletbeszédet, obszcenitást és személyes sértéseket tartalmazó hozzászólásokat nem publikáljuk.