Látod ott fenn azt a sok nyelvet? A Global Voices történeteit ezekre a nyelvekre fordítjuk le, hogy mások számára is elérhetővé tegyük a civil média híreit a világon.

A csecsenföldi üldöztetés és a Kadirov előtti idők egy transznemű nő elbeszélésében

Csecsenföld, valamint a környező föderációk és országok térképe. Szerző: Peter Fitzgerald. Creative commons.

Az OC Media interjút készített egy Groznijból származó transznemű nővel, aki a saját tapasztalatai mellett arról is beszélt, mi is történik az országban. Ez a cikk Aida Mirmaksumova posztjának egy változata, ami először az OC Media oldalán jelent meg.

A Kaukázusban élő queer embereket számos megpróbáltatás éri: diszkrimináció, fizikai és szexuális bántalmazás, zsarolás. Az utóbbi időben azonban az aktivisták elborzadtak a homoszexuális csecsen férfiak üldöztetésén. Az LGBTQ közösséget fenyegető veszély nem egyik napról a másikra jelent meg. Az OC Media beszélt egy Groznijból származó transznemű nővel, aki megosztotta a tapasztalatait és beszélt arról is, ami az országban történik.

A csecsenföldi melegek jogai néhány hónapja kerültek globális reflektorfénybe, miután meleg férfiak elrablásáról, megkínzásáról és meggyilkolásáról érkeztek beszámolók. A sztorit Elena Milasina, a Novaya Gazeta újságírója robbantotta, a nyilvánosság elé tárva, hogy a csecsen hatóságok összegyűjtötték a gyanújuk szerint queer férfiakat, hogy azután Argun titkos börtöneibe küldjék őket.

„Egy torzszülöttet hozott világra”

Sabrina (nem ez a valódi neve) egy Groznijban született és nevelkedett transznemű nő. Gyerekkora óta nőnek érezte magát. Ahogy elérte a felnőttkort, nyilvánvalóvá vált számára, hogy Csecsenföldön nincs biztonságban, ezért Moszkvába költözött. Miután egy csecsen csoport tudomást szerzett honfitársuk nemváltoztatásáról, Sabrina célkeresztbe került. Sabrina végül (mivel féltette az életét) az Egyesült Államokba költözött.

Sabrina: önkéntesként dolgoztam egy ember jogi szervezetnél. Egy alkalommal a tudomásomra jutott, hogy valakinek szüksége van a segítségemre – egy dagesztáni ismerősnek, egy transznemű nőnek. Gondjai akadtak, veszélyben volt. Azonnal befogadtam, mivel nem volt pénze. Miközben segíteni próbáltam neki, valaki, akit a barátomnak hittem, feltette az internetre az irataim másolatát a képemmel és a telefonszámommal, és egyben el is küldte csecsen ismerőseinek a következő üzenettel: „hát nem maradt olyan férfi Csecsenföldön, aki véget vethetne ennek a gyalázatnak?” Ezt követően WhatsAppon is széles körben elterjedtek az irataimat ábrázoló képek.

  1. október 10-én megtámadtak. Épp az autóm hátsó üléséről vettem ki a bevásárló szatyrokat, amikor egy férfihangot hallottam: „ajándék a nagybátyádtól”.

Ahogy körbenéztem, éreztem valamit, de nem járt fájdalommal. Aztán hallottam még egy mondatot, csecsenül: „meddig hozol még szégyent a családra, te mocsok?” Nem ismertem az illetőt. Arra emlékszem, hogy fiatal volt, 30 évesnél fiatalabb. Ezután elvesztettem az eszméletemet. Kórházban ébredtem. Állítólag néhány nő mindent látott és kiabált is. A férfi elszaladt. A nők hívtak mentőt. A kórházban tudtam meg, hogy két szúrás érte a jobb tüdőmet.

OC Media: Női vagy férfi kórterembe kerültél?

Sabrina: A férfi nevemre szóló régi iratok voltak nálam, de az orvos megértette a helyzetet és a nők között helyezett el. Ezért nagyon hálás vagyok neki. Amikor megláttam a nevét az ajtón, őrülten megijedtem – muszlim név, kaukázusi. De kiderült, hogy nagyon rendes ember. Hálás vagyok azért, ahogy velem bánt.

Több mint egy napot voltam kórházban. Februárban fenyegetéseket kaptam. Telefonáltak, rokonok írtak nekem, idegenek, ismeretlenek is. Egy rémálom vette kezdetét. Szomszédok és távoli rokonok azt követelték a családomtól, hogy költözzek vissza Csecsenföldre, bizonyítandó, hogy a nemváltoztatásom hazugság. Őrült követelések. Olyanok is akadtak, akik szerint félmeztelenül kellett volna járnom az utcákat, bizonyítékképpen. Mások szerint azt nyilatkoznom kellett volna a hivatalos Groznij TV-nek, hogy nem váltottam nemet, az egész rágalom és photoshop. Hogy mondhatnám ezt a TV-ben, C-kosaras melltartóban?

OC Media: A családod hogy viselte a nyomást?

Sabrina: Elviselik. Néhány idős ember egyszer odament édesanyámhoz. Azt mondták neki: egy torzszülöttet hozott világra, aki nem csak a családjára, de az egész országra is szégyent hozott. Nem érhetünk magához, mert maga egy jámbor asszony, de el kell innen mennie.” Anyu nem bírta tovább, kötelet vetett a nyaka köré. Szerencsére a szomszédok rátaláltak és megmentették.

Abban az időszakban naponta többször is lakást kellett váltanom. Ha beköltöztem valahova, néhány órán belül egy 95-ös rendszámú, sötétített ablakú autó parkolt az ablakom alatt. A harmadik alkalomnál megértettem, hogy valami nem stimmel. A barátaim, ember jogi aktivisták, leellenőrizték a rendszámot. Kiderült, hogy az autóval engem kerestek.

OC Media: Hogyan hagytad el az országot?

Sabrina: Aktivisták segítettek. A biztonságuk érdekében nem fogom megnevezni őket, de azt el szeretném mondani, hogy mindannyiukra emlékszem, óriási segítség volt.

Az ő segítségükkel elhagytam az országot, aztán hihetetlen dolog történt velem. A mai napig nem értem, hogyan volt lehetséges. Éppen mielőtt elindultam volna Moszkvából, vettem egy új SIM-kártyát, hogy a megérkezésemkor fölhívhassam az anyukámat. Regisztráció, iratok bemutatása és minden nélkül vettem. Az előzőt kártyát eltörtem és kidobtam a szemetesbe. Megékeztem és becsekkoltam a szállodába. A szám egy ismeretlen nevén volt.

Betettem a SIM-kártyát a telefonomba, és WhatsAppon keresztül próbáltam hívni az anyukámat, ám ugyanabban a pillanatban kaptam egy üzenetet: „azt hiszed, csak azért, mert elhagytad az országot, biztonságban vagy? Vannak ott embereink, akiket már értesítettünk arról, hogy melyik hotel hányas számú szobájában szálltál meg. A 115-ösben – hogy lásd, tényleg tudjuk.” El tudjátok ezt képzelni? Tényleg az volt a szobaszámom.

OC Media: Tartod a kapcsolatot a rokonaiddal?

Sabrina: Csak az anyukámmal és a lánytestvéreimmel. A nemváltoztatásomról azonban nem beszélünk, az tabu. Még mindig velem vannak a tradicionális kaukázusi pillanatok. Bármennyire is próbálom, nem jutok túl ezen a pszichológiai korláton. Mindig azt mondom, hogy amíg az anyukám él, minden tőlem telhetőt megteszek, nehogy felzaklassam. Ha videó-chatelünk, megpróbálok arra a múltbéli valómra hasonlítani, akire ő emlékszik, a férfi-alakomra. Bár nagyon nehéz ez nekem.

OC Media: Tudod, mi most a helyzet Csecsenföldön? Tudod, hogy az ottmaradt barátaid mit csinálnak most?

Sabrina: A múlt héten én mutattam be egy jelentést Washingtonban. Ehhez a jelentéshez friss információkra volt szükségem a csecsenföldi helyzetről. Beszéltem valakivel, aki másfél hónapot töltött az arguni börtönben. Ő azt mondta, hogy most, a Ramadán hónapjában nem rabolják el és kínozzák meg az embereket, de már mindenki a Ramadán végét várja, és azt sem zárta ki, hogy újrakezdődjön az üldöztetés. Az a legvalószínűbb, hogy ezután a rokonokra mennek rá. Mármint, valószínűleg behívják majd (a feltételezett melegek) rokonait; elbánnak az emberükkel, majd (a hatóságok) bizonyítékot követelnek majd arról, hogy az un. becsületet vérrel váltották meg.

OC Media: Maradtak még melegek a titkos börtönökben?

Sabrina: Az ismerősöm szerint mostanra már nem sokan. Főleg csak azok, akiknek nincs gazdag rokonuk vagy akit elhagyott a családjuk, hogy egyedül nézzenek szembe a Kadirov-féle igazságszolgáltatással. Az én ismereteim szerint azért tartják ott őket, hogy később terroristaként mutathassák meg őket. Mármint, ha meggyilkolják őket, később azt állítva mutogatják majd a holttestüket, hogy megtámadtak egy falut vagy katonai célpontot. Értitek? Mintha nem eltűnt emberekről lenne szó, hanem olyanokról, akik egy földalatti mozgalomhoz csatlakozva fegyvert ragadtak.

OC Media: Ez csupán feltételezés vagy egy forrás osztotta meg veled az információt?

Sabrina: Azt a valakit idézem, aki másfél hónapot töltött az arguni börtönben. Ő azt mondta, hogy jó néhány fogvatartott eltűnt, miután szakállat növesztettek. Azóta sincs róluk hír. Egyszerűen elvitték őket. És ez az ún. nagyúr (Magomed Daudov, a csecsen képviselőház elnöke, Ramzan Kadyrov hű szövetségese), ez az ember, személyesen látta az embereket, amikor bevitték őket. Mindezidáig nem szerepeltették őket bűnözőként, de a gyanúnk szerint ez az egyik lehetőség. Mi más oka lehet annak, hogy nem hagyják őket borotválkozni?

OC Media: Tudsz arról, hogy az ún. „nem hagyományos” orientációjú embereket korábban is üldözték vagy elrabolták az országban?

Sabrina: Mindig hosszú hajam volt, nőies fazonra vágva, míg Csecsenföldön éltem. Szerintem egész Groznij tudott rólam 2003 (amikor a Kadirov-rezsim hatalomra került) előtt, és nem volt semmi probléma. Komolyan. Soha nem volt problémám, még 1998-ban és ’99-ben sem, amikor saría-törvény volt érvényben. Épp ellenkezőleg, sokkal biztonságosabb volt akkor, mint most. A „civilizációt” elhozni akaró Oroszország végül a kőkorszakot hozta el.

OC Media: Hogy volt ez lehetséges saría-törvény alatt?

Sabrina: Kiszedettem a szemöldököm, a szempilláim színesek voltak, feszülős farmert hordtam, rövid felsőket. A saríát betartató minisztérium egy ujjal hozzám nem ért. Volt egy hely a grozniji orosz színház előtt, ahol esténként – különösen hétvégén – sok hozzám hasonló ember gyülekezett. Egy olyan aprócska téren, ahol jó néhány pad volt; az egész város tudta, hogy a férfiak, fiatalok miért mennek oda, miért találkoznak. Sohasem zaklattak minket. Van egy csecsen kifejezés: „Kharda ma Kharda”, ami azt jelenti, hogy „ne nevess más nyomorán”. Ezt gyakran mondogatják azoknak a gyerekeknek, akik a beteg embereken csúfolódnak.

OC Media: Szóval egyszerűen csak elfordították a szemüket, mintha betegnek hinnének?

Sabrina: Igen. Soha sem sértegettek, kergettek vagy vertek meg.

OC Media: Meddig tartott a békeidő?

Sabrina: Amíg (Ramzan) Kadirov meg nem jelent. Amikor 2005-ben kinevezték miniszterelnöknek, a moralitásról kezdett el szónokolni a tévében. Külön nem ejtett rólunk szót, főleg a nők viselkedéséről beszélt. Azonban a városban egyből érzékelhető volt, hogy az emberek elkezdtek változni. Akik azelőtt mosolyogtak és nevetgéltek, kérdően kezdtek el engem méregetni. Azokban az években hagytam el Csecsenföldet. Akárhányszor visszamentem látogatóba, a helyzet egyre csak rosszabbá vált.

OC Media: Most mivel foglalkozol?

Sabrina: Pincérnőként dolgozom. Nem fizet túl jól, havi 7–800 dollárt keresek, ami az USA-ban nem túl sok. Ezen kívül továbbra is aktivista vagyok. Most éppen 15 muszlim nőért felelek. Egyfajta pszichológusként igyekszem velük beszélgetni. Teázós találkozókat, gyűléseket tartunk, elkísérem őket a kórházba, segítek nekik élelmiszer-segélyhez jutni. Teljesen ingyen csinálom. Én találtam rá ezekre az embereken a menhelyeket járva. Muszlim vagyok, segíteni szeretnék a rászorulókon.

OC Media: Hordasz hidzsábot?

Sabrina: Igen.

OC Media: Sokak szerint nem lehet meleg, leszbikus vagy transznemű, aki muszlim hitű…

Sabrina: Ez butaság. Ez a természet – a vallásnak semmi köze sincs hozzá. Ez ugyanaz mint amikor a csecsenek elkeseredetten próbálják bizonyítani, hogy nincsenek köztük melegek. A dagesztániak között is vannak, a kabardiak között is, az oroszok között is, szerte a bolygónkon, de a csecsenek… Köztük persze nem. Onnan származom, kellemetlen nekem ezt hallani.

Sok, Kaukázusból származó férfival találkozom itt. Sokan közülük – muszlim hitűek, akik mecsetbe járnak és megtartják a Ramadánt – egy másik férfival élnek együtt.

Sokan keverik a transzneműséget a férfiakat szerető férfiakkal, és azt hiszik, hogy egyesek a fokozott intimitásért változtatják meg a nemüket, de ez nem így van. De ez egy más dolog, más a pszichológiája, más attitűd. Számomra fontos, hogy most jól érzem magam a saját bőrömben és nem szégyellem a testem. Az nem fontos, hogy van-e párod vagy sem. Elnézést a túl sok részletért, de már több mint egy éve annak. hogy utóljára intim viszonyom volt valakivel. Ez nem zavar – azt viszont tudom, hogy én most saját magam vagyok.

Indítsd el a beszélgetést!

Szerzők, kérünk, hogy bejelentkezés »

Szabályok

  • A hozzászólásokat moderáljuk. Ne küldd el a hozzászólásodat egynél többször, mert azt hiheti a gép, hogy spam.
  • Tiszteld a többi kommentelőt. A gyűlöletbeszédet, obszcenitást és személyes sértéseket tartalmazó hozzászólásokat nem publikáljuk.