A következő cikk az EurasiaNet.org engedélyével megjelentetett patnerbejegyzés.
Még a kirívó rongyrázásra már immúnis oroszoknak is elállt a lélegzetük egy pazar moszkvai esküvő láttán.
A közép-ázsiai politika belső működésének megfigyelőit azonban bizonyára jobban érdekli az örömapa kiléte és háttere, akiről csak kevés információ nyilvános.
De először beszéljünk az esküvőről. Madina Sorikova mindenütt irigykedést váltott ki hosszan áramló, 600 000 dolláros menyasszonyi ruhájával, amelyet a brit Ralph & Russo divatház tervezett. A life.ru internetes bulvárújság arról számolt be, hogy a ruha több réteg tüllből készült, fémhatású cérnás hímzés, ezüstberakás, több ezer gyöngy és Swarovski-kristály díszítette.
Ahogy az ilyen eseményeknél szokás, több bérelhető orosz híresség is eljött, hogy szórakoztassa az egybegyűlteket.
A cehhet Sorikova apja, Ilhom Sorikov állta. A vagyona látszólag hotelekből származik – az övé az elit színvonalú Grand Hotel Üzbegisztán fővárosában, Taskentben és több hotel Moszkva környékén. A life.ru arról is beszámolt, hogy 65 %-os részesedése van a taskenti Demir bevásárló és szórakoztató komplexumban.
Arról is megjelentek találgatások, hogy dinasztikus és politikai dimenziója is lehet a frigynek.
Aziz Rusztamov, a ferghana.ru hudzsandi tudósítója nemrég arról számolt be, hogy Sorikov felajánlotta lánya kezét Savkat Mirzijojev üzbég ügyvezető elnök egyik rokonának. Nem teljesen nyilvánvaló, de lehet, hogy ezzel nemrég Moszkvában megtartott esküvőre utalt.
És ezzel még nincs vége Sorikov házasságszerzésének. Ahogy a life.ru megjegyzi, Sokirov 2010-ben összeházasította a fiát Rusztam Azimov Üzbég helyettes miniszterelnök lányával. Azimovval akkor sokan mint jövőbeni elnökkel számoltak és ma is fontos szerepet játszik az országban, Mirzijojev erőfölénye ellenére.
Rusztamov, a ferghana.ru cikkírója, egy másik friss esküvőre is utal, az észak-tádzsikisztáni Iszfarában, amelyet ismét csak Sokirov szervezett meg. Valószínű, hogy ez Madina Sokirova esküvőjének első állomása volt, a tehetős közép-ázsiaiak ugyanis gyakran tartanak előkelő menyegzőket különböző szakaszokban, több helyszínen.
Arra lehet következtetni, hogy az esküvőt Tádzsikisztán Sughd régiójában Október 16-án és 17-én vezető üzbég üzletemberek és értelmiségiek delegációjának meglepetésszerű látogatásaként álcázták. Sughd-i tisztviselők azt mondták a RFE/RL tádzsik adójának, a Radio Ozodi-nak, hogy az üzletemberek azért látogatták meg Hudzsandot és Isfarát, hogy „megismerhessék a környékbeli ipari vállalatok, cégek és kulturális intézményék tevékenységét”.
„A látogatás váratlan, de kellemes volt”, mondta Muzaffar Junuszov, a Sughd-i önkormányzat szóvivője a Radio Ozodinak.
Sokirov üzleti érdekeltségeinek nagy része Üzbegisztánban és Oroszországban van, azonban Tádzsikisztánban is vannak gyökerei, valószínűleg onnan is származik, noha az is nyilvánvaló, hogy már régóta Oroszországban telepedett le. Valójában Sokirovnak már gyűlt meg a baja a múltban a tádzsik hatóságokkal, ami megmagyarázhatja az Isfara-i esküvő leplezett természetét.
Érdekes adalékkal szolgál az orosz Novaja Gazeta újság, még 2002-ből. Noha sok időnek kellett még eltelnie, amíg a tádzsik elnök, Emonali Rahmon újraválasztása esedékes volt, már idejekorán lehetséges riválisok után kutakodott, írja az újság.
„Például itt van Ilhom Sokirov története, aki amúgy magas rangú tisztviselő az orosz kormányban (!). Azt vette a fejébe, hogy meg akarja látogatni a szüleit a történelmi hazájában” – írta az újság.
De amint megérkezett Tádzsikisztánba, a biztonsági szolgálatok elfogták és fogva tartották anélkül, hogy ügyvédhez fordulhatott volna.
„Miért választották őt? Csak azért, mert azt hitték, Sokirov azt tervezi, hogy részt vesz az elnökválasztáson, vagy valaki mást akar támogatni Rahmon helyett” – állítja az újság forrásmegjelölés nélkül.
A Novaja Gazeta azt is állítja, hogy Sokirov legalább öt hónapig vesztegelt Tádzsikisztánban, anélkül, hogy az orosz kormány egy szót is szólt volna.
Az elnök (Rahmon), azt mondják, nagyon büszke, hogy egy oroszt tart a tömlöcében. „Mindenki azt hiszi, hogy a Kreml bábjai vagyunk, de egy nagy orosz tisztviselő van a börtönünkben. És ők egyszerűen beletörődnek ebbe.” – írja a Novaja Gazeta, Rahmonnak vélt idézetet tulajdonítva.
Akárhogy is legyen, Sokirovot később szabadon bocsátották és nagy dolgokat ért el, de nehéz elképzelni, hogy nem neheztel az egykori fogva tartójára, ami csak még rendkívülibbé teszi az Isfara-i menyegzőt.
Akármilyen keveset is tudunk a tények és féligazságok hálójáról, sok mindenről lehet vadul találgatni. Egy elképesztően gazdag üzletember állítólagos kapcsolatokkal az orosz kormánnyal, közeli családi kötelékekkel Üzbegisztán legbefolyásosabb férfiaihoz, akinek némi elszámolnivalója van a tádzsik elnökkel? Mi lehetne ennél izgalmasabb?